Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Az osztag
Rigóval sétáltam a Kozmalito cég fővállalatában az igazgatóirodájába. Egy küldetést ajánlott fel az igazgató, ami érdekelhetne minket. Benyitott Rigó és egy sötét szobába találtuk magunkat.
- Felkapcsolnád a villanyt?- kérte tőlem Rigó. Én megnyomtam a kapcsolót, erre zöld fény világított meg minket, majd hirtelen egy nagy helyiségben találtuk magunkat, benne egy ember egy forgószékben háttal nekünk egy interaktív térképet nézett.
- Hogy kerültünk ide?- értetlenkedtem.
- Ugyan ott vagytok, csak hologrammal úgy tűnik, mintha itt lennétek, pedig nem.- válaszolta a góré.
- Azt hittem személyesen találkozunk.- vágott közbe Rigó.
- Lényegtelen, hogy személyesen találkozunk-e vagy sem. Elfoglalt ember vagyok, és a Föld közelébe se vagyok. Aphrodite galaxisban tartózkodom jelenleg üzleti ügyben az asariaknál.- válaszolt, miközben felénk fordult a gurulós székben.
- Hogy hol?- kérdezte Rigó.
- Uram, ők nem tartoznak azok közé, akik tudnak az űrprogramokról.- szólalt meg egy robot női hang.
- Most már igen ID.- válaszolta neki, miközben meggyújtott egy cigarettát és szívott belőle.- Majd később mesélek erről.- folytatta.
- Milyen küldetésről lenne szó?- kérdeztem.
- Két hackeremet elkapták akcióközbe Tokióban.- felelte.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem legális dolgot csináltak.- gyanakodott Rigó.
- Ebben igazad van. A Tokiói cég olyan információhoz jutott, ami kitörhetné a háborút a torenek és a krogenek között. Az ő feladatuk az volt, hogy törjék fel a rendszerüket és töröljék ezeket a fájlokat. Sajnos nem tudjuk, hogy sikerült-e nekik ez a feladat, de meg kell mentenünk őket, ha még életben vannak.- válaszolta és szívott egyet a cigiből.
- És minket, az embereket hogy érintené?- kérdeztem.
- Mivel tagjai vagyunk már a világközi szövetségben, így a toriannak mellett ki kell hogy álljunk. De a krogenekhez is állnának más fajok, amik a Földet is megtámadhatnák.- válaszolta.
- Miért akarná az a cég a háborút?- kérdezte Rigó.
- Nagy valószínűséggel nyernénk a csatát, és a világközi szövetségben nagyobb részünk lenne. A hátránya az az, hogy a Földet is megtámadnák, óriási károkat okoznának, és az egész Föld tudna az űrlényekről.- itt beleszívott a cigijébe - Amit a nemzetközi gyűlés nem szeretne.
- Ekkora feladatot bízol ránk? Nincs nálunk jobb?- kérdeztem.
- Olyant kell találnom, akiben bízok. És ti is ismeritek a két hackert, így ezért is akartam rátok bízni.- válaszolta.
- Kik azok?- kérdeztem.
- Timi és Fanni.- válaszolta.
- Na ne.- akadt ki Rigó.
- A létesítmény 3 részből áll, az alagsorukban lehet megtalálni a cellákat.- mondta.
- Tehát 3 felé kell oszlanunk, hogy biztos megtaláljuk őket.- mondtam halkan.
- Pontosan. Bízom, hogy összetudtok állítani egy olyan csapatot, akikkel sikeresen megmentitek őket. Viszont az egyik emberemet veletek küldeném. Szabó Dávidot.- válaszolta.
- Jobb szeretek a saját embereimmel dolgozni.- feleltem neki.
- Tudom Attila, de muszáj veletek küldenem. Meg egy ember nem számít túl sokat remélem.-
- Persze hogy nem, megoldjuk Hegedűs. Kellenek az emberek.- vágott közbe Rigó.
- Remek, holnap estére szedjétek össze az embereiteket és a Pesti reptéren találkozó.- válaszolta Hegedűs, szívott egyet a cigijéből és megszakította a kapcsolatot. Én meg Rigó kimentünk a szobából és bementünk a liftbe.
- Kemény melónak ígérkezik.- szólalt meg Rigó.
- A legjobbakat kell hoznunk.- válaszoltam neki.- Tudom is kivel kezdjük.- folytattam.
-Sportcentrum-
A kidobós pályához mentünk, ahol Máté egyedül volt középen, előtte meg mögötte pedig az ellenfél csapat. Egy mögötte, négy előtte. Kapitánylabdát játszottak. Péter rádobta a labdát, de Máté jobb oldalra ugrott, így nem találta el, de Balázshoz került a labda, aki a csapatkapitány volt. Rögtön dobta Mátéra, aki alig kapta vissza az egyensúlyát, így a földre vetette magát, hogy ne találja el a labda. Ezúttal Zsolt szerezte meg a labdát a túloldalon és a földön fekvő Máténak akarta dobni, de arrébb pörgött így a földhöz csapódott, és a térfelén maradt a labda. Fordulásból felállt a labda a kezében és az ellenfelei közé dobta a labdát. El is találta Lajos hasát és vissza pattant róla Mátéhoz, aki nekifutásból felkapta a labdát, ugrott és hozzávágta Zsolthoz a labdát, akiről újra vissza vágódott a labda. Máté sarkon fordult és ment a labda után. Pont elkapta a labdát, mielőtt a csapatkapitány térfelére ért volna a labda.
- Ez nem jött össze Jani.- mondta Jánosnak Máté mosolyogva, majd már dobta is a labdát, amivel kiütötte Ferit, aki közben el is esett. Peti felvette a labdát, egy dobást imitált, amitől Máté kicsit arrébb ugrott és oldalra fordult. Ezt kihasználva dobta Peti a labdát, Máté nekifordult és két kézzel megfogta. Előre futott, hátra húzta a jobb kezét és úgy dobta a labdát Petinek, aki megpróbálta fogni, de kipattant a kezéből. Mivel mind a négyen kiestek, így a csapatkapitány, Jani ment a helyére.
- Szerencse forgandó.- mondta Jani és dobta a labdát a csapattársainak, aki Máté mögött voltak. Máté másik oldalra futott, hogy ne legyen a közelükbe, de így passzolgattak egy ideig, ami Mátét kifárasztotta. Egyik alkalommal amikor vissza került Janihoz, Mátéhoz vágta, aki a földre vetődött, hogy ne találja el a labda. Peti ment a labdáért, Máté gyorsan kinyomta magát, Peti Lajosnak passzolta a labdát, aki Máténak dobta, aki hátra vetődött, így felette ment el a labda. Jani megfogta a labdát és szinte Máté felett volt, így akarta teljes erőből kidobni, de Máté megint átfordult, így felpattant a labda. Lábra ugrott nagy gyorsasággal és felugrott a labdáért, amit Jani várt. Meglepődött, hogy már lábon volt, annyira, hogy nem is bírt elugrani, így Máté a lendületnél fogva nekidobta kis erővel Janinak, de ezzel sikerült kiütnie.
- Nyeertem!- kiáltotta lihegve Máté. Ellenfelei megtapsolták, mi pedig beléptünk a terembe.
- Csá Máté, látom még mindig formádban vagy.- köszöntöttem Mátét.
- Csá Attila! Mint mindig. Miújság?- felelte.
- Mentő akciót kell végrehajtanunk.- válaszoltam neki.
- Igen? És mikor?- kérdezte.
- Holnap indulunk Japánba.- mondta Rigó.
- Ez kicsit gyors. Nem hiszem, hogy tudok menni.- felelte Máté.
- Akit meg kell mentenünk, az Fanni meg Timi.- mondtam neki.
- Ők ketten? Azt hogy?- értetlenkedett.
- Majd a gépen elmondjuk, majd ha akarsz jönni.- válaszoltam.
- Rendben, megyek. Ha ismerősöket kell menteni, akkor mindenképp.- válaszolta. Társai kérdezték, hogy akar-e még egy menetet, de elutasította.
- Összeszedjük mi még a csapatot, addig is készülj fel.- mondtam neki. Bólintott, és mind hárman elhagytuk a csarnokot. Amikor indultunk volna, Rigó mondta, hogy van pár ember, akit be tudd szervezni. Profi fegyverszakértők, katonák. Bíztam benne, szóval nem láttam akadályát, így elváltak utunk.
-Vakegér-
Este volt, Gergőt itt lehetett megtalálni ilyenkor. Ahogy oda értem, már láttam, ahogy kint van és 3 ember vette körül. Elején azt hittem a barátai, de aztán hirtelen arcon ütötte az egyik. Nem ütött vissza, próbálta lenyugtatni, de újra megütötte.
- Ha még egyszer megütsz, kifektetlek.- mondta végül Gergő. Kicsit elnevették magukat, majd újra ütötte Gergőt, de ezúttal megfogta a kezét a jobb kezével, bal kézzel a fejét fogta meg és a korlátba verte a fejét, majd hátra húzta, aki így hanyatt esett. Mögötte lévő srácot arcon könyökölte és hátulról a lábába rúgott, így a földre zuhant. Ütötte volna a harmadik ellenségét, de látta, hogy valaki folytja. Én voltam az, egy különleges fogást alkalmaztam rajta, nyögni se bírt, majd a földre dobtam.
- Amikor találkozom veled, mindig bajban vagy.- szólaltam hozzá.
- Attila! De rég láttalak. Mi a helyzet veled?- kérdezte Gergő és kezet fogtunk.
- Segítséged kellene egy mentőakcióhoz. Nálad leleményesebb embert nem láttam még.- mondtam neki.
- Hmm. Attól függ. Mennyi lét kapunk érte?- kérdezte kicsit elmerült mosollyal.
- Eleget ahhoz, hogy elfogad.- válaszoltam neki.- Holnap este a reptéren kell lennünk. A gépen elmondom a részleteket.- folytattam.
- Okés, még megiszok pár sört, aztán fekszek. Holnap találkozunk. Cső.- köszönt el Gergő.
-Másnap este a reptéren-
Mátéval egy kocsival mentünk ki a reptérre, közben elmondtam neki a helyzetet. Amikor megérkeztünk bementünk és leültünk egy padra, nosztalgiáztunk a régi időkről, majd megjött Gergő is. Vele is beszéltünk egy közös balhénkról, amikor 3an összeverekedtünk 6 ember ellen részegen a játszótéren. Végül mind a 6an földön maradtak, mi pedig elmenekültünk a helyszínről. Végül megérkezett Rigó is a csapattal. Bemutatott mindenkit, és elmondta miben jók.
Bozsányi, jól tud elvegyülni az emberek között, kiváló beépített ember, bombaszakértő.
Réka, profi betörő, bármilyen biztonsági rendszert fel tud törni.
Utóbbin Máté meglepődött, nem hitte, hogy Réka is itt lesz. Pár másodperces késéssel, de köszönt neki, majd elhívta pár szóra Bozsányit.
- Szóval 6an vagyunk. Akkor egy épületbe 2en megyünk.- vontam le a következtetést.
- Engem kifelejtetek?- szólalt meg végül Dávid. Rigó elmosolyodott, pár éve ismeri már őt, örült, hogy velünk van.
- Külön géppel utazunk, nehogy bármi történjen.- mondta végül és vezette az utat. Volt némi kételyem a külön géppel, de gyorsan elvetettem, mivel irreálisnak tűnt. Felmentünk a repülőgépre és felszálltunk.
- Szóval, kettő kettes csoport lesz és egy hármas csoport. Első prioritás megmenteni a hackereket. Nem tudjuk, hogy melyik épületben van, csak annyit, hogy mind a három alagsorában van egy kisebb cella.- mondta.
- És a fontos információval mi van? Azt nem kéne letörölni?- kérdeztem.
- Az egyenlőre nem fontos. Most a legfőbb feladatunk, hogy megmentsünk a két foglyot.- válaszolta.
- Nos akkor, Réka az elején tönkreteszi a riasztókat, hogy gondtalanul be tudjunk menni.- mondta Rigó.- Csapat felosztás pedig...- folytatta, de közbevágtam.
- Ezt mondom én. Rigó, te mész Szabival (Bozsányi) és Gergővel a Nyugati szárnyba. Én és Dávid megyünk a középsőbe, Máté és Réka a Keleti szárnyba.- adtam ki az utasításokat.
- Nem gondolod, hogy a középsőbe kell több ember?- kérdezte Rigó.
- A Nyugati szárny a legfejlettebb és legnagyobb. Oda kell a többi ember.- válaszoltam neki.
- Biztos vagy, hogy ezt a csapatfelállást választod?- kérdezte Dávid.
- Mer valami gond van?- kérdeztem tőle.
- Semmi, csak tökéletesnek kell lennie. Egy hiba, és minket is elfoghatnak, vagy megölhetnek.- felelte.
-Este, a létesítmény előtt-
Mindenki a megfelelő egyenruhába és felszerelésbe jött. Mindenkinél volt gépfegyver, kivéve Rékánál, akinek dupla pisztolya volt. Többieknek 1 pisztolya volt még, kivéve nekem, helyette egy magnumot.
- Remélem mindenki feltette a hangtompítót a fegyverére.- mondtam, mindenki bólintott. Elmentünk a kapuhoz a biztonsági protokolhoz és Réka elkezdett ütyködni vele.
- Mennyi idő kell hozzá?- kérdeztem.
- Kész is van.- felelte és felegyenesedett.
- Mennyi időnk van, mire észre vehetik?- kérdezte Rigó.
- Attól függ mennyire figyelnek a biztonságiak.- válaszolta.
- Akkor jobb lesz ha sietünk. Rádiókapcsolatot mindenki állítsa be és jelentsen, ha gond van.- mondtam és elindultunk a 3 irányba.
-Keleti szárny-
Máté és Réka a kapu elé mentek, előbbi beakarta lőni az ajtót, de Réka arrébb csapta a fegyvertartó kezét, így a falba lőtt.
- Mit csinálsz?!- idegeskedett Máté sziszegve.
- Várjál! Gyere másszunk fel és ott menjünk be.- mondta Réka.
- Mi van? Mégis hogy?- kérdezte Máté, és Réka már elő is vette a lábához és a kezéhez egy tapadóeszközt.
- Ezzel simán feltudunk jutni.- mondta Réka és már fel is húzta magára.- Gyerünk, te is vedd fel!- siettette Mátét és már el is indult felfele.
- De nekem nincs ilyenem! Nem vagyok profi betörő!- mondta mérgelődve Máté.
- Akkor várjál meg itt kint, én megoldom.- mondta végül Réka és indult tovább.
- De az alagsorba kell mennünk Réka!- válaszolta neki Máté. Erre egy másodpercre megállt Réka, de végül Mátéhoz fordult.
- Igen, de van egy portás ha nem tudnád. Felmegyek az első emeletre, hátulról pedig kiütöm.- válaszolta és az egyik ablakhoz mászott. Zsebéből kivett egy dm hosszú pár centi vastagságú fekete zseblámpát. Legalábbis Máté azt hitte, hogy zseblámpa, de mint kiderült lézert lőtt ki. Egy nagyobb kört rajzolt ki vele, beljebb nyomta az alsó részét, majd lefektette a padlóra és bement.
- Mindent túl kell bonyolítani?- értetlenkedett magában Máté, majd elővette a hangtompítós gépfegyverét. Belelőtt vagy tíz golyót a zárba és berúgta az ajtót. A porta előtte 20 méterre volt, mögötte ült a portás, aki épp a telefonhoz nyúlt és egy pisztolyt vett elő, de Máté gyorsan kilőtte őt, így véresen hátravágódott a székkel együtt. Besétált, fegyverét maga előtt tartva körülnézett, majd letette a fegyverét, amikor észlelte, hogy más itt nincs.
- Mi a francot csináltál?!- kiáltott halkan Réka Mátéra.
- Elvégeztem a feladatodat.- válaszolta.- Te túlbonyolítottad az egészet.- folytatta.
- Neked talán ez bonyolult volt, de nekem ez mindennapos. Egy profi betörő vagyok!- kiabálta kicsit hangosabban.
- Halkabban, nem akarod elárulni, hogy itt vagyunk.- mondta kicsit megszeppenve Máté.- Mindennapos?- kérdezte ezt Máté kiegyenesedve.
- Csak úgy mondtam!- mondta és közben meglökte Mátét.- Na gyere, meg kell menteni a barátnőimet.- adta a végszót Réka.
- Már ha itt vannak.- mondta végszóként Máté.
- Ne kérdőjelez meg!- mondta Réka miközben vissza fordult Mátéhoz, a bal kezét pedig ütésre helyezte.
- Nem szóltam, nem szóltam.- mondta, miközben a két kezét feltette majd indultak az alagsorba a lépcsőn.
- Középső épület -
Dávid rátett az ajtóra egy C4-t, mi az ajtó két oldalára álltunk. Berobbant, Dávid rögtön befordult és a portást szétlőtte, aki észbe se kapott még. Rögtön utána fordultam én is, szétnéztünk a fegyverekkel, de csak üres foteleket és székeket találtunk. Indultunk is gyorsan le az alagsorba.
- Sietnünk kell, a robbanást biztos meghallották.- mondta Dávid.
- A lift!- mondtam neki.
Alagsorban hallották az őrök a robbantást és hogy a lift leindult. Mind a négyen rászegezték a liftre a fegyverüket. Amint leért, gépfegyverrel, pisztollyal és shotgunnal szétlőtték 10 másodpercen keresztül. A pult mögött lévő előreküldte az egyik embert, hogy nézze meg a liftet. Kinyitotta az ajtót és üres volt. Baloldalt neki a lépcsőről jöttünk le és gépfegyverrel lelőttem a liftnél az őrt. Oda fordul a másik három, de a másik lépcsőn pedig Dávid jött le és szétlőtte őket, spriccelt a vér, mintha vérfelhő lett volna. Lejöttünk a lépcsőről és a holttestek közé mentünk, majd Dávid ránézett a liftre.
- Tényleg jó figyelemelterelés volt.- mondta nekem.
- A gép még jó, megnézhetjük, hogy itt vannak-e a többiek.- szólaltam meg.
- Gyorsan nézd meg, mert szerintem hamarosan itt lesz az erősítésük.- mondta nekem. Leültem a géphez és átnéztem a fájlokat.
- Nincsenek itt, viszont van pár jelentés arról az információról. Még jó, hogy hoztam pendrive-ot. Leszedem és megtudjuk mit is akarnak csinálni vele.
- Erre nincs időnk, sietnünk kell!- szólt rám Dávid, közben én már betettem a pendrive-ot és már másoltam is át.
- 20 másodperces és kész.- válaszoltam neki, közben hallottuk, ahogy felettünk futnak emberek.- Készülj!- szóltam neki. - Rigó, nálatok vannak a lányok?- kérdeztem a rádión tőle...
-Nyugati szárny-
Szabolcs a gépfegyverhez szerelt aknavetővel belőtte az ajtót még futás közbe és gépfegyverrel belőtt rajta. A portás holtan feküdt. Rigó és Gergő a két lépcsőhöz ment, de megvárták Szabit, aki a lifthez ment, belerakott egy nagy robbanású bombát és leküldte az alagsorba.
- Ha itt vannak a lányok, akkor az nem robbantja fel őket?- kérdezte Gergő Szabitól.
- Nem, mivel egy külön helyiségben vannak a cellák és csak 15 méteres a hatósugara.- válaszolta neki és indultak lefele. Az őrök most is a liftre figyeltek, elkezdték lőni, majd Szabi megnyomta az aktiválógombot és felrobbantotta a bombát, még a lépcső tetején is éreztek egy kisebb lökést, majd leindultak. Az őrök holtan, égve feküdtek. A számítógép használhatatlan volt, így benéztek a cellaterembe.
- Gergő és Szabi, ti nézzetek szét, én addig tartom a frontot.- adta ki a feladatokat Rigó. Ekkor rádióztam rá.
- Fél perc és megtudom.- válaszolta nekem, majd ő is hallotta, hogy jönnek fentről ellenfelek.- Attól tartok az alagúton kell elmenekülnünk.- mondta nekem. - Réka, ti is arról meneküljetek majd ki, a végén összefog érni onnan meg Dávid intézi a dolgot.- mondta.
- Keleti szárny -
- Vettük.- válaszolta Réka, ahogy az egyik őr hátán állt és fejbe lőtte azt. Ők is az alagsorba voltak.
- Muszáj volt megölnöd?- kérdezte mögötte Máté.
- Ne akadékoskodj már! Védd a hátamat, már ha rád bízhatom.- felelte neki Réka és bement a cellákhoz, Máté megrázta a fejét és a lépcsőket figyelte számítógépes asztal mellett guggolva.
- Megtaláltam őket!- hallotta a rádióján Máté Réka hangját.
- Ne érzelegj sokat velük, mert társaságunk van.- szólalt meg Máté is a rádióján, hallotta hogy jönnek a lépcsőn. Meglátta az első alakot a lépcsőn, aknavetővel odalőtt, hátrazuhant neki a falnak az alak és egy másodpercre kék páncél volt körülötte.
- Mi a..- mondta Máté és belelőtt gépfegyver, amitől holtan kifeküdt az ember, majd jöttek a többiek és lőni kezdtek rá. Kinyílt a cellákhoz vető ajtó, Réka volt az és egy flashbanget (fény-hang gránát) dobott a lépcsőkhöz majd letérdelt, felrobbant, ami megvakította őket. Felállt és két pisztollyal lövöldözni kezdte őket, de ahogy eltalálta őket kék páncél jelent meg, de a lövedék erejét megérezték és hátraestek.
- Lődd már őket Máté!- kiáltotta Réka, aminek a hatására felállt és még egyszer lőtt a gránátvetővel, amitől arrébb estek. Lőni kezdte utána gépfegyverrel, és ezúttal már nem jelent meg a kék fény egyeseknél, és meghaltak a lent lévők, de jöttek még.
- Tartsd fel őket és köves Máté!- mondta Réka neki és elment a nagy kapuhoz Timivel és Fannival. Fanni a rendszerrel babrált és végül sikerült feltörnie, a kapu kinyílt. Bementek, Réka kiáltott Máténak, aki lőtt még egy sorozatot a közeledő emberekre és futni kezdett utánuk, épp jókor, mert viszonoztak egy páncéltörővel a lövést és szét lőtték az asztalt, ami mögött egy másodperce volt. Futni kezdtek mindnyájan, meg megálltak egy fedezéknél lőttek maguk mögé és mentek tovább. Legelöl Timi és Fanni, utána Réka és Máté, akik viszonozták a tüzet.
- Nyugati szárny -
- Nem itt vannak, Szabi készíts ki még egy bombát, ami lelassítja a támadókat!- adta a parancsot Rigó és a gépfegyverhez szerelt aknavetővel lőtte a lépcsőket, mikor már hallotta, hogy jönnek le. Gergő kinyitotta a főkaput az alagúthoz és ment segíteni Rigónak. Ők is észrevették, hogy kék pajzs jelenik meg, mikor lövik, de jó pár lövés után, vagy egy aknavető után már nem, tehát csak időlegesen védi őket.
- Kész van, mehetünk!- szólalt meg végre Szabi, majd a közeledő emberekre lőtt egyet az aknavetővel, amitől elcsapódtak, páran meg is haltak.
- Akkor indulás!- szólalt meg Rigó és menekülni kezdtek. Sprinteltek, hátra-hátra lőttek, a pisztolyukkal, majd amikor elérték a kaput Szabi megnyomta a kapcsolót és felrobbantotta a bombát. Ezután nem álltak meg fedezékeknél, hanem már csak rohantak ahogy csak tudtak.
- Középső épület -
- Ezeknek pajzsuk van!- kiáltotta nekem, ahogy a lift mellett fedezékbe bújt. - Nagyon nem szeretnék, ha elvennénk tőlük ezt az információt.- tette hozzá.
- Kész a letöltés!- mondtam neki és kivettem a számítógépből a pendriveot és betettem a mellzsebembe.
- Nyitom a kaput. Fedezz!- kiáltotta nekem, ahogy oda ment. Én is az aknavetőhöz folyamodtam, ami jól lelassította őket és a páncéljukat is letörte. Utána meg lőttem rájuk, tartva rajtuk a nyomást. Hallottam, hogy nyílik a kapu és Dávid futott be rajta.
- Nem szólnál?- kérdeztem tőle rádión és mentem utána. Fedezékbe ment és úgy lőtte a mögöttem lévőket. Hátrálva lőttem tovább őket, majd átugrottam az egyik fedezéket és mögé bújtam. Lőtt egyet aknavetővel és ment tovább hátra, én követtem. Egyre többen értek a kapuhoz és jöttek utánunk. Fedezett, ahogy hátra mentem, majd amikor indult volna utánam jobb karján lőtték és elesett.
- Meglőttek! Segíts!- hallottam Dávid hangját, ahogy a fedezék mögé bújtam, amit épp átugrottam. Egy flashbanget dobtam az ellenfelek elé ami megvakította egy ideig őket, majd egyet lőttem az aknavetővel, ami szétszórta őket. Visszafutottam érte és a fedezék mögé bújtam, majd felültettem.
- Tudsz járni?- kérdeztem tőle.
- Igen, igen persze. Csak segíts fel!- mondta. Felemeltem és mind ketten átmentünk a fedezékben.
- A fegyvereim!- szólalt meg végül. Hátranéztem, de láttam, hogy már jönnek és lőnek minket.
- Itt a magnumom. Ezzel lődd őket!- adtam neki a fegyvert. - Menj, fedezlek addig!- adtam ki az utasítást és lőni kezdtem az egyik futó ellenséget. Kék pajzs jelent meg, de mire kiürült a tár már letört róla és áthatolt rajta. Holtan feküdt ki. Indultam Dávid után, aki néha egyet-egyet hátra lőtt, majd egyik fedezék mögé ment. Utolértem, és láttam, hogy kalibrál valamit.
- Mit csinálsz?- kérdeztem tőle, ahogy a fedezék mögé ültem.
- Közepén vagyunk. Itt van egy ajtó, amit betudunk zárni. Fél percig nem fognak tudni utánunk lőni.- válaszolta és, becsukódott mögöttünk az ajtó.
- Akkor induljunk!- mondtam neki és álltam fel.
- Kösz hogy segítettél nekem.- hálálkodott nekem Dávid.
- Erre vannak a csapattársak. Egymás hátát védeni.- válaszoltam neki, ahogy felléptem az egyik fedezékre.
- Kár, hogy meg kell öljelek.- mondta.
- Mi?- fordultam hozzá, de ekkor hasba lőtt a magnummal, majd jobb vállamon. Leestem a fedezékről a hátamra.
- Mondtam neked, hogy ne töltsd le azt az információt.- hallottam Dávidtól, miközben kivette a zsebemből a pendriveot és eltette. Felállt, rám fogta a magnumot és elsütötte, de elfogyott belőle a lőszer. Ránézett és a falhoz vágta, nem volt neki lőszere. Hallottam elmosódva, ahogy a kapu túloldaláról egy női hang sürgette az embereket. Dávid is hallotta így nem pocsékolt több időt és futott ahogy tudott tovább, engem ott hagyva. Homályosan kezdtem látni, majd hallottam, ahogy a kapu kinyílt. Három fegyveres felém állt és rám célzott, de egy negyedik rájuk szólt, hogy ne lőjenek, inkább a másik után menjenek.
- Igenis Gréti hadnagy!- mondták és mentek tovább. Gréti mellém jött és megnézte a sebeimet.
- Viktor, lásd el a sebeit! Élve kell nekünk.- mondta. Oldalra néztem, nem bírtam tartani a fejemet se és láttam ahogy egy vöröskeresztes sisakú ember felém állt és lehajolt miközben kötszereket vett elő, majd elsötétült előttem minden.
-Alagút vége-
Mindenki ott volt, kivéve Dávid meg én. Lezárták az északi és nyugati kapukat, várták ahogy mi is odaérjünk. Ezt a kis szünetet Réka azzal töltötte hogy régi barátnőit ölelgesse. Mind a három lánynak könnyes volt a szeme.
- Attila, siessetek! Indulnunk kell!- mondta a rádióba Rigó, majd meglátta ahogy Dávid befordult és rohant ahogy bírt. Tíz métert gyorsan megtette.
- Attila hol van?- kérdezte Rigó aggódva, Máté szíve is hevesen dobogni kezdte, fegyvert maga mellé ejtette.
- Túl sokan voltak. Nem bírtunk velük.- mondta lihegve. Pár másodpercig mindenki csendbe maradt, hallották, hogy jönnek az ellenséges csapatok.
- Timi, zárd a középső kaput. Dávid, hívd Hegedűst hogy küldje a menekülő gépet.- mondta végül. Timi öröme hirtelen alább hagyott, de ment és bezárta az ajtót majd mentek ki az alagútból. Kiértek, ekkor érkezett meg az űrsikló. Leszállt, beszállt mindenki és elmenekültek az űrbe. Mindenki csöndben volt, nem találtak szavakat. Az űrben várta őket egy űrhajó, ahova beszállt az űrsikló. Űrhajón a Kozmalito név volt. Ahogy beszálltak elindult és fénysebességgel elszálltak egy másik galaxisba.
|
