Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Az osztag 3. rész
Amíg a Kvantum galaxisba nem értünk, addig szétnéztem a hajón és beszéltem a legénység egyes tagjaival. Az alap csapatomban lévő Ábellal, Robival és Tomival a pihenő szobába. Ők hárman voltak, akik itt maradtak a fedélzeten amikor a lázadás kitört az űrbázisban. Mint kiderült Háfra egyik régi barátjuk volt, és mivel ő életét adta értem, ezért szolgálni fognak ahogy csak tudnak. A hajtóműveknél volt Andris, aki hiányolta két társát, akik szintén az űrbázisban vesztették életüket. Megnyugtattam, hogy nem kell 3 ember helyett dolgoznia, mert lesz aki segít neki, miután visszaszereztem a társaimat. Végül a hangosbemondón szólt Dani, hogy megközelítettük Basher bolygót, a csapatommal menjek az űrsiklóhoz.
- Nem harcolni megyünk, szóval most csak Viktort és Grétit viszem magammal, többiek pedig álljanak készenlétben!- mondtam a csapatomnak, majd mi 3an beszálltunk, a hangárt kinyitották és elindultunk a Basher bolygó felszínére.
- A csapattársaid harcolnak a Geth-ek ellen, egyenlőre ők állnak jól.- mondta Gréti miközben a bal karjából feljött egy 3D-s interaktív térkép és a jobb kezével mozgatta jobbra-balra közelebb a térképet.
- Ez micsoda?- érdeklődtem tőle.
- A páncélunkon nem csak erőpajzs van, hanem egy laptop, csak interaktív. Egyik űrlényfaj fejlesztette ki.- válaszolta nekem Viktor.
- A Sopron1ről kapjuk ezt az információt.- egészítette ki Gréti. - Ilyen térkép van a hajón az egész univerzumról az irányítóközpontban.- tette hozzá.
- Jó tudni. Kerüljünk mögéjük és hátulról meglepjük őket. Dáviddal van egy elintézetlen ügyem.- mondtam.
- Akkor alacsonyan kell repülnünk.- jegyezte meg Viktor. Leérkeztünk a felszínre az ő siklójuk mellé. Kiszálltunk és körülnéztünk. Kicsit sivatagos környék volt nagy kövekkel mindenfelé. Hallottuk hogy előttünk még lövöldözés zajlik.
- Induljunk!- adtam ki parancsba és futottunk előre. Két perc alatt elértünk egy hosszú krátert, 10 méter mély, amiben egy épület volt a másik oldalán, amit a Gethek védték. A kráter közelebbi oldalán pedig pár ember lőtte őket.
- Ti maradjatok itt fedezékben, ezt egyedül kell elintéznem.- mondtam Grétinek és Viktornak.
- Rendben van, de sietned kell. Nagy eséllyel a főhajójuk érzékelte az érkezésünket. És csak egy esélyed van meggyőzni őket!- mondta Gréti. Bólintottam és mentem le a lejtőn. Egyikőjük se figyelt hátra, lőtték a megmaradt Getheket, amik intelligenciával rendelkező emberszerű robotok, egy nagy szemük volt és szürke páncél védte az áramkörüket. Leértem a mélyébe, ahol voltak, jobb oldalt hátul láttam Dávidot, ahogy épp szétlőtt egy Gethet a fedezék mellől, majd visszaállt háttal a fedezéknek, nekem szemben. Elővettem a Desert Egale-t és lőni kezdtem őt. A nagy meglepettségtől nem is lőtt rám. Három golyótól elvesztette az egyensúlyát, az erőpáncélja letört, a gépfegyverét elejtette. Közeledtem felé, erre a pisztolyát elővette és rám célzott mérgesen, de kilőttem a kezéből, majd lábon lőttem, amitől rögtön leguggolt fájlalni a lábát. Itt már előtte voltam és arcon térdeltem majd egy egyméteres kőhöz szorítottam a fejéhez pedig a fegyveremet szegeztem.
- Állj! Mi a francot csi...!- ordított felém Rigó miközben rám szegezte a fegyverét, vele együtt még Gergő és Timi, majd felismertek engem.
- Attila?- értetlenkedett Fanni. Mindenki beszélt a másiknak, hogy ez mi, mire pár Geth lőni kezdett tovább.
- Gergő, Réka és Szabi. Lőjétek ki a megmaradt Getheket!- adta a parancsot, akik egy kis hezitálás után folytatták a harcot.
- Jó újra látni benneteket.- mondtam nekik, de továbbra is Dávidot néztem.
- Miért nem teszed le a fegyvert és beszéljük meg?- kérdezte Rigó. - Egyáltalán hogy-hogy élsz, azt hittem meghaltál Tokióba.- tette hozzá.
- Ezt mondta neked Dávid? Hegedűs embere?!- kérdeztem tőle.
- Figyelj, mi nem tudjuk mi a bajod, szóval magyarázd el.- mondta Máté.
- Ez a mocsok itt hátba támadott engem és ott hagyott meghalni, mert leszedtem pár jelentést arról az információról.- mondtam. - Mint kiderült Kozmapolito akar háborút az univerzumban, nem a Fernado! Ők védték azt az információt!- adtam a tudtukra.
- Hogy mi? Azt mondod Hegedűs végig hazudott?- kérdezte Rigó összezavarodva.
- Mind meghaltak.- mondta Gergő és közelebb jött. Mindenki kiállt a fedezékből és félkörbe álltak engem.
- Figyelj! Bocsáss meg Attila. Én nem akartalak megölni, de Hegedűs azt mondta, ha valaki letölti bármilyen bizonyítékot is, akkor meg kell hogy öljem, különben engem öl meg.- mondta kétségbeesetten Dávid.
- Azok után hogy kisegítettelek, te képes voltál lelőni!- kiabáltam neki, közben jobban az arcához szorítottam a fegyvert, amitől még jobban szenvedett.
- Attila! Azt hiszed nekem ez nem volt nehéz?! Még mindig magamnál tartom a pendriveodat, hogy emlékezzek arra, amit tettem!- mondta és a zsebéből elővette. Kivettem a kezéből és elléptem, de a fegyveremet továbbra is rá fogtam.
- Sietnünk kell Attila!- szólalt meg a rádióban Gréti.
- Figyeljetek skacok! Elhiszem hogy most össze vagytok zavarodva, de sietnünk kell. Jön a Kosmapolito főhajója és ha nem sietünk akkor engem és a csapatomat kinyírják. Egyetlen esélyem volt veletek találkozni és meggyőzni, hogy gyertek velem és ez most van, de az idő rövidsége miatt meg kell hogy bízzatok bennem. Ami a pendriveon van az meg kell, hogy győzzön titeket.- mondtam. Pár másodperces néma csönd következett ezután.
- Én veled tartok!- mondta Máté és mellém állt.
- Én is megyek veled.- felelte Timi.
- Mindnyájan!- mondta Rigó. Nagy teher esett le a szívemről ekkor.
- Mehetek veletek?- kérdezte félve Dávid, mire Rigó egy jobb egyenessel földre küldte.
- Kinek képzeled magad te mocskos áruló?!- ordította rá.
- Várj Rigó, őt én intézem el.- mondtam neki miközben megfogtam a vállát.
- Hidd el, jó lehetek még a számotokra. Nem leszek lojális tovább Hegedűshöz, a te utasításaidat fogom követni! Még Hegedűshöz is eltudnálak vezetni!- hadarta miközben nyomta el magától tőlem, ahogy én sétáltam felé a fegyverrel.
- Nem érné meg! Nem tudok benned bízni!- mondtam és fejbe lőttem, mire ő holtan a porba feküdt.
- Attila, most már tényleg indulnunk kell!- szólt Gréti, miközben lerohant közénk Viktorral együtt. Meglepődtek Mátéék egy másodpercre, de megnyugtattam őket, hogy velünk van.
- Akkor induljunk a siklóhoz!- adtam a tanácsot.
- Nem kell, az jön ide hozzánk.- mondta Gréti, és már felettünk is volt. Leszállt, mindenki beszállt, majd indultunk a Sopron1-be. Ahogy beértünk a hangárba, megjelent a Sparta, ami lőni kezdte a Sopron1-et. Mi felrohantunk a fedélzetre, Dani kerülőmanővereket végzett, ami néha megingatott bennünket és sajnos így is eltalált pár lövedék.
- Pajzs 40%on!- kiáltotta.
- Hippersebességbe Dani! Vigyél ki bennünket!- szóltam neki majd ahogy tudott hippersebességbe kapcsolt és elvitt minket innen.
Fél órával rá egy gyűlést tartottam a tanácskozóban, ahol jelen volt Gréti, Viktor, Máté, Rigó, Fanni, Szabi, Réka, Timi, Gergő, én és rádiókapcsolatban Dani is. Mint kiderült a pendrive szükségtelen volt, mert Gréti betudta mutatni az interaktív laptopjában. Rigó és Máté ideges lett, de mindenki más is átkozta Hegedűst. Majd kiadtam a feladatokat.
Fannit és Timit a hajtóművekhez küldtem, ha tudnának ötletet adni mivel lehet fejleszteni, akkor tegyék meg.
Gergőt Viktorhoz soroltam be, aki orvos és tudós is volt egyben, Gergő pedig jó ötleteket tudd adni neki.
Szabit és Rékát a hajófegyverzetének a fejlesztését adtam ki, meg a saját fegyverzetünkét is.
Gréti írja a jelentéseket a küldetésekről továbbra is.
Rigó és Máté maradt segíteni Ábelékat jobban kiképezni. Én a hajót vezérlem.
-1 órával később-
Meg akartam nézni hogy boldogulnak eddig a csapatom, úgyhogy meglátogattam őket. Először a hajtóművekhez mentem. Andris boldogabb volt, hogy most már nem 3 ember helyett kellett dolgoznia.
- Kapitány, lenne 1 perced?- kérdezte Fanni.
- Neked csak Attila.- mondtam neki.
- Rendben, Attila. Még nem tudtam megköszönni neked, hogy megmentettél.- mondta.
- Nem csak az én érdemem volt. Mindenki kellett hozzá... Dávidon kívül.- válaszoltam neki.
- Igen... Ő tényleg nem kellett volna oda. De visszatérve az előzőhöz, a többieknek már megköszöntem, de neked még nem tudtam.- folytatta Fanni.
- Bármikor.- mondtam egy mosollyal az arcomon.- Egyébként hogy megy az itteni munka?- kérdeztem tőle.
- Találtunk néhány fejleszteni valót.- felelte. - Timi, átküldenéd neki a javaslatainkat?- kérdezte tőle, aki mögötte még dolgozott.
- Küldöm is.- válaszolta, és bal karjából előjött az interaktív laptop és átküldte az enyémbe.
- Köszi, majd átnézem.- mondtam nekik.
- Nagyon szívesen.- válaszolták mosolyogva.
- További jó vizsgálást!- köszöntem el tőlük.
- Sziaa!- köszöntek el.
Következő utam a laborhoz vezetett, ahol Gergő meg Viktor épp nagyban röhögtek valamin.
- Csá Attila!- mondta Gergő. - El se hinnéd, hogy milyen kísérleteket csináltak az űrlények, Viktor most mondott el párat.- folytatta kicsit nevetve.
- Majd később talán meghallgatom.- válaszoltam neki. - Látom jó helyre küldtelek.- egészítettem ki magamat.
- Igen, megtaláltuk a közös hangot Gergővel.- mondta Viktor.
- Csak valamit dolgozzatok is majd.- mondtam nekik és elmentem, ők pedig utánam köszöntek, majd beszélgettek tovább.
A hajó fegyverraktárához mentem, ahol Szabi és Réka ügyködött a fegyverekkel.
- Attila!- szólított meg Szabi.- Megtudom oldani, hogy a gépfegyverünkből erősebb aknákat tudjunk lőni és a golyókat pedig felerősíteni az erőpajzs ellen.- mondta már-már kicsit izgatottan is.
- Ja, csak időigényes lesz.- mondta egy pisztolyt szerelve Réka.
- Abból egyenlőre van elég. Folytassátok a munkát.- köszöntem el tőlük.
- Meglesz.- válaszolta Szabi.
- Na ja.- jegyezte meg Réka.
A hangárban pedig Mátét és Rigót néztem meg, ahogy edzeti a három csapattársunkat.
- Ügyesek, gyorsak. Nekem nincs panaszom velük szemben.- mondta Máté.
- Erőnlétben is jó Robi, de Tominak és Ábelnek ezen a téren van mit fejlődnie.- tette hozzá Rigó.
- Akkor mára pihenjetek le, nézzétek meg a pihenőt.- mondtam nekik, amit örömmel fogadtak és mind az öten mentek is fel, utánuk pedig én mentem Grétihez.
- Épp hívni akartalak.- szólalt meg Gréti, amikor beléptem az ajtaján. - A főnök küldte az első fontos küldetés adatait.- mondta.
|
