Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/41397
|
Greyweet III. fejezet
(Az előző kettőnél nem gyengén elírtam a címet -.-)
III. fejezet – A választás
Egy sötét helyiségben ébredtem. Valamiféle elhagyatott raktár lehet. Oldalra pillantottam, ahol Andrew eszméletlenül, lekötözve ült egy széken, láncra verve, akárcsak én. Akármennyire igyekeztem szabadulni, a lánc nem engedett.
- Mi a fene ez…? – suttogtam, miközben mit sem törődve az eddigi sikertelen akciókkal, próbáltam eltépni ezt a spéci valamit.
- Ezüst – kaptam fel ijedten a fejem. Egy alakot pillantottam meg magam előtt. Kölyök arc, barna szem és hajszín, egész szép bicepszekkel rendelkező egyed. – Nem értem miért van úgy oda Dark az eszedért és a tehetségedért, ha még ezt sem tudod. De a szépséged… figyelemre méltó – hajolt közelebb hozzám, mire újabb szabadulási kísérletet tettem, körülbelül annyi sikerrel, mint az előzőknél. A lánc csörrenésére csipkerózsika ébredezni kezdett. – Nyugodj meg szépségem. Az ezüst sebezhetővé tesz. Mellesleg ha bejut a szervezetedbe, lassú kínhalálban lesz részed. Valódi méreg ez nekünk.
- Mit akarsz tőlünk? – kapcsolódott be a kábult Andrew.
- Milyen lényegre törő! Ez tetszik! – egyenesedett fel az ismeretlen, majd hátrált pár lépést. – De mindennek megvan a helye és az ideje. Haladjunk csak sorjában… - kis szünet után folytatta. – Te Andrew Poline vagy, Dark hű alattvalója. Kegyed pedig… - nézett lángoló, szürke íriszeimbe – egy igen befolyásos hercegnő, ha nem tévedek. Úgyszintén Dark klánjából.
- Milyen jól informált! – jelentettem ki határozottan.
- Remek! Most, hogy ezt letisztáztuk, feltenném a kérdést: mit kerestetek az én területem?! – zengett utolsó szavaitól az egész raktár.
- Nem tudtuk, hogy a tiétek – feleltem bátran, de nyugodt hangnemben. – Abban a pillanatban távozni akartunk, amelyikben megéreztük a szagotokat.
- Nem az volt a kérdésem, hogy mit tudtok és mit nem. – szorította meg erősen állam, minek következményeképp hosszú másodpercekig farkasszemet néztünk.
- Vadászni akartunk – szólalt fel védelmemben And.
- Elengedte az állam, hogy teljes figyelmét rá fordítsa, mire azonnal elkaptam tekintetem. – Rég jutottam táplálékhoz, és már itt volt az ideje.
- Micsoda egybeesés! – kapott a szájához Shark, megjátszva meglepődöttségét. – Pont fogtunk egy embert, aki nem bírt kíváncsiságával, és olyan dolgokat látott, amiket nem kellett volna. Úgy tűnt, ismer titeket.
- Hogy mi?! – nem értettem az egészet, ám miután csettintett egyet, minden világossá vált. Két alattvalója behozott egy legyengült férfit, majd lábam elé vetették. De… hiszen ez Ian!
- Valami baj van, Ayla? – mosolyodott el az az alávaló féreg. – Úgy elsápadtál, mintha kísértetet látnál,
- Hallgass! – förmedtem rá.
Akkor tehát ennyit a tervemről…
- Szomjaztok, látom… hát igyatok! – vágta meg a fájdalmaival küszködő, gyenge, összekuporodott fiút, aki felszisszent a mély vágással járó újabb fájdalomra.
- Mi a fenét akarsz elérni ezzel? – sziszegtem fogaim között.
Ráemeltem vérszomjas tekintetem, majd zihálni kezdtem.
Andrew teljesen megőrült a vér szagára.
Még abban sem vagyok biztos, hogy magam vissza tudom fogni, nemhogy őt.
- Hogy mit akarok? Az igazságot.
- Ha nekünk nem hiszel, kérdezd meg Darkot, a fenébe is! – ordítoztam vele.
Mindeközben Andrew „pórázát feszegette”. Nem volt képes parancsolni magának. Olyan volt, akár egy kegyetlen ragadozó.
Az irritációtól bőre kidörzsölődött, így az ezüst kis mennyiségben, de bejutott szervezetébe.
- A tervem pont úgy alakul, ahogy elképzeltem – oldozott el.
- Ezt nem értem – zavarodott tekintettel fürkésztem az övéit, miközben társam elé guggoltam. Egy felettébb bosszantó kacajt kaptam válaszul.
- Ostoba lány! Tényleg ilyen üresfejű vagy?
- Ne merészelj sértegetni! – támadtam meg, amit ő nemesi egyszerűséggel hárított.
- Választás elé állítalak – szorította meg karjaimat, majd And-del és Ian-nel szembe fordított. – Van egy úgynevezett antigén. Az ezüst általi sérülés ellenszere. Ha a bajba került társadat viszed, beadjuk neki és haza sétálhattok. De ha az embert… Andrew itt marad… és tudod mi lesz a sorsa. Mivel a méreg a vérébe jutva gyorsan terjed… nem halogatnám a választ.
Mintha mi sem lenne egyszerűbb!
Bár gondolkodás nélkül rá kellett volna vágnom, hogy vesszen az ember, hogy ő egy idegen. De miattam került ide… nem tehetem ezt vele.
And eközben elvesztette az eszméletét… Idő hiányában vagyok, és mindkettőjük esélye az életben maradásra egyre csekélyebb.
Andrew-t évtizedek óta ismerem. Nem mondhatnám, hogy hiányozna, de csak az én fajtám!
Mind a ketten rosszul festenek…
Gyerünk Ayla, mondd ki!
- Nos Ayla, döntöttél már?
- Döntöttem…
|
