Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Resident Evil
Resident Evil
Új Néplap, 2018. április 11.
Szalay polgármester meghirdette a „Biztonságos város” tervet!
Az utóbbi három hétben megszaporodtak a bűnözések a városban, ezért a rendőrparancsnokkal együtt bejelentette, hogy legalább húsz rendőrrel bővülne a város. Mivel tizenhat ember is meghalt a „kannibál” támadásokban, köztük kettő rendőr, este 9 után kijárási tilalmat rendeltek el, amíg el nem kapták a tetteseket. Kijelentette azt a polgármester, hogy ne rögtön a cigányokra mutogassanak, és minden segítségre szükségük van. Azt is elmondták, hogy segít nekik a STARS alakulat. Ezek után a sajtótájékoztatónak vége lett, és a riporterek kérdéseire nem válaszoltak.
~~~~~~
Szolnok, 2018. április 13. este 9:18
Megérkeztek a STARS tagjai a kapitányságra, és meg is kapták első megbízatásukat. Egyik vonat kisiklott Szolnok fele menet fér órája. A Bravo csapat tagjait ki is küldték azonnal, amely a rendőrség egyik helikopterét kölcsön vette. Az Alfa csapat tagjai mára pihenőt kaptak. A Bravo csapatnak nem volt pilótája, ezért az egyik helyi Pilótát kérték fel, hogy elvezesse őket a vonathoz. Csapat öt tagja és Ulvicki Dániel, a pilóta, beszállt a helikopterbe. Amint felszállt a helikopter, Rochlitz Bence szólt a csapatának, hogy nézzék meg van-e töltve a Berettájuk. Nagy Nedda, Gajdos András és Szécsi Viktor azonnal megnézte, de Radnai Armand elbambulva nézte a tájat. Nem először ült helikopterben, de ez egyszer ismerős terepen volt. Meglökte Armandot Bence, hogy iparkodjon. Feleszmélt és megnézte. Töltve volt.
- Nem kell aggódnod, én nem vagyok annyira feledékeny, mint te voltál legutóbb. – szólt vissza neki Armand. Bence ügyet se vetett rá, habár tényleg átkozta magát, hogy akkor nem nézte meg. Igaz semmi baj nem történt, de ha élesebb helyzetben derült volna ez ki, akkor akár meg is halhatott volna, vagy valamelyik társa. Hátradőlt és nagyot lélegzet. Várta már, hogy megérkezzenek. Egy kisebb erdő felett voltak már, nem messze a vágánytól. Nedda kicsit izgatott volt, mivel ő pár hónapja lépet be a STARS-ba, és ez volt az első küldetése. Izgalmát úgy próbálta lekötni, hogy dobolt az újaival. Andris, aki szemben volt vele, a vállára tette a kezét és nyugtatta őt, hogy nem olyan nehéz ez a feladat. Nedda bólintott egyet, és megnézte újra a pisztolyát, töltve van-e. Hirtelen valamit hallottak a helikopter hátuljában, majd piros fény kezdett villogni. Meghallották Dani hangját a rádióban.
-Zuhanunk! Zuhanunk! Kapaszkodjatok ott hátul!- Mindenki megragadta a rudat és várták az ütközést. Idegesek voltak, nem értették mi van. Pörgöt a helikopter, ami rontott a helyzetükön. Pár másodperccel később a földre érkeztek. A propellerek felhasították a földet és eltörtek. Pár métert csúszott a földön, majd egy fának nekiment. Minden csendes lett. Először Bence tért magához. Felrázta a többieket és érdeklődött hogy vannak. Néhány zúzódásuk volt, ezen kívül mindenki rendben volt. Fél oldalon állt a helikopter, ezért ki kellett mászniuk belőle. Először Andris, majd Bence szállt ki, aki kisegítette Neddát. Armand nehézkesen kivonszolta magát a gépből. Bence a hátára csapot, jelezve hogy merre menjen. Benézett a pilóta fülkére, de nem mutatott életjelet Dani. Idegességében belerúgott egyet a helikopterbe, majd körülnézett. Gyorsan elemezte a helyzetüket. Egy erdő közepén vannak, kicsit ködös az idő, szóval nem láttak messzire, egy ember meghalt. Megnézte a rádióját, de süket volt. Király, még segítséget se kérhetünk. Uram Isten most mit csináljak. Végignézet társain, akik Berettájukkal és zseblámpáikkal végig fürkészték a terepet. Magához hívatta őket, hogy megbeszéljék mit csináljanak. Mivel nem tudták hol vannak, ezért három csapatra oszlottak.
- Nedda és Andris, ti jobbra mentek! Armand és Viktor ti, balra! Én egyenesen megyek. Harminc perc múlva itt találkozunk. Na hajrá!- mindnyájan bólintottak és elindultak.
~~~~~~
A Bravo csapat helikoptere elrepült, még a kapitányságban lehetett hallani a propeller hangját. Az Alfa csapatnak adtak egy szobát, ahol letelepedhetnek. Veres Dávid a letelepedés után megbeszélésre hívta a rendőrfőkapitányt. A napszemüveg tehette, de arca komoly és higgadt volt, mint általában. Két hónapja a vezére a csapatnak, de csapata nem látta őt még kétségbeesetnek vagy ijedtnek. Fodor Gergő és Jakab Dorottya miután lerakták a holmijukat, azonnal mentek Dávid után. Hauser Richard előtte telefonált egyet, Tóvízi Krisztián pedig még ellenőrizte a fegyverzetét. Egy ronggyal törölgette Berettáját és sörétes puskáját, Cseh Máté pedig ledőlt egy percre. Pár perc múlva mind ketten bementek az eligazító terembe. Dávid türelmetlenül várt Ricsire, de végül megelégelte és elkezdte az eligazítást. Gergő még megjegyezte Dorottyának, hogy Beszari Richárd még az eligazításra sem mer eljönni. Ezen kuncogott egy kicsit, és fejét Gergő vállára döntötte pár másodpercre. Egy város térkép volt a falra helyezve, rajta zászlók. Volt piros és zöld zászló kitéve, mind Északon és Észak-Nyugaton volt elhelyezve a városhoz képest. Három zöld zászló volt a térképen, ezek azokat az áldozatokat mutatják, akiket valamilyen állat marcangolt szét. A piros pedig az emberi elkövetőket mutatták. Mindenki figyelemmel hallgatta Károly rendőrfőkapitány magyarázását. STARS-osokon kívül jelen voltam én, Juhász Attila rendőr, a nyomozás irányítója, Nagy Ferenc és még két másik rendőr, Kókai Levente és Császár Patrik. Egyszer csak kinyílt az ajtó és ott volt Ricsi, kicsit idegesen, és leült egy székre. Dávid maga elé nézett, sóhajtott egyet és rázta a fejét. Mielőtt megszólíthatta volna Ricsit, a fülén lévő rádió segélykérő üzenetet fogott, hogy a Bravo csapat helikoptere zuhan. Gyorsan kihangosította a mikrofont, de ott már csak az SOS-t hallották, melyet Dani kiáltotta. Dávid gyorsan felmérte a helyzetet, és kiadta a parancsokat.
- Gergő és Krisztián, ti hozzátok a fegyvereket a tetőre, Dorottya te a lámpákat, Máté te a mellényeket, Ricsi te a helikoptert indítsd be. Öt perc múlva mindenki legyen fent. Rendőrkapitány úr, elkérnénk egy másik helikoptert, ha nem gond. – A rendőrkapitány biccentett egyet, és Dávid már a tető felé haladt, csapata meg mentek a felszerelésért. Én kicsit meghökkentem, és izgatottá váltam, mivel Dani az unkatestvérem volt. Mielőtt Dávid felment volna, én elé álltam.
- Uram, hadd menjek veletek, a pilótát jól ismerem, és a terepen is hasznomat vehetitek. – Dávid komoly arccal nézett rám. Kicsit meglepődhetett iménti megszólalásomtól, de ezt az arcán nem láttam.
- Nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni, de jól jön a segítség. Fegyverkezz fel, és legyél a felszálló pályán 5 percen belül!- mondta mély hangon és elment mellettem. Kivettem a pisztolytáskámból a Berettámat, felhúztam, visszatettem a tokjába és mentem utána. Gergő és Krisztián kicsit tanakodtak, hogy mi történhetett a helikopterrel. Talán valami üzemzavar, vagy kilőtték az égből? Nem, az utóbbi biztos nem. Miközben pakolta a fegyvereket a nagy táskába, addig Krisztián felvette a fejkendőjét. Gergő rápillantott, majd kicsit elmosolyodott. Szerinte elég hülyén áll rajta a kendő. Ezt észrevette Krisztián és odasúgta neki.
- Én legalább nem próbálkozok egy csajnál több mint 1 éve, hogy belém szeressen. – Ez alatt Jakabot értette. Gergő kicsit meglökte, nem durván csak hogy éreztesse, ezen a területen ne próbálkozzon tovább támadni. Krisztián vidám mosollyal az arcán vitte a táskát Gergővel a tetőre. Mire felértek, a többiek ott voltak, köztük én. Dávid a helikopter szélén volt. Egyik lába bent volt a gépben, másik a helikopter lábán, egyik kezével a fogantyút fogta. Én és a többi STARS-osok Berettánkat nézegettük. Felszállt Gergő és Krisztián is és Ricsi felszállt a géppel. Amikor elhagytuk a tetőt, láttuk, hogy a kapitányság előtt egy csomó riporter van és épp a mi helikopterünket fényképezik, videózik. Útközben felvettük a mellényeinket, Dávid mondta, hogy én is nyugodtan vegyem fel a STARS-os mellényt. Újatlan, bőrkesztyűt viseltünk, kar- és térdvédőt. Aggódtam a rokonomért, de biztos voltam benne, hogy jól le tudta tenni a helikoptert. Tízéves kora óta imádta a helikoptereket, és kitűnőre vizsgázott helikoptervezetésből. Száz százalék, hogy épségben vannak. Két kézzel simítottam végig a hajamat, feszültség oldásként. Amikor felnéztem, Máté bíztatóan nézett rám. Gergő is a vállamra tette a kezét bíztatóan, aki Jakab Dorottya mellett ült. Ránéztem Dávidra és Krisztiánra is. Dávid fürkészte az erdőt, míg Krisztián a Colt-ját nézegette. Örültem, hogy végre egy profi csapattal voltam, mivel eddig nekem kellett a nehezét csinálni a feladatoknak. Egyszer csak meghallottuk Dávid hangját.
-A p*csába!- mindenki ő rá figyelt, majd kinéztek a helikopterből. Egy koromfekete füstcsíkot láttak. Mindenki megborzant. Dávid mondani akart néhány bíztató szót, hogy lehet, hogy csak jelző tüzet csináltak, de a fának nem ilyen a füstje. – Mindenki vegye magához a Berettáját és 4 tárat! Ha valami gond van, akkor visszajövünk a nagyobb fegyverekért! Zseblámpát se felejtsétek el! Ricsi te itt maradsz a gépben, motort futtatod, ha valami geb*sz van, gyorsan eltudjunk menekülni, többiek pedig követnek szétszórtan engem! – Miután kiadta a parancsokat, Ricsi talált egy kisebb füves pusztát, ahova leszállt.
Mielőtt leszállt volna a gép, Dávid már ki is ugrott. Egyik kezében a Beretta, másik kezében a lámpa. Mi követtük őt. Nálunk is Beretta és lámpa volt, és fürkésztük a területet, miközben közeledtünk a füsthöz. Egyedül Krisztiánnál volt Colt és sörétes puska. Ahogy mentünk a sípcsontig érő füvön, megláttuk a füst forrását. Félkörbe vettük a roncsot. A belseje nem égett, így Dávid beküldte Mátét szétnézni. Máté beugrott és a zseblámpájával körbenézett. Csomó lőszer és nagyobb fegyverek voltak benne. Én oda mentem a pilótafülkéhez, és benéztem az ablakon. Leeresztettem a fegyveremet magam mellé és könny gördült a szememben. Dani halott volt. Krisztán a vállamra tette a kezét, mutatva együttérzését. Letöröltem a könnyeimet és koncentráltam tovább a feladatra. Dávid előreküldte Krisztiánt, aki a felderítőnk volt. Húsz méterre utána mentek a többiek. Kerestük a túlélőket.
Krisznek meg volt az a luxusa, hogy neki a puskáján volt a lámpa. Ő már térdig érő fűben sétált. Miközben keresett nyomokat, jobbján hallott valami mozgást a bokrok között. Megfeszültek izmai, az adrenalin pörgött benne. Egy gyors, határozott mozdulattal már a bokrok felé célzott. Pár másodpercen belül megnyugodott. Téves riasztás, gondolta. Visszafordult, és érezte, hogy közbe valamibe belerúgott. Leguggolt és felemelte a tárgyat. Egy pisztoly volt az. Amikor feljebb emelte, látta, hogy valami fogja az a pisztolyt. Egy csukló. Amint meglátta a kezet, eldobta és elkezdett ordibálni. Ekkor a bokrok mögül előugrott öt lény, egyenesen Krisztián felé. Mire észrevette a veszélyt, már a fél úton túl voltak a bestiák. Oda rántotta puskáját és a legelső lénybe belelőtt. Spriccelt belőle a vér, de még futott tovább felé. Még egyet belelőtt, erre már felbukott és meghalt. Célzott volna a másikra, de az már elérte őt és ráugrott. Nemsoká az összes oda ért és harapták. Krisztián elővette Colt-ját és lőtte a fenevadokat. Az elsőt, aki rátámadott sikerült lelőnie, de amikor a többi is ráugrott már csak húzogatta a ravaszt.
Jakab figyelte, ahogy a pitbullszerű lények zabálják Krisztiánt. Berettájával célzott, de nem volt tiszta célpont. Hallotta, ahogy Krisztián pisztolyából kifogyott a lőszer és kattogtatta, végül elhallgatott. Annyira megijedt Jakab, hogy nem merte meghúzni a ravaszt. Megfagyott benne a vér. Az egyik kutya szerű lény Jakabra nézett egy kisebb húsdarabbal a szájában. Amint lenyelte a húst sprintelni kezdett a nő felé. Jakab hátrálni kezdett, de rögtön az első lépésnél felbukott. A kutya már ugrott Jakabra, amikor egy golyó oldalról eltalálta. Holtan kifeküdt Jakab mellett. A lövés irányába nézett és ott látta Gergőt guggolva, pisztollyal a kezében. A kutyák felfigyeltek a lövésre. Gergő oda rohant Jakabhoz, felhúzta és maga előtt tolva futottak vissza a helikopterhez. A kutyák elindultak feléjük. Mint kiderült, több volt, mint öt. Bokrok mögül még tíz előjött és futottak a menekülők után.
Az egyik gyorsabb volt a többinél és már majdnem utolérte Gergő-éket. Gergő ezt megsejtette és lefékezett, de fordulás közben kicsapta a saját kezéből a fegyvert le a földre. A kutya ugrott rá, de mielőtt leteperhette volna, egy golyó a fejét eltalálta és elterült. Dávid állt mellettük hét méterrel.
- Gergő, Jakab, erre gyertek! – szólt és lőtte a közeledő kutyákat. Máté és én is így tettünk. Gergő felkapta a Berettáját és futott felénk. Amint elhagyta Dávidot, ő is futni kezdett. Közeledtünk a helikopterhez. Hál istennek indulásra készen állt. Gondoltam magamban és kettőt magam mögé lőttem futás közben. Láttam Ricsi fejét. Teljesen sápadt volt. Az örömmámorunk hirtelen kétségbeesés követte. Ricsi felszállt és elindult vissza a városba…
- B*zd meg Ricsi!- kiáltott utána Dávid. Mindannyian azt hittük, hogy itt a vég, de Dávid jobbra mutatott. –Arra felé van egy kastély, ha elérünk oda megúszhatjuk!- Nem kellett több, mindenki futott arra. Én kicsit lemaradtam, miközben lőttem a bestiákat. Amikor kifogyott a lőszerem, sprinteltem utánuk. Egyre közelebb éreztük a bűzüket. Épp elvesztettük volna a reményt, amikor megláttuk a homályban a kastélyt. Mindenki beletett apait, anyait. Máté az hátra lőtt még hármat és futott ahogy csak tudott. Hallotta, ahogy az egyik vonyítani kezd. Eggyel kevesebb dög. Először Gergő ért az ajtóhoz. Kivágta és beugrott. Rögtön utána Jakab és én, végül Dávid és Máté. Máté az be akarta volna csapni az ajtót, de az ajtó mellett fekvő Gergő berúgta. Eltorlaszoltam én és Dávid egy szekrénnyel az ajtót. Hallottuk, ahogy a kutyaszerű lények kaparták az ajtót, de bejönni nem tudtak. Hosszú másodpercig csöndben voltunk, csak a lihegtünk.
- Rohadj meg Richárd!- törte meg a csendet Gergő. Máté és Jakab bólintottak. Én még mindig levegőért kapkodtam. Dávid az a szokásos rideg, semmit mondó arccal nem mondott semmit. Egyikünk se értette, hogy miért van még rajta a napszemüvege, de megkérdezni se mertük. Szétnéztünk a kastélyban. Egy nagy lépcső volt az ajtóval szemben, rajta vörös szőnyeg. Pár festmény a falon, és pár könyves szekrény. Csomó könyv hevert a földön, hála nekünk. Felettünk egy kristályos csillár volt, ami éget. Dávid oda hajolt az ajtóhoz és figyelte.
- Ezt az ajtót feltörték. Lehetséges hogy a Bravo raj megmaradt tagjai ide menekültek. – Ez a két mondat kicsit boldogabbá tett bennünket, mivel nekünk épp az volt a feladatunk, hogy őket mentsük meg. – Nem vesztegethetjük az időnket, meg kell keresnünk a többieket! Attila, Máté, ti felmentek a lépcsőn. Egyikőtök jobbra, másik balra! Gergő és Dorottya, ti a lépcső melletti bal ajtóhoz mentek, én a jobboldalihoz. Sok sikert emberek! Negyed óra múlva találkozó itt! Mindannyian bólintottunk és elindultunk.
~~~~~~
Léptünk fel a lépcsőn Mátéval. Hallottuk, ahogy Gergőék becsukták maguk mögött az ajtót. Felértünk a lépcső tetejére és egymásra néztünk.
- Bal vagy jobb oldal?- kérdezte tőlem Máté.
- Én a jobb oldalra szavazok. – válaszoltam kicsit poénosan. Máté biccentett egyet és sok sikert kívánt nekem. Kezemben a Berettával nekivágtam az útnak. Beléptem a jobboldali folyosóra, mind két oldalon ajtókat találtam. Hátra fordulta, és láttam, ahogy Máté belép az első ajtón. Mély lélegzetet vettem, oda mentem az első ajtóhoz és kinyitottam. Körülnéztem, csak pár széket, egy szőnyeget és egy íróasztalt láttam benne. Ez az, egy meg van, jöhet a többi!
Indultam volna egy másik ajtóhoz, de a folyosó végén hallottam valamit. Elővettem a zseblámpámat és a folyosó végére világítottam. Itt már nem égett a villany. Elértem a folyosó végére, és jobbra néztem. Láttam egy emberi alakot csoszogni elfele tőlem. Hirtelen azt hittem, hogy az egyik Bravo-s lehetett az, és talán sérült is a járásából ítélve. Tettem pár lépést felé, rá akartam szólni, de meghallotta a lépteimet, mivel lassan megfordult.
- Azonosítsd magad!- szóltam rá, de fegyveremet nem fogtam rá. Hosszú elnyújtott nyögést adott ki magából, ebből arra következtettem, hogy komolyabban megsérült. Oda siettem hozzá, de félúton borzasztó bűz ütötte meg az orromat. Kicsit megtántorodtam, de újra neki indultam az útnak csak lassabban.
- Pfáá, mi ez a bűz?- kérdeztem meg tőle, de válasz helyett megint nyögött egy nagyot. Rá emeltem a zseblámpámat, ekkora már csak egy méterre volt tőlem. Megrémültem a látványtól. Bőre rothadt volt, szeme sötét, orra és a jobb füle hiányzott. Zombi!!Mint a horror filmekben! Két karjával megragadta torkomat és belép akart harapni. Amint megragadott, én hátraléptem egyet és a két kezemmel leütöttem a nyakamról az ő karjait. Bal csuklója le is esett a földre. Undorodva néztem rá. Még egy nyögést adott ki magából a lény, amitől észhez tértem. Hátraléptem pár lépést és a Berettám csövét ráfogtam. Belelőttem a nyakába. A vér spriccelt belőle és pár húscafat leszakadt róla, de még mindig közeledett. Hátra léptem még egy lépést, majd fejbe lőttem. A koponyája betört, átment rajta a golyó, agyveleje elkezdett folyni. Lépett még kettőt, majd térdre rogyott és a lábam elé terült el. Kicsit elszörnyülködtem, majd eldöntöttem, hogy ezt jelenteni fogom a többieknek. Visszamentem a folyosóra, és láttam, hogy Máté szemközt kilőtt öt golyót, majd tovább ment a folyosón. Eszembe jutott, hogy miért vagyunk itt. Erőt vettem magamon és elindultam beljebb a kastélyban. Még hátranéztem, hogy a zombi ott van-e még, és megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy igen.
Nyitottam volna be az egyik ajtón, amikor hallottam, hogy egy lövés eldördül a kastélyban előttem. Futottam a hang irányába, átvágtam pár szobán keresztül, végül egy másik folyosón találtam magamat. Két irány volt előttem, és nem tudtam, hogy merre menjek. Végül meghallottam egy sikolyt a jobb oldaliban, majd két lövést. Újra megindultam. Folyosó végén láttam egy zombit sétálni, majd egy golyó hatására összerogyott. Átugrottam a testet és megláttam két Bravost. Először még rám fogták a fegyvert, de amint meglátták, hogy nem zombi vagyok leeresztették.
- Sziasztok, a nevem Juhász Attila, a STARS Alfa csapatával jöttem, hogy kimentselek titeket. Hol vannak a többiek?
- Szia, az én nevem Nagy Nedda, a társamé Gajdos András. Örülünk, hogy megjöttetek, hihetetlen dolgok vannak itt. A többi társunkról nem tudunk semmit, talán a kutyák kint megölték őket…- hangzott a válasz.
Egy néma csend után mondta Andris, hogy körül nézne még itt. Bólintottam egyet majd az ajtó mellé mentem. Andris az ajtó elé ment és benyitott…
~~~~~~
- Francba!- kiáltott fel Dávid, Armand holtteste felett. Néhány harapás nyoma volt rajta, és hiányzott a jobb csuklója. Ő kezét találtuk meg az erdőben. Sóhajtott egyet, majd átnézte a zsebeit. Talált nála két tárat, amit el is rakott, majd folytatta útját. Léptei visszhangoztak a folyosón, de senki sem hallotta. Nem volt kedve itt lenni, főleg Krisztián halála után. Szerinte csak ő volt az egyetlen olyan ember, aki használható volt a csapatban. A Bravo csapatot pedig egyenesen rühelte. Egyszer csak meghallotta, hogy az előtte lévő ajtó kilincsét valaki birizgálja. Dávid leguggolt és rácélzott. Pár másodperc után sem nyílt az ajtó, ezért elhatározta, hogy ő fogja kinyitni. Az oldal mellé ment, Berettáját az ajtóra fogva. Kinyitotta, és egy zombi támadt rá. Mielőtt beleharaphatott volna a vállába, Dávid lekönyökölte és a földre vitte. Pisztolyát a fejéhez nyomta, majd meghúzta a ravaszt. Az agyvelő szétfröccsent a folyosón és persze Dávid ruhájára és arcára is ráment. Undorító lények ezek…
- Nincs itt túlélő, feleslegesen pocsékoljuk itt az időnket!- mormogta magában. Pár lövést hallott fentről. Úgy látszik Attila is találkozott ezekkel a lényekkel. Jobbra fordult, és meglátott még egy zombit. Hüvelyk újával felnyomta a szemüvegét, célzott és fejbe lőtte. A zombi még lépett egyet majd a földre zuhant. Végigment a folyosón, átlépve a zombit és a vértócsát, majd az utolsó ajtón benyitott. Egy kisebb nappali lehetett, volt ott pár fotel, asztal és egy hímzett szőnyeg díszlett a közepén. Belépett a szobába, majd egy vörös fotelre ráült. Itt kéne kivárnom a 15 percet, addig a többiek had szórakozzanak. Egy hörgést hallott maga mögött. Két kéz elkapta hátulról a torkát. Dávidnak helyén volt a reflexe, megfogta a torkát szorító kezeket és átdobta maga felett a támadót, rá az előtte lévő asztalra. Kezébe vette Berettáját és kétszer lőtte meg a zombit. Egyszer mellkason majd szemen. Nem hiszem el, hogy álladóan engem próbálnak megzabálni! Felállt és idegességében belerúgott a zombi fejébe, ami levált a testről. Kisétált a szobából, majd elindult keresgélni tovább.
~~~~~~
Máté kilőtt öt golyót a feléje közeledő három zombira. Első kettő az első zombi mellkasát érte, majd a harmadik a fejét találta el. A másik kettőt is fejbe lőttek, azok azonnal összeestek. Szóval fejbe kell lőni ezeket a szörnyeket. Meg van a gyenge pontjuk! Kicsit habozott még majd elindult a másik folyosón. Út közben nem talált semmi érdekessel, viszont néhány lövést hallott a másik oldalról. Gondolt rá, hogy átmenjen segíteni, de úgy gondolta, jól boldogulok. Benyitott a második ajtón és kicsit megdöbbent. Ott állt hat zombi, körbeállva egymást. Visszacsukta az ajtót. Nem volt kedve erre pazarolni a lőszert. Átment a harmadik ajtóhoz. Benyitott. Egy folyosóra nyílt az ajtó, nem messze tőle pedig egy zombi. Látszik, hogy a nyaka kicsit törött volt. A fejére célzott és lelőtte. Eldőlt a zombi, és pirosra festette a padlót a vére. Amikor elment mellette, megütötte az orrát a bűze. Ahogy sétált végig a folyosón, hallotta, hogy az egyik ajtón dörömbölnek. Oda ment az ajtóhoz, és észre vette, hogy ez más mint a többi. Nem fából volt, hanem vasból. Épp nyitotta az ajtót, amikor újra nekimentek az ajtónak.
Mátét elcsapta az ajtó és visszarepült 6 métert. Beütötte a fejét, de nem foglalkozott ezzel, jobban érdekelte, hogy mi volt ez. Az ajtó mögül csomó kis bogár jött ki és mentek felé. Felállt, elkezdett hátrálni, és felkapcsolta a zseblámpáját. Észrevette, hogy pókok azok, ami közeledik felé, és még nagyobb megdöbbenésére, egy óriás pók is előjött, ami egy fejjel magasabb mint ő. Nem kellett több neki, elkezdett rohanni vissza az ajtóhoz. Kinyitotta, beugrott rajta, és berúgta az ajtót. A nagy pók elkezdte rugdosni az ajtót, ezért gyorsan keresett valamit, amivel eltorlaszolhatja. Mellette volt egy kisebb asztal, amit rögtön elé tolt ledöntve. Hallotta, hogy valami leesik róla, ezért megnézte mi az. Egy fegyvert talált. Adj isten, hogy ez lángszóró. Megnézte, de nem lángszóró volt, hanem egy pókirtó. Felvette a két kezébe, a pisztolyát a tokjába tette. Közben észrevette, hogy a kulcslyukon keresztül a kis pókok kezdtek bejönni. Elkezdte szórni rájuk a pókirtót, és hatásos volt ellenük. A kulcslyukhoz rakta a nyílását és elkezdte nyomni tovább. Tíz másodperc múltán még mindig lőtte, de ekkor az ajtó betört, és Mátét újra elcsapta, és most nyolc métert repült ballra. Nehezen feltápászkodott majd lőtte tovább őket, miközben hátrált. A nagy pók begyorsított és az elülső lábával elrúgta a folyosó végére. Amilyen gyorsan tudott felállt, és ment vissza a folyosón, maga után szórva az irtószert, majd hirtelen visszarohant a legelső folyosó elé. Ekkor már a pókok beértek a folyosóra. Bal kezébe vette a pisztolyát, jobb kezével a földön elcsúsztatta az irtószórót a pókok elé, majd három lövést mért rá. A harmadik lövedéke jól eltalálta és felrobbantotta. Hirtelen a rovarirtó ízét érezte a szájában, amikor levegőt vett, ezért ment vissza a csarnokba. Visszanézett és látta, hogy a nagy pók mindig él, csak kicsit meg van pörkölődve. Lőtte az elülső lábát a póknak. Két lövés után a fél lába leszakadt, de még volt hét másik. Ezután a fejét lőtte. Érezte a hátával, hogy elérte a korlátott. Összesen nyolcat lőtt a pók fejébe. A pók a bal elülsőlévő lábával át akarta szúrni őt, de Máté kilökte magát a korláton, leesett három métert és végül a csarnokban volt. Esés közben beverte újra a fejét és a bal oldalát. Hátra csúszkált a bejárati ajtóhoz, levegőt kapkodva. Az ajtón támaszkodva pihent és vette a friss levegőt. Arra vissza nem megyek az biztos! Döntötte el magában és nézte a pók tetemét.
~~~~~~
Egy könyvtárban találtuk magunkat. Andris intett nekem, hogy menjek balra, a könyves polcok másik oldalára. Biccentettem és elindultam. Andris elindult egyenesen, Nedda követte őt. Zseblámpával világítottunk, mivel nem volt villany ebben a szobában. Amikor átértem és elindultam párhuzamosan Andrissal, a baloldalamon találtam egy ajtót. Benyitottam és rögtön szétnéztem. Pár kémcső és injekciót láttam egy asztalon, a sarokban pedig négy zombit. Céloztam az első a fejére, és eltaláltam. Koponya darabkák röpültek ki a fejéből, vérrel együtt, ami a mögötte lévő zombikra kenődött. Elindultak felém. Következő zombiba kettőt lőttem, első a fülét vitte le, másik pedig a szemén hatolt be, majd a földre esett. Ekkor hirtelen megrázkódott a föld és egy kiáltást hallottam mögöttem. Én a rázkódás hatására a földre estem. Földön fekve céloztam be a következő zombi fejét. Pontosan a feje közepébe fúródott a golyó. Mielőtt összeeshetett volna, már az utolsó zombit is fejbe kaptam. Miközben ez lejátszódott, magam mögött lövéseket hallottam. Épp fogtam a kilincset, hogy kinyissam, de újra megremegett a föld. Bevertem a fejemet a falba és hanyatt estem. Kicsit bevertem a fejemet, de még tudtam járni. Újra pár lövést hallottam. Kicsaptam az ajtót és a hang irányába néztem. Láttam Neddát, hogy arra lő, amerről jöttünk, és hirtelen a földre veti magát. Ekkor fölötte egy óriáskígyó suhant el felém, felborítva az egyik könyves polcot. Én elugrottam az ajtóból, Nedda irányába, és a kígyó pedig berepült a szobába. Oldalamon fekve céloztam a kígyó testére, de nem mozdult.
- Lelőttem…- mondta lihegve Nedda, aki már talpon volt és elindult Andris fekvő testéhez. A fenébe, ugye nem halt meg? Kérdeztem magamban és oda siettem hozzájuk. Andris mögötti fal repedezett volt. A kígyó miatt remeget a ház, és úgy látszik Andrist is magával vitte. Nedda hátára fordította Andrist, akinek az arca véres volt, és a bal vállán a kígyó fogának a nyoma. Hét centiméter mély volt, de Andris még élt. Nedda még megállapította, hogy pár bordája is eltört.
- Meg kell találnunk az ellen mérget különben meghal!- mondta nekem Nedda, aki a Bravo csapat orvosa volt. Visszagondoltam a szobába ahol voltam, és sejtettem, hogy ott lehet a méreg ellenszere. Mondtam neki, hogy várjon meg itt, mindjárt jövök. Átkoztam magam, hogy miért nem vittem rögtön őket a csarnokba. Kicsit ideges voltam, hogy a szobában ott volt egy halott kígyó, mert ha nem halt meg, rögtön elkaphat. Oda mentem az asztalhoz és néztem az injekciókat. „Ellenméreg” volt ráírva az injekciókra. Felvettem az egyiket, és oda vittem Neddához.
- Színe stimmel, de nem biztos, hogy ez lesz a jó ellenanyag. – mondta nekem. Én csak megráztam a fejem, jelezve, hogy más nincs. Nedda bólintott és beadta Andrisnak. Andris az injekció után elkezdett hablatyolni, egyikünk se értette mit mond. Mondtam Neddának, hogy most már vissza kell menni a csarnokba. Bólintott egyet, felvettük a vállunkra Andrist és visszamentünk. Láttam, hogy az ajtó mellett van egy ugyanolyan nagy behorpadás, ami Andris mögött volt. Ide csapott be másodjára a kígyó. Vontam le a következtetést. Visszaúton nem találtunk semmit, csak pár zombi tettemet. Elértünk a lépcső folyosójára, és egy óriás pókot találtunk szemközt, de mivel nem mozdult, mentünk arra tovább, miközben két szemmel is a pókra figyeltem. Elértük a lépcsőt és láttuk, hogy Máté ott ül az ajtónál. Bal kezével integetett nekünk, én visszaintettem. Leértünk a lépcsőn és lefektettük Andrist a csarnok közepére. Megviselte őt ez a séta. Máté oda mászott hozzánk és kérdezte hogy mi van vele. Kicsit megijedt, amikor meglátta a harapást a vállán. Óriás kígyó! Végül is óriás pók után nem nagyon lepődök meg, de megharapta a barátomat! Elmesélte a történetét a pókkal, majd Andris felnyögött egyet és elhallgatott. Nedda megnyugtatott minket, hogy csak az eszméletét vesztette el. Máté bízott benne, hogy felépül, nem akarta elveszteni egyik legjobb barátját.
Felálltam, mondtam a többieknek, hogy még szétnézek a többiek után. Meg kell keresnünk még Bencét, Viktort és Armandot! Kicseréltem a táramat, mivel már csak egy golyó volt benne, és visszamentem a kígyóhoz. Máté hátát megnézte Nedda, mert nagyon fájlalta. Kiderült, hogy a gerince megrepedt.
Folytatódik...
|
