Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
A kísérlet
Szememet alig bírtam kinyitni, kábult voltam és homályos volt elöttem minden. Majd egy alak beállt a fény elé és leguggolt hozzám.
- Ébredj már fel!- hallottam Rigó hangját. Kezemmel a megmaradt fényt takartam a szemem elől majd nyújtotta a kezét és felemelt.
- Aaa, hol vagyunk?- kérdeztem fáradtan.- kérdeztem tőle miközben a szememet dörzsöltem.
- Nézz körbe.- mondta Rigó. Szétnéztem és további barátainkat fedeztem fel, akik szitén a padlón, de van aki asztalon feküdt. Máté, Szabi, Hegedűs, Gál, Gergő, N. Peti, Fanni, Szabina, Réka és Timi névszerint.
- Várjál, hisz velük voltunk bent a városba. Épp a gáton sétáltunk, amikor...
- Amikor nem kerültetek össze.- szólalt meg mögöttem egy hang. Hátranéztem, és az asztalon ült Petrásovics, Márk és Bea.
- Folytatod a törénetet?- kérdeztem tőle.
- Nem..., csak ennyit tudok.- felelte Petrásovics. Közben a többiek is kezdtek magukhoz térni, Mátéhoz mentem felemelni, ő is értetlenkedett, hogy mi van.
- Úúúú, ennyit ittam, hogy nem emlékszem hogy kerültünk ide?- kérdezte Szabi.
- Ja, kinél vagyunk?- folytatta a kérdést Fanni, majd felettünk lévő hangszóró megszólalt.
- Üdvözöllek benneteket. Most mind egy kísérletben fogtok részt venni, akár tetszik akár nem. Első feladatotok, hogy épségben jussatok le.- jött egy kicsit rettekes hideg hang onnan.
- Le? Hova le?- kérdezte Rigó, mire a padló középső részre kezdett szét nyílni. Fanni és Timi rögtön elmásztak onnan, amilyen gyorsan csak tudtak, Peti és Gergő is arrébb ugrottak. Vagy 15 méteres lyuk volt, a négy oldalán pedig kiálltak körbe lefelé téglalapok.
- Én oda le nem megyek!- mondták szinte egyszerre a lányok. Gergő Petire nézett, ő pedig vissza rá.
- Tudjátok, ezért jó parkűrözni.- mondta Gergő és leugrott az egyik téglalapra, kezével megkapszkodott rajta, leengedte magát és leugrott a következőre, onnan a túloldalira ugrott és így ment lefele kettesével. Peti szintén így tett és ők nem sokára már lent is voltak. Petrásovics is követte őket, bár ő nem olyan magabiztosan haladt, egyesével ment lefele körbe. Többen nem indultak el.
- Nos, ki lesz a következő?- kérdeztem.
- Te!- jött mögüllem a válasz és egy lökéstől előre estem a lyukba, de szerencsére az első kiálló részbe, de így is bevertem a fejemet, lecsúsztam, így kézzel kapaszkodtam meg. Márk volt az. Át tettem az egyik kezem a következő szintre, utána a másikat is és kinyomtam magamat, így már álltam.
- Ezért még számolunk b*mmeg!- kiáltottam fel neki és elindultam én is, bár nem olyan magabiztosan, főleg hogy fájt a fejem és beütöttem a lábam. Rigó visszacsapódó ütéssel fejbe verte Márkot, majd egy egyenesütéssel a padlóra küldte.
- Szerencséd van, hogy megúszta.- mondta neki majd a ruhájánál fogva a földhöz verte még. Márk felállt meghúzta a pólóját és elindult lefele. Ezt a többiek csöndben nézték végig.
- Lányok induljatok, még a végén itt maradtok fent.- mondta Máté, ahogy lenézett Márk után. A lányok rögtön mondták, hogy ők nem fognak lemenni, majd Rigó oda ment Máté mellé.
- Indulj te, még a végén Attila és Márk összeverekednek lent. Én majd leirányítom a lányokat.- mondta neki. Máté vett egy nagy lélegzetet és leereszkedett az első szintre és ugrált lefele.
- Na Szabina, Fanni? Valamelyikőtök kezdje.- mondta Rigó.
- Één nem kezdem, sőt nincs az az isten, hogy én lemenjek!- válaszolta Rigónak Szabina.
- Hát jó, akkor kezdem én.- mondta végül Fanni, leereszkedett, majd nehézkesen, de indult lefele. Utána indult Szabi, majd Timi, Gál, Réka, Hegedűs. Már csak Rigó, Szabina és Bea maradt, aki még nem indult el.
Ekkora én már leértem, Gergő, Peti és Petrásovics meg elindult a kivezető nyíláson. Utánuk akartam szólni, hogy várjuk be a többieket, de Petrásovics miatt inkább hagytam. Végül megérkezett Márk is egy ugrással. Ment volna el mellettem, erre fordulásból mellkason könyököltem, majd felvettem vele a szemkontaktust.
- Mégegyszer meglepsz, meghalsz.- mondtam neki ingerülten.
- Ha te mondod.- vette félvállról és elém állt. Ebben a pillanatban ugrott le Máté, és rögtön közénk állt.
- Figyeljetek már, először jussunk ki innen, aztán rendezétek le nézeteltéréseiteket.
- Nagy kunszt, ilyen szintű feladatok esetén fél óra alatt simán kiérünk.- mondta oktatóan Máténak, majd elindult lassú léptekkel Gergőék után.
- Hihetetlen milyen ember ez.- mondtam Máténak.
- Ne foglalkozz vele! Inkább azt kéne megtudni, hogy miért nem emlékszünk az este töbi részére. Sok választ megadhat.- felelte nekem.
- Például, hogy kerültünk ide.- feleltem neki, majd Fanni is leérkezett.
- Attila jól vagy? Nem ütötted be magad?- kérdezte.
- Túlélem, de Márk nem fogja.- válaszoltam neki.
- Ne törődj vele. Nem ér annyit.- felelte.
- Na induljon valamelyikőtök!- mondta már türelmetlenül Rigó.
- Nem én, le nem megyek!- válaszolta Szabina.
- Én sem!- mondta Bea is. Rigó sóhajtott egyet, majd hirtelen azt vette észre, hogy a falak kezdenek összezárni, az asztalt tolta maga elött.
- Rendben, sziasztok!- mondta Rigó és leugrott az első szintre majd lendületesen ment lejebb, de néha fel-fel pillantott.
- Várj!- kiáltott Szabina és indult volna le, de Beával össze harcoltak, hogy ki induljon hamarabb, egy lökte a másikat, amíg Szabina le nem esett. Zuhanás közepette órdítótt, neki ment pár kiálló lépőhelyre, egyiknél még ott volt Gál, aki ennek hatására ő is esett le Szabinával. Többiek a falhoz húzódtak és csak reménykedtek, hogy nem esik rájuk. Végül leestek mind ketten holtan. Fanni és a leérkező Szabi is feléjük álltak, majd kihúzták a veszély zónából. Rigó felnézett Beára, aki már indult lefele, közben felettünk bezáródott a helyiség. A sikításra még Márk is visszajött.
- Nem nagy kunszt mi?- kérdeztem tőle megvetően, amire nem válaszolt. Végül a többiek is leértek, Rigó és Bea kisebb nehézségek után. Fanni, Timi és Réka pofozták gyengéden Szabinát, hogy ébredjen fel, de többé már nem kell fel, majd a hangszóró megszólalt.
- Amennyiben nem siettek, biztosan meg fogtok halálni. Innen nincs menekvés, csak ha kiálljátok a próbát.- mondta a hideg, szinte gépies hangon. Felsegítettük a lányokat, akik még a könnyükkel küzdöttek és indultunk Gergőék után, Bea előrébb rohant, hogy utolérje őket. A fordulóba volt egy másik hosszú, üveg folyosó, aminek a bejárata és a kijárata is nyitva volt. Ott volt Gergő, Peti és Petrásovics, akik a tükörben nézegették magukat és hülyéskedtek. Majd amint meglátták Beát, indultak tovább. Berohant az ajtón Bea utánuk, ők épp elérték a végét, amikor az elülső ajtó bezárult, majd a hátsó is. Mi épp ekkor értünk be a kanyarban. Az ajtón volt egy kis nyílás, amin láthattuk őket.
- Érdekes.- szólalt meg Gergő és hátrált egy kicsit.
- Na ne szórakozzunk már! - mondta Peti előrébb léve és kalapács ütéssel verni kezdte az ajtót. Bea középen maradt és nézte a fiúkat. Gergő és Petrásovics körbe néztek, de a tükörképükön kívül nem láttak semmit. Hirtelen, ahol Peti ütötte a falat, faltól falig vízszintesen egy piros lézer jött elő és egyenesen átment a túloldalra elég gyorsan. Petinek ideje se volt felfogni mi történt, őt rögtön ketté vágta mellkasánál a lézer. Gergő hátrabukfencezett, Petrásovics hanyatt vágta magát. Bea leguggolt és a kezét az arca elé tette, csak pár hajszálát vágta le.
- Peti!- kiáltotta Gergő el magát, amint felállt. Petrásovics hátra ment Beához, hogy ne csak guggoljon. Következőleg kettő 45 fokos lézer jött, amin Gergő épp hogy átslisszant köztük. Petrásovics ahogy tudta, beállította Beát, hogy ne találja el, de ahogy elérte őket mozogni kezdett. Ezt Beát épp elkerülte, de Petrásovicsot függőlegesen kettévágta. Bea ezt elején nem észlelte, így hozzá fordult megköszönni a segítségét, míg végül két oldalra nem nyílt. Ettől bepánikolt és ordítozni kezdett.
- Ez halott.- gondolta magába Gergő, aki közben hátrább ment. Ezúttal most a sípcsontig írő lézer jött, Gergő könnyedén átugrotta és hátrafordult Beához, aki még mindig ordítozott.
- Bea! Ugorj!- kiáltotta Gergő utána, de nem érzékelte az óriási pánikjába, így hasánál kettévágta Beát, mivel guggolt.
- Ezt nem hiszem el!- értetlenkedett Gergő és várta a következő lézert, de az ajtók kinyíltak, vége volt. Gergő nem habozott, rögtön átment az ajtón, és szét nézett. Mi sápadtan néztük a halottak maradványait. Páran megint csak ott maradtak az ajtónál, én, Máté és Rigó volt az, akik először bementek.
- Gyertek, indulnunk kell!- mondtam nekik kicsit megszeppenve. - Ha nem haladunk, biztos meghalunk.- folytattam. Erre a többiek is bejöttek és elindultunk előre. Én voltam elől, lassan mentünk, pár pillantást a holttestekre, rázkódtam a félelemtől, de nem voltam egyedül. Végül elértük az ajtót, de nem csukódott be, így én fellélegezve átléptem, ahogy a többiek is. Gergő egy szobával odébb volt, ezért bementem utána. Végül a többiek is jöttek, ott volt egy kapcsoló elött.
- Ne nyomd...!- mondtam, de későn szóltam, mert épp megnyomta. Erre a fal elkezdett kinyílni, és egy fegyverraktár nyílt meg elöttünk.
- Miért ne?- kérdezte poénosan.
- Örülök hogy a jó kedved nem hagyott alább.- feleltem neki.
- Nos, kisebb veszteséggel, de eljutottatok az első kihívásra. Fegyverkezzetek fel, kelleni fog nektek.- szólalt meg a hangszóró.
- Most kezdődik?- értetlenkedett Timi.
- Akkor ezek után mi lesz?- vetette fel a kérdést Fanni. Senki nem tudta a választ.
- Hát én azt mondom, fegyverkezzünk és beléptem a fegyverterembe, a többiek is jöttek. Én egy magnumot szemeltem ki magamnak. Töltényben sem volt hiány, így azt is szedtem hozzá. Máté és Rigó a két gépfegyvert vették maguk mellé, és elosztották a töltényeket. Szabi a shotgunt vette magához, a többieknek már csak pisztoly maradt, Hegedűsnek és Gergőnek 2db. A lányok nagyon nem értettek hozzá, de szorosan belekapaszkodtak. Egy pár kanyar után ott álltunk egy vaskapu elött, ami 2 óriás vasszeggel volt bezárva, de ahogy odaértünk, a vasszegek kinyitódtak, majd a kapu is. Egy oszlopos folyosó volt ott, pár tántorgó emberrel, mint akikről felismerük, hogy zombik.
Felénk indult a zombi sereg, mi elkezdtük lőni, a lányok még nem voltak hajlandóak. Pár másodperc alatt mind a fölön volt.
- Ez gyors volt.- mondta Máté.
- Na ja, első hullám. Ha így haladunk gyorsan kifogy a lőszerünk.- szólalt meg Hegedűs.
- A két fegyver átka.- felelte Gergő és újratöltötte a két pisztolyát.
- Akkor menjünk tovább.- adtam a tanácsot. - Valaki figyelje a hátunkat is.- tettem hozzá. Márkra maradt ez a megtiszteltetés. Elindultunk előre, pár zombit láttunk, amit kilőttem, mivel én láttam meg legelőször. Majd egy asztalnál megálltam, ahol egy macheta volt.
- Így tényleg elfogy a lőszer gyorsan. Kell a közelharci fegyver is.- mondtam és felvettem a machetát is. Hegedűs és Réka ment tovább, Máté mögöttük ment.
- Szerinted miért hoztak ide minket?- kérdezte Réka.
- Nem egyértelmű? Hogy meghaljunk.- válaszolta. Kicsit ingerült volt, és ezt ő is belátta, így lágy hangon vissza szólt. - Bocs, csak...- kezdte volna bele, de hirtelen egy vasoszlop a tetőből telibe találta Rékát, agyon lett nyomva. Hegedűs neki dőlt a falnak, majd visszahátrált, több oszlop és elől le jött különböző időközönként. Máté amint a becsapódást érkezett hátra esett meglepetésében.
- Réka...- mondta hangtalanul Máté. Fanni ahogy meglátta a vértócsát és a maradványait Rékának összeborult. Rigó mellé ment és próbálta megnyugtatni. Mindenki felnézett a plafonra, és látható volt, hogy honnan jön az oszlop.
- Ki kell kerülni ezeket.- jegyeztem meg, és elindultam a fal mentén, ahol nem volt. Újra csapkodtak az oszlopok.
- Szóval ez mozgásérzékelő.- ordítottam hangosan, és közben mentem a hézagok mentén, majd a többiek is így mentek át rajta. A két lány már lelkileg kikészült, látszott rajtuk. Elrtünk egy vészjelzős kaput, ami elkezdett kinyílni fentről lefele, de nagyon lassan. Majd hallottuk, hogy az oszlopok újra csapkodnak. Zombik jöttek, de nagy részük nem jutott át.
- Hegedűs és Gergő, intézétek el azokat a zombikat, amik átjutnak.- adtam a parancsot.
- Ki mondta, hogy te vagy a főnök itt?- kérdezte Márk és rámfogta a pisztolyát. Ezzel egy lavinát indítva be, Rigó, Máté, Hegedűs és Gergő meg ő rá. Szabi és a két lány nem fogott, csak értetlenkedett.
- Most miért csináljátok ezt? Nyugodjatok le!- szólalt meg Szabi. - Ez nem állapot, felidegeltek itt engem!- kelt ki magából Szabi. Azért én a biztonság kedvéből rá emeltem Márkra a magnumomat.
- Amint látod Márk, a te társaid meghaltak. Nem te fogsz dirigálni, majd a másik kezemmel letoltam a fegyverét, közben egy zombi kiáltásra lettünk figyelmesek, Hegedűs fordulásból belelőtt 6 golyót a zombiba a két pisztolyával. Majd jött a másik, amit Gergő 3 lövésből kifektetett.
- Látod Hegedűs, így spórolhatsz lőszert.- mondta Gergő.
- Igen?- majd a következő zombit egy golyóval fejbe lőtte és kifeküdt, majd diadalmasan nézett Gergőre.
- Bénáknak is lehetnek jó napjuk.- válaszolta fél vállról Gergő és újratöltött.
- Aha, persze.- mondta nevetve Hegedűs.
- Elég a beszédből, gyertek át.- mondtam nekik, és behátráltak. Egy nagy terembe voltunk, aminek 3, fél méter széles rúd vezetett át a túloldalra, kicsit megnehezíve, hogy felfele kell menni pár helyen, és oldalra is kellett sétálni benne. Hátul a dübörgés elhallgatott, szóval több zombi nem jött.
- Na kinek jó az egyensúlyérzéke?- kérdeztem mindenkitől.
- Nekem!- szólalt meg először Szabi, majd egy pillanatra rá Rigó. Kicsit vitatkoztak, hogy ki kezdje, végül Szabi indult először középen, én a jobb oldalt mentem vele párhuzamosan, hogy ne érezze egyedül magát. Ő állva, én négykézlábra estem, a 4. méternél, ahol felfelé kell menni. Indultak volna a többiek is, mire bla oldalról egy falrész kicsapódott, Szabit és engem ellökve. Szabi beverte a fejét az én párkányomba és úgy esett bele az alattunk lévő vegyihulladékba, én guggoltam épp, ezért én begurultam, de meg tudtam kapszkodni a félméter széles párkányba. Lenéztem és láttam, ahogy Szabi után csobbant a folyadék. Rá ment a ruhámra, és égetni kezdte. Az oszlop vissza húzódott a helyére, így felmásztam lihegve. Mindenki Szabi után nézett. Intettem nekik kicsit megtörve, hogy gyertek. Félelemmel dacolva jött Máté középen, Fanni jobb oldalt mögöttem, Rigó ő utána. Máté után Gergő, majd Timi és Márk indult.
- Szóval én vagyok a csali. Fain.- gondoltam magamban és indultam lassan előre, mire bal oldalról újra kijött egy másik falrész, pár centivel elöttem ment neki a falnak, én némán lélegzetvételt visszafolytva néztem, majd fellélegeztem és visszahúzódott.
- Tetszik ez a meló.- mondtam kicsit erőltetve és felértem a legfelsőbb részre. Fanni megcsúszott, és majdnem be esett, de Rigó hátulról megfogta.
- Csak óvatosan.- adta neki a tanácsot. Végig jutottunk a kanyarnál, és végül a végére is elértünk. Több meglepetés nem ért minket itt.
- Legyen már vége!- sóhajtotta Timi, mire Márk oda lépett mellé és átölelte. Majd a hangszóró megszólalt felettünk:
- Induljatok tovább, ott vár titeket egy vonat.- szólalt meg a hang. Beljebb mentünk és megláttuk a vonatot, ami egy alagútba vezetett. Az ajtóhoz mentünk, de egy másik hangszórón kaptunk egy figyelmeztetést.
- Egyszerre csak 3 ember utazhat rajta, ha többen vannak, akkor felrobbantom az egészet.- ez volt az utolsó szava.
- F*sza, akkor ki lesz az első 3?- kérdezte Rigó, de pár másodpercig nem szólalt meg senki se.
- Vállalom az egyik helyet.- feleltem.
- Megyek vele.- jelentette ki Máté.
- Akkor még az egyik lány menjen velük.- mondta Rigó.
- Ok. Remélem meg védtek.- szólalt meg Fanni.
- Lányoké az elsőbbség. Majd előre engedünk.- válaszolta viccesen Máté.
- Háháhá.- mondta erőltetett nevetés gyanánt, majd beszállt, utána Máté majd én.
- Túloldalon találkozunk.- mondtam nekik, majd intéssel búcsúztam. Bezárult az ajtó és a vonat elindult. Az egyre távolodó vonat eltünt a szemük elől.
- Megnézem mi van a másik irányba.- mondta Gergő és vissza indult a csöves részre.
- Ne menj oda! Meghalhatsz!- szólalt meg Timi.
- Nem engedélyt kértem.- felelte és már el is ment, a többiek meg két részre oszlódtak, Rigó Hegedűssel beszélt, Márk meg Timivel. Mind kettő páros a barátaik haláláról beszéltek, Rigó Szabolcs miatt volt letörve, Hegedűs meg ahogy Réka meghalt mellette. Ahogy oldalra néztek, látták hogy Timi meg Márk csókolózni kezdtek.
- Halál elött elő jönnek az érzelmek.- szólalt meg Hegedűs.
- Ja, szerintem meg csak kell valaki neki.- súgta Hegedűsnek Rigó.
- Már mint kinek?- kérdezte.
- Timinek.- válaszolta, majd mozgolódásra lettek figyelmesek onnan, ahonnan jöttünk, majd pár lövés is elcsattant, végül megjelent Gergő.
- Zombik jönnek!- mondta nekik. Elején csak 2-3 zombi jött, amit Gergő könnyen leszedt, de egyre több jött. Rigó a gépfegyverével le tudta lassítani a közeledő zombikat, de így is gyorsan törtek előre, majd hallották, hogy érkezik a vonat. Már lassan elérték őket a zombik hada, mire kinyílt az ajtó, a hangszórón meg a hang megszólalt: "Csak 3man jöhetnek be".
- Én maradok!- mondta Gergő és két pisztolyával lövöldözte a zombik fejét. Márk és Timi rögtön beszállt, Rigó és Hegedűs egymásra néztek.
- Indulj Hegedűs be.- szólalt meg Rigó, de Hegedűs megfordult a zombik felé.
- Az utamnak itt van vége, indulj Rigó, rád nagyobb szükség van elől.- válaszolta és ő is lőni kezdte a zombikat. Rigó pár másodpercig értetlenekdve állt, de végül bement a vonatba.
- Kösz barátom.- mondta Hegedűsnek, mire a vonat ajtaja bezárult és lassan elindult. Erre Gergő megfordult és a vonat hátuljára ugrott. Hegedűs értetlenkedve nézte, de már elötte voltak a zombik, fejbe lőtte az elötte lévőt, de oldalról már átérték a zombik, vállon harapták, majd a sok zombitól hátra esett be a sínekre, ők meg rá és úgy ették meg.
-----
Amikor kiértünk, rögtön vissza küldtük a vonatot, és szét néztünk. Egy kirakodóban voltunk, tele bontatlan dobozokkal.
- Mi lehet ezekben?- érdeklődött Fanni.
- Szerintem nem akarjuk megtudni.- válaszoltam rá.
- Kísérteties hely.- szólalt meg Máté.
- Nézzünk körül a terembe.- adtam a remek ötletet.
|
