Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Fight Club III. 3. rész
- A megnyitó, a bonyodalom-
Hazaértünk Mátéval a motorokon, teljesen fáradtak voltunk, szóval mind ketten haza mentünk és kifeküdtünk.
- 3 hónap múlva-
Reggel bementem az újonnan megalakult Bozsányi vendéglőbe. Lenyűgözött a látvány, a bejáratnál voltak a padok és székek egy körbe, hogy középen lehessen táncolni. A pult olyan hosszú volt, mint a táncparket hossza, 10m, ami az ajtóval szemben volt, ami a túloldalt volt. Jobb oldalt volt egy csocsó az ablak mellett, és jétákgépek díszítették azt az oldalt, meg egy zenegép.
- Ez nagyon jól meg lett csinálva.- mondtam lenyűgözötten Eriknek.
- Ugye? És még a javát nem láttad.- felelte és balra mutatott. Egy kisebb kerítés elkülönített egy részt, ahol egy billiárdasztal volt, pár székkel a falnál, és egy kör asztal. Onnan a pult fele vezető irányba volt egy lépcső, amit már eltakart nagyából sok kis, de hosszú deszke. Bementünk a kerítésen, és ott volt a lépcső elött egy csocsó középen, két oldalán pedig 3 asztal párhuzamosan, padokkal két oldalukon. A végében volt a pult, szóval akik itt ülnek, nem kell lejárkálniuk. A jobb oldalon meg egy zenegép is volt.
- Ez lesz a mi helyünk, a vendégek meg lent fognak szórakozni.- mondta Erik.
- Ennél jobbat elképzelni sem tudtam.- feleltem szájtátva, csodálkozva.
- A megnyitón még csak a baráti körünk lesznek itt.- mondta Erik.
- Helyes, hisz ők szurkoltak nekünk.- mondtam.
- Úgy van.- válaszolt.
-Este-
Bal oldalon a pult elött ültem Rigóval, Mátéval, Erikkel és Hegedűssel. Mellettünk ült Szabina, Réka, Fanni és Timi. Mögöttünk volt Nagy Peti és haverja, Kadosa, akit behozott, Fodor Peti, Gergő és barátnője, Gréti. Ő melletük volt Andris Lillával, akik Hegedűsről beszéltek.
- Mi lett veletek Hegedűs? Miért nem ültök együtt?- kérdezte Rigó.
- Össze vesztünk, és alul maradt a szópárbajban.- felelte és inni kezdte a sörét.
- És mégis min?- érdeklődött tovább.
- Azon, hogy keveset vagyunk együtt. Hát így már tényleg keveset vagyunk együtt.- válaszolta.
- Elgondolkodtató.- mormogtam magamban, majd a lányokra néztem.
- Tényleg, Rigó mi van veled és Timivel?- kérdeztem tőle.
- Semmi, nekem nem ő kell, és ezt meg is mondtam neki.- válaszolta.
- Hogy-hogy? Hisz utolsó mérkőzén egész végig együtt ölelkeztetek.- értetlenkedtem.
- Igen, de nekem Bia tetszik. Már régebben mondtam neki, hogy ne próbálkozzon, de amint láttad, rám jött és olyan állapotban voltam, hogy az ő társaságának is örültem.
- És hogy állsz vele?- kérdeztem.
- Nagy eséllyel sehogy. Ide is elhívtam, de nem jött. Szóval semmi.- felelte. - De térjünk rád. Igazán tehetnél már valamit az F projektben.-
- Lehet, de már 2 hónapja nem is találkoztunk és nem úgy tűnik, mint aki hiányolna.- mondtam.
- Figyelj, már meg van a véleménye, lépj érte és kiderül mi lesz, ne húzd tovább a dolgot.- adta a jó tanácsot.
- Rendben.- feleltem, majd újra oldalra néztem. - Majd kicsit késöbb.- tettem hozzá.
- De még ma!- mondta kicsit parancslóan Rigó.
- Még jó hogy megy a zene, különben mindent hallottak volna.- mondta nekünk Máté.
*****
- Na mentünk, jó kis este volt, köszi a meghívást.- jött hozzánk Fanni és Timi e szavakkal, és már indultak is el.
- Na úgy tűnik ma se lesz semmi.- mondta nekem Rigó.
- Dehogynem. A buszpályára mentek, ott megy Timi busza, és akkor egyedül lesz.- mondtam, meghúztam a sörömet és indultam is.
- Na végre már.- mondta Rigó.
*****
Sétáltam a buszpályára, ahol láttam menni Timi buszát. Benéztem a hall-ba, de senki nem volt ott. Pár másodpercig értetlenkedve álltam, majd a mobilomért nyúltam és felhívtam Hegedűst.
- Csá, nem voltak itt. Nem tudod hova mehettek?- kérdeztem tőle.
- ŐŐ, de lehet. Asszem a Tiszaligeti parkolóba mentek, ha nem oda.
- Fr*cba. Akkor ezt az estét buktam.- idegeskedtem.
- Várj, felhívom, hogy menjen a Gyaloghíd teréhez, mielött haza megy.- mondta segítőkészen.
- Milyen indokkal?- kérdeztem.
- Hogy beszélnék vele.- felelte.
- Akkor lesz meglepetés számára.- vágtam rá.
- Na indulj, hívlak majd, ha sikerült rávennem.- mondta Hegedűs és lette. Elindultam a Gyaloghíd teréhez, fél úton csöngött a telefonom.
- Na mi a helyzer?- kérdeztem.
- 10 perc és ott van.- felelte.
- Kösz, csá.- köszöntem el és letettem. Öt perc múlva már ott voltam és leültem az egyik padra.
- Innen nincs vissza út.- mormogtam magamban. Pár perc múlva megjelent a gáton és jött felém. Megakadt a lélegzetem pár másodpercre, de végül felálltam és elé sétáltam.
- Szia, nem láttad Hegedűst itt?- kérdezte tőlem.
- Hát nem, és nem is lesz. Én akartam veled beszélni.- feleltem. - Mint azt tudod nekem nagyon tetszel, bár az elmúlt pár hónapban nagyon nem beszéltünk. Szóval azt szeretném meg kérdezni, hogy járnál-e velem?- adtam ki magamból, néha nem is hittem el, hogy épp vele beszélek.
- Húú, már azt hittem én is, hogy eltávolodtunk egymástól, de örülök, hogy nem. Be kell vallanom váratlanul ért.- felelte kis habozás után, majd elhallgatott. A szivem itt már majdnem átütötte a mellkasomat a csendbe.
- Akkor mi a válaszod?- kérdeztem.
- 95%.- felelte.
- 95%?- kérdeztem, majd Fanni közelebb lépet hozzám és megakart csókolni. Még jobban dobogot a szívem az izgatottságtól, nem akartam elhinni, hogy sikerült, épp összeért volna az ajkunk, amikor egy nagy csapás megszakította ezt a folyamatot. Fanni mögött lévő fagylaltozó elött pár csempe leesett, így felnéztem az épület tetejére. Régi ellenségem, Kreg állt ott.
- Üdv Attila, bocsás meg, hogy megszakítottam ezt a romantikus egymásra találást.- mondta nekem Kreg karbatett kézzel.
- Kreg! Mit akarsz már megint? Már nincs hegy a farkadon, amivel meglepnél- üdvözöltem ezzel mérgesen, közben Fannit magam mögé húztam.
- A barátaid tudják már, hogy megöltél aznap egy ártatlan embert?- kérdezte tőlem diadalmasan. Hirtelen, mintha 100 tona teher ért volna meg, főleg úgy, hogy Fanni mind ezt hallotta.
- Ccsak nem Bencét?- kérdezte tőlem sápattan Fanni. Erre még nagyobb teher esett rám, de nem foglalkoztam most ezzel. Elöntött a harag Kreg iránt. A fekete széthúzhatós pulóveremet a földre dobtam és egy ugrással Kreg elé kerültem és jobb oldalsó köríves ütéssel pofán vertem, így pár ház tetejét megsértette, cserepek estek le az útján, végül a járdára leesett. Felállt, de már nem látott ott, ahol beleütöttem. Hirtelen megfordult és ott látott engem, ahogy ugrásból egy köríves rugással a feje felé rúgtam. Ez eltalálta és elrepült Fanni elött neki az I. Világháborús szobor talpazatának. Ahogy kinyitotta a szemét már elötte álltam, nyakán fogtam és oldalra emeltem és a lépcsőknek dobtam. Fájlalta a hátát, és már vér csurgott a szájából. Nehézkesen felállt velem szembe.
- Ezt nem kellett volna!- mondtam neki és egy felütéssel állon ütöttem, amitől felrepült pár méterre, jobb kezemet magam mögé emeltem és egy zöld sugárgömböt képeztem benne, majd rálőttem a zuhanó Kregbe, amitől hátracsapódott, és átütötte a testét ez a támadás. Túlrepült a gáton és a Tiszába esett. Fáradtan lihegtem, mert sok erőmbe került a gyorsaság és az utolsó támadás.
- Ez igaz? Tényleg te ölted meg Bencét?- kérdezte mögülem Fanni, amitől újra rám esett egy világ terhe.
- Fanni...- kezdtem bele és felé fordultam. - Elborult az agyam, én nem akartam megtenni, csak felidegesített.- mondtam neki. Fannin látszott, hogy nagyot csalódott bennem, mélyebben kezdett el lélegezni.
- Szóval egy gyilkos vagy.- mondta.
- Fanni..., sokat ittam és hirtelen eszembe jutott miket csinált. Hidd el, ha visszaforgatnám az időt, megtenném.- magyarázkodtam neki.
- 0%.- mondta Fanni és hátrálni kezdett.
- És most elmondod ezt mindenkinek?- kérdeztem tőle.
- Joguk van tudni, hogy halt meg Bence. Ég veled Attila.- búcsúzott el tőlem.
- Fanni... Fanni... Fanni!- kiáltottam utána.- Kérlek ne mond el nekik.- mondtam neki.
- De... elfogom.- mondta nekem Fanni visszafordulva és indult vissza a Bozsányi sörözőbe.
- Ne tedd.- mondtam normál hangon és jobb kezembe egy sárga sugárgömböt. Látszott, hogy kicsit megijedt Fanni, a mozdulatai alapján, és végül felémfordult.
- Ölj meg ha akarsz, de én el fogom mondani nekik.- mondta szipogva, látszott rajta, hogy a könnyeivel küzködik és most már a félelemmel is, majd megfordult és ment el. A sugárgömböt megerősítettem, még jobban hátrahúztam a kezemet, ideges voltam, majd előretoltam, de félúton felfelé irányítottam, így felfelé lőttem ki egy erős sugárnyalábot, közben ordítottam mérgesen egyet. Jó pár másodpercig lőttem, végül leengedtem a kezemet magam elé, magam elé néztem.
- Ezt elb@sztam...- mondtam, majd lassan elindultam én is a Bozsányi sörözőbe. Amikor elértem, vártam még 10 percet kint, majd bementem.
Ahogy kinyitottam az ajtót, látható volt a kis nyílásokon, hogy mindenki ide nézett, bár kevesebben voltak. Máté, Gergő, Rigó, Fanni, Réka, Erik és Andris volt itt már csak. Bementem a mi részlegünkbe, majd az ajtó elött megálltam, továbbra is mindenki engem nézett.
- Szóval tudjátok.- mondtam elmosolyodva.
- Nem hittem volna rólad.- mondta Máté haraggal. - Egy ártatlan embert megölni, úgy hogy semmi esélye nem volt.- folytatta.
- Nincs ezen mit szégyelni Attila, el mondhattad volna.- felelte Gergő.
- Mind1, csak tudni akartam, hogy Fanni elmondja-e. Ég veletek.- mondtam, majd sarkon fordultam, jobb kezemmel 3 újjal hátra intettem búcsúzásképp és kimentem.
- Hogy értetted azt, hogy nincs ezen mit szégyelni?- szegezte a kérdést Máté Gergőhöz.
- Nézz csak ránk, természet feletti képességeink vannak. Még is miért edzettünk volna ennyit, ha nem azért, hogy kedvünk szerint befolyásoljuk az eseményeket?- válaszolta rá Gergő.
- Nem azért, hogy gyilkoljuk hobbiból!- mondta mérgesen Máté.
- Szerintem meg inkább örüljünk, hogy csak ennyit csinált. Ennél rosszabb dolgokat is véghez vihetett volna.- vágott közbe Rigó.
- Megölni egy embert szerinted semmiség?- vetette fel a kérdést Fanni hozzá.
- Ó de még mennyire, városokat is elpusztíthatna, ha kedve tartaná.- mondta Gergő a választ Rigó helyett.
- De mi nem ezért edzettünk, hogy zsarnokok legyünk.- kontrázott Máté.
- Magad nevébe beszélj. Én csak azért csináltam, hogy képes legyek bármire. Az más kérdés, hogy nincs kedvem terrorizálni embereket.- felelte Gergő. - Szóval nem értem mit háborodtatok fel ennyire. Legközelebb ne akarjanak kötekedni vele, és nem történe semmi.- mondta végül Gergő.
- Annyiban helyeslem az állításokat, hogy ennél rosszabb dolgokat is tehetett volna.- mondta Rigó.
- Szerintem meg egy ember élete elég nagy dolog, hogy semmibe vegyétek.- felelte Máté. A két lány Máténak helyeselt, Erik pedig Rigónak, Andris nem mondta el a véleményét, ő elterele magáról a figyelmet most.
|
