Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Fight Club II. 2. rész
-A futóverseny, az utolsó buli-
-3 nappal a verseny elött-
Reggel újra találkoztunk a gáton Mátéval, Rigóval, Andrissal és Szabolccsal és verseny futottunk. Szolnokon a Tiszaparty mellett volt a kezdés, a cél pedig Nagykörű volt, ami 54km-re volt innen, legalábbis ha végig a gáton megyünk. Gyorsan át mozgattuk magunkat, páran felismertek minket a tv-ből és nézni kezdtek minket. Felismertek minket, engem azért is, mert Tiszapartis voltam. Félkörbe álltak minket, páran csatlakoztak a versenyhez.
- Azta k*rva nem hittem volna, hogy ennyien ismernek minket.- mondta nekünk Rigó, amikor már lassan 100-an voltak itt.
- Téged nem is, hisz csak néző voltál legutóbb.- mondtam neki humorosan. Tiszaparti ablakai kinyíltak és ott is néztek minket a diákok, a felsősök felismertek, hisz 2 éve végeztem ott. Szurkoltak nekem, egy intéssel köszöntem nekik, majd felkészültem a futásra. Többiek is, így Szabolcsra jutott a megtisztelés, hogy visszaszámláljon.
- Szóval a végállomás Nagykörű. Három, kettő, egy, HAJRÁ!- kiáltotta és máris elindultunk. Mögöttünk nagy éljenzés hallatszott, ami boldogságal töltött el bennünket. Sokan futottak utánunk, de gyorsan lemaradtak, a Tisza fagyizónál mindenki lelassult, csak mi öten futottunk még 12 km/h-s sebességgel. Ahogy kiértünk a városból, kezdtünk lassulni, de még mindig 10 km/h-val futottunk. Néhány elszánt autóval követett minket az úton, de a gát egyre távolabb került az úttól, viszont közben jöttek biciklisek mögöttünk, és elöttünk is.
Két óra után lecsökkent a sebességünk 8 km/h-ra. Legelől Andris volt, 20 méterre mögötte Máté, pár méterrel ő mögötte voltam én, Rigó és Szabolcs pedig 40 méterre volt tőlem.
Már négy órája futottunk, a biciklisek nagy része előre tekertek Nagykörűbe, vagy épp haza mentek. Mi egyre fáradtabbak voltunk, közben átvetem a vezetést, mögöttem 30 méterrel volt Máté, ő mögötte 11 méterre Rigó, Szabolcs és Andris pedig ő mögötte volt 8 méterrel. Izzadtunk mindannyian, az egyik kitartó biciklistől tudtuk meg, hogy dél van.
Az ötödik órában voltunk, már csak 7 km/h volt az átlag sebességünk, amikor észre vettem, hogy Dobánál vagyunk, ami csak egy órára volt Nagykörűtől.
- Na tegyük oda magunkat az utolsó órába.- szóltam a pár méterrel mögöttem lévő Máténak és megnöveltem a sebességemet, ő ugyanúgy. Újra 12 km/h-ás sebeséggel mentünk mind ketten, de ő felzárkózott mellém. Andrisék 60 méterre voltak mögöttünk, és ők is így tettek, de Andris az 13 km/h-val rohant, így lehagyta Rigóékat, de ők is gyorsítani kezdtek a tempón. Elértük Dobát, ahol már nem föld út volt, hanem aszfalt, így beindultunk Mátéval és már 15 km/h-val mentünk. Ahogy Andrisék is elértek oda, ők még gyorsabban kezdtek futni.
Ahogy elértük a hatodik óra felét, már lehetett látni Nagykörű határát, de a gát az egy óriási félkört kényszerített nekünk csinálni. Ekkora már mind vissza lassultunk 12 km/h-ra, és ötünk között csak 15 méter különbség volt. A hatodik órához közeledtén elértünk a falu határához, ami újra erőt adott nekünk, így újra felgyorsítottunk. Hatodik óra után tíz perccel már csak 1km-t kellett futnunk, ami még egy utolsó adag erőt adott nekünk így 17 km/h-val kezdtünk futni. Ahogy megláttuk a célt, meglepetten vettük észre, hogy megint csak sokan voltak ott és még célszalagot is csináltak. A meglepetés után újra teljes erőből futottunk.
Andris lehagyta Mátét. és engem is, aminek köszönhetően még gyorsabban sprinteltünk, és újra lehagytuk őt. Öt méter volt összes ötünk között, Rigó beelőzte Andrist, Szabolcs volt hátul. Én elől futottam Mátéval, végül kiderült, hogy gyorsabban fut mint én, így beelőzött és ő szakította el a célszalagot. Rögtön utána én futottam be, majd Andris lett a harmadik, beelőzve Rigót, aki pár századmásodperccel késöbb érkezet be, majd Szabolcs zárta a sort. Óriási újongás kerekedett, tapsoltak, mi pedig lihegtünk, alig kaptunk levegőt. 6 óra és 14 perc kellett nekünk, hogy ezt lefussuk.
A helyi éterem megvendégelt minket, és még érmeket is csináltak, igaz fából, amire római számmal írták fel a helyezéseket. Örültünk neki, hisz mi csak futni akartunk a nagy verseny elött, nem gondoltuk, hogy kapunk is majd valamit érte. A vendéglő se járt rosszul, hisz a sok szolnoki is oda ment enni. Mielött ettünk volna, apámék ottani nyaralójába megfürödtünk mindannyian, hogy ne szétizzadtan menjünk. A sok rajongó között voltak olyanok is, akik haza vittek minket kocsival, így fél 5-re újra Szolnokon voltunk. Este hétre pedig egy utolsó nagy bulit beszéltünk meg a verseny elött.
Fáradt voltam, de találkozóra bementem Kékangyalba, ahol láttam Mátét fröcsözni. A pulthoz mentem, kértem én is egyet, és mentem hozzá, akkor kiderült, hogy nem egyedül volt, hanem Rékával. Meglepődtem, hogy Réka miért nincs itt, de kiderült, hogy elmondta mi történt köztem és Bea között. Ettől tartottam, és szíven is ütött, így rögtön le is húztam a fröcsöt és kértem még hármat, amit gyorsan elfogyasztottam. A fáradtság hatására jól hatott az alkohol, jobb kedvem lett. Láttam, hogy elöttem Máté ölében Réka ült, aki csókolgatta Máté kezét, majd megharapta, ami heves reakciót váltott ki belőle. Megjött Rigó és Szabolcs, kezeltem velük, mondták hogy Andris öt csajjal jött be, és Hillerbe mentek.
- Mindig is nagy nőcsábász volt, nem tudom, hogy csinálja.- jegyeztem meg, Rigóék bólintottak, majd mondta, hogy ő is megy oda, mert ott van Timi. Mondtam nekik, hogy megyek én is, Mátéék viszont maradtak.
Elértünk a Hiller elé, ahol megláttam Márkot és Bencét, akik össze beszéltek, amikor megláttak engem.
- Ne agódj, mi itt vagyunk melletted.- mondta nekem Rigó.
- Tök nyolc, ha akarnám, egyedül is megverném őket izadás nélkül.- mondtam neki vissza. Szabolcs bement a Hillerbe, addig én és Rigó beszéltünk, néha-néha rájuk pillantottunk, majd végül Bence elbúcsúzott Márktól és elindult a park fele.
- Mindjárt jövök.- mondtam Rigónak, és elindultam ellentétes irányba, majd befordultam a sikátorba és rohanni kezdtem a park fele. Ahogy a látóhatóságon kívül értem, kijött Szabolcs Timivel. Rigó és Timi össze ölelkezett, és kérdezte, hogy hova tüntem, van egy jó híre számomra.
- Elment a sikátorba, gondolom WC-ni ment a bokrokhoz.- mondta Rigó.
- Akkor ne zavarjuk meg. Majd ha vissza jön el mondom neki, hogy Fanni befog jönni a városba és beszélni akkar kettőjükről, meg a Beás ügyről.
- Igen? Bejön neki?- kérdezte Rigó.
- Hát tetszik neki, de jobban meg akarja ismerni, nem szeretne idegennel össze jönni.- válaszolta Timi.
- Tehát össze fognak jönni. Huhú, a kis mázlista, neki össze jön.- mondta vigyorászva Rigó.
- Annyira h*lye vagy.- mondta mosolyogva Timi.
Bence sétált a játszótér mellett, a Verseghy Gimnázium elött.
- Csá!- köszöntem neki egy fának támaszkodva. Meglepődött, de rögtön elfogta a gyűlölet, ahogy felismert.
- Mit akarsz? Azt akarod, hogy megint szét verjem a fejedet?- kelt ki magából.
- Csak hagytam magam, és amúgy is öten voltatok ellenem, szóval nem "te" vertél meg, hanem max "ti".- válaszoltam neki.- Na de nem azért jöttem, hogy most ezen vitázzunk. Azért jöttem, hogy béküljünk ki, nem kell nekem ellenség.- folytattam.
- Hát figyelj, akkor legközelebb ne egy olyan csajjal kezd ki, akinek van pasija.- mondta gorombán.
- Nem tudom honnan szeded az információkat, de lecserélheted az informátoraidat, mivel a csaj jött rám, nem én rá.- válaszoltam komoly hangon.
- Lesz*rom, örökre ellenségek lettünk, te b*sztad el.- felelte idegesen és nekem jött a vállával és ment el.
- Tudod, nem szeretem ha van ellenségem, és ezért tenni is fogok.- mondtam neki, majd felé fordultam.
- Engem aztán győzködhetsz, te kezted a harcot, viseld.- mondta úgy, hogy meg se fordult.
- Azért nem versz meg, mert egyedül vagy. Gyáva vagy te gyökér. Barátaiddal nagy a pofád mi?- kiabáltam utána. Erre megfordult és jött vissza hozzám ideges tekintettel, kezei ökölbe szorítva. Ahogy pár méterre volt tőlem, kitettem a jobb kezemet, és egy narancssárga lézersugarat lőttem ki rá, ami teljesen befedte őt, és csak pár méterig terjedt ki. Pár másodperc után abba is hagytam, és nyoma sem volt neki.
- Te akartad barátom.- mondtam a megboldogult Bencének, majd sprinteltem vissza a sikátorba, onnan meg vissza Rigóhoz.
- Mi tartott eddig Attila? Sz*rtál?- kérdezte már részegen Rigó, kezében Timi volt.
- Nem csak sokan voltak, keresnem kellett egy sötét helyet.- feleltem neki. Timi a hangomat meghalva észre vette, hogy itt vagyok és elmondta, hogy mindjárt itt lesz Fanni. Ahogy ezt mondta, pár másodperc múlva meg is érkezett. Timi oda rohant hozzá és átölelte, majd oda hozta hozzánk.
- Na mi már itt sem vagyunk.- mondta Timi, és magával húzta Rigót a Hillerbe, Szabolcs meg követte őket.
- Sétáljunk egy kicsit.- mondta és elindult a főtér felé. - Hallottam, hogy mi történt közted és Bea között. Őszintén szólva, nagyon nem érdekel, olyan jól nem is ismerem.- folytatta. Ezt hallva, tudtam, hogy van esélyem nála.
- Akkor most mi lesz?- kérdeztem tőle.- Te már tudod, hogy bejösz nekem, és én neked?- folytattam.
- 30%. Most jelenleg itt tartasz, a meghódításomnál.- mondta már mosolyogva.
- 30%? Nem kevés az egy kicsit?- kérdeztem értetlenkedve.
- Neeem. Legtöbb ember 0-án van a szememben. Ez a 30% még sok is, leviszem 20%-ra szerintem.- mondta nevetve.
- Nem kell, jó ez így.- tiltakoztam. - És hogy növelhetem ezt a százalékot.- kérdeztem kíváncsian.
- Hát, például veszel nekem epres vodkát.- mondta, majd elnevette magát.
- Nem vagy olcsó, de rendben, menjünk Kékangyalba.- ajánlottam fel neki.
- Oké.- mondta és közelebb húzta magát hozzám.- Fázom egy kicsit, ha nem gond...- magyarázkodott.
- Nem, dehogy, örülök neki.- mondtam mosolyogva.
- Akkor jó.- vigyorgot. Elértük a főteret, onnan elfordulva mentünk a Kékangyal fele.
- Várj, elötte hívj meg egy Pizza szeletre a Prontóban.-ajánlotta a remek ötletet.
- Jó, miért ne. Épp felakartam ajánlani.- mondtam kicsit nevetve.
- Ugye? Gondolat olvasó vagyok. Ja és igen, tudom, hogy bántottak Bencéék, de ne leckéztesd meg őket ok?- kérte tőlem Fanni, amitől pár másodpercre elállt a lélegzetem. Ekkor eszembe jutott, hogy mekkora baromságot csináltam, sőt, megöltem egy embert.
- Ok.- válaszoltam neki és sétáltunk a főúton. Elégé kihalt volt este 8 órához képest, de a Bázisból (szórakozóhely) hallatszott a zene, és látszott a világítás.
Egyszercsak egy nagy csapásra lettünk figyelmesek. Felnéztünk a városháza tetejére, ahol egy ismerős alakot láttam. Csapkodta a farkát a tetőre, ennek volt ilyen hangja.
- Kreg...- ismertem fel.
- Van egy elszámlálatlan ügyünk.- mondta magabiztosan majd nevetet egy sort. Fannit átküldtem a túloldalra, a szökőkúthoz.
- Őt is meg fogom ölni, miután veled végeztem.- mondta, mikor látta, hogy elindult a szökőkúthoz.
- Ahhoz nekem is lesz pár szavam!- vágtam rá, ledobtam magamról a zöld kabátomat, befeszítettem az izmaimat és kiengedtem az erőmet. Kreg leugrott elém, az esés erejétől legugolt, de fel is egyenesedet.
- Amúgy nem hittem volna, hogy te ártatlan embert is ölsz.- mondta nekem, amitől meglepődtem és realizáltam, hogy ő látta, mit csináltam. Ekkor bal vállamon áthatolt a farka, jobb kezemmel rögtön oda kaptam.
- Barátaid tudják? Vagy titokban akartad tartani?- kérdezte tovább, amitől még jobban kétségbe estem, majd kihúztam a farkát a vállamból és hátráltam.
- Attila!- kiáltotta aggódva Fanni.
- Hogy te sose tanulsz. Egy egyszerű kérdéstől máris eldőlt ennek a csatának a végkimenetele, pedig azt hittem fejlődsz.- oktatott Kreg. - Vajon mit fognak szólni hozzá?- folytatta. Bennem gyűlt a harag, ami megint elvette a logikus gondolkodásom, amit újra kihasznált és fejbe vert, amitől hátra csapódtam a szökőkúthoz. Fanni rögtön oda sietett hozzám, legugolt és felemelte, a fejemet és próbált magamhoz téríteni.
- Hagyd leányzó, inkább magadra vigyáz.- figyelmeztette Fannit a közeledő Kreg, és szúrta felé a farkát. Teljesen ledermedt, de engem a figyelmeztetése kijózanított, ellöktem Fannit, viszont így a hasamba fúródott. Két kézzel megragadtam a farkát, és fájlaltam az újonnan keletkezett sebemet.
- Hihetetlen. Feláldozod magadat érte, pedig jól tudod, hogy ettől még ugyanúgy meg fogom őt ölni, csak most nem lesz aki védje. Kihúzta belőlem a farkát, elém jött, én térdeltem, nyakon fogott és felemelt, kihasználva ezt, ahogy felemelt álkapcson térdeltem, amitől elengedett, de ahogy földre érkeztem, összerogytam. Következő pillanatban újra elütött és nekicsapódtam a helyi könyvtár épületébe. Fanni jajveszékelése újra rá terelte a figyelmét.
- Nem feledkeztem meg rólad. Mond búcsút az életedtől!- kiabálta Fanninak, aki hátrált, de felbukott. Én hason feküdtem, próbáltam felállni segíteni neki, de visszaestem és átkoztam magam. Szúrta a farkát Fannira, ám ekkor Rigó eléugrott és két kézzel megfogta. Kreg meglepődött, Rigó meg visszatörte neki a farkát, bal kezébe egy sárga lézerdiszket csinált és azzal levágta. Kreg felordított, de már Szabolcs ott volt mellette és fejbe rúgta Kreget, aki így felém csapódott. Megjött Timi is, aki Fannihoz rohant felsegíteni.
-Eközben-
Andris beült a lányokkal Mátéékhoz. Kihívta Mátét, hogy megbeszéljenek valamit. Ekkor a lányok rögtön bombázták Rékát kérdésekkel, hogy össze fog jönni Mátéval, vagy már össze is jöttek, de mondta, hogy nincs semmi köztük.
Kimentek a Kékangyal elé és ott Andris elkezdte:
- Figyelj, ha akarsz valamit Rékától, akkor tedd meg, mert látszik rajta, hogy bejösz neki, csak veled van, rajtad fekszik. A te társaságodat keresi.- adta a tanácsokat.
- Jó de még van pasija, és nincs kedvem ugyanazt átélni mint Attila.- mondta a kifogásokat.
- Hagyjál már, az más tészta. Attila akkor nem volt Beába szerelmes, te viszont ha szerted, van indokod.- bíztatta tovább Mátét.
- Majd meglátom.- felelte Máté, majd indult vissza a Kékangyalba, Andris követte, de valaki megszólalt mögöttük.
- Hékás, hát nem fogadtok engem szeretettel?- kérdezte Lancelot. Andris beidegesedett.
- Mit keresel te itt?- kérdezte.
- Ahogy mondtam, még fogunk harcolni és most jött el ez az idő.- felelte. Andris erre elvigyorodott, két kezébe két sárga lézergömböt csinált. Lancelot erre jobb kezét maga elé tolta és egy zöld erőkardot csinált benne, amit észlelt Andris, hogy erősebb mint az előző harcukban. A lányok érzékelték a mozgolódást kint, és az ablakból figyelték az eseményeket.
- Hát kezdjük!- mondta Andris és elindult Lancelot fele rohanva. Lancelot is elindult de ő felugrott a levegőbe 5 méter magasra. Andris megállt és nézte, két kezét maga mellett behúzva tartotta, Lancelot meg az égben vágott egyet. Meglepődött ezen, hogy mit csinált. Máté viszont látta, hogy Andris mögött lévő föld felhasadt pár centit. A következő másodpercben Andrisból kicsapódott a vér, két centit átment a testén jobb válától a bal csípőig. Andris térdre rogyott és úgy a földre esett. A lányok bent azonnal felsikítottak, Máté meg nem akarta elhinni, hogy ez megtörtént, közben Lancelot leesett Andris elé.
- Úgy tűnik győztem.- mosolygot.
|
