Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Az osztag 4. rész
Az űrsiklón szálltunk az űrben egy anyahajó felé. A Fernado szervezet vezetője, akit Érinthetetlennek hívnak, azt a küldetést adta, hogy nézzük meg a Bologna űrhajót, mivel 6 órája megszakadt velük a kapcsolat. A küldetés az az, hogy derítsük ki mi történt vele, az előzőküldetés adatait töltsük le és továbbítsuk neki. Az űrsiklóba Fanni, Timi, Gréti, Rigó, én és Máté voltunk. Elértük az űrhajót, mindenki felfegyverkezve, lélegeztetősisakban voltunk, ha netán a hajó megsérült és nincs oxigén bent.
A hangár nyitva volt, így ott ment be a sikló. Nem volt gravitációs erő, így lassan tudtunk csak sétálni. Két csapatra oszoltunk:
Alfa: Én, Gréti, Fanni
Bravo: Rigó, Máté, Timi
Alfa csapat ment a vezérlőbe letölteni az információkat, a Bravo csapat pedig körülnézni mi történt az űrhajóban.
-Alfa csapat-
A központi lépcsőn mentünk fel ami tovább tartott a 0 gravitációnak köszönhetően. Elértük a lépcsővégét és kinyitottuk az ajtót, bementünk majd lezártuk az ajtót. Itt még a létfenntartórendszer még működött, így gravitációs erő is volt. Szétnéztünk, de nagyon sötét volt. Felkapcsoltam a villanykapcsolót, de nem kapcsolódott fel.
- Nincs áram.- szólalt meg Gréti, és felkapcsolta a lámpát a fegyverén. Én és Fanni is így tettünk. A megvilágításban az ebédlőt ismertük fel, felborult székekkel, asztalokkal és emberi meg Geth holttestekkel.
- Most már tudjuk miért szakadt meg a kapcsolat.- jegyeztem meg. - Dani, légy készenlétben a sikló felszedésében.- rádióztam neki.
- Vettem.- hallottam a válaszát.
- De miért nincs áram?- kérdezte Fanni.
- Majd kiderül. Viszont akkor most lépcsőznünk kell.- mondtam nekik és mentünk fel a vezérlőterembe, utunkat jó pár emberi és geth holttest színezte.
-Bravo csapat-
- Hmm, nincs áram.- mondta Máté, ahogy fel-le csapkodta az ujjával a kapcsolót.
- Akkor menjünk a generátorhoz!- adta az ötletet Rigó.- Timi, ugye te értesz annak a felkapcsolásához?- kérdezte tőle.
- A hülye is megtudja nyomni a bekapcsoló gombot.- válaszolta neki.
- Akkor simán megtudod csinálni.- adta vissza neki Rigó, mire Timi fordulásból arcon csapta és elindult a generátorhoz.
- Ez nagyobbat üt mint egy golyó.- jegyezte meg Máténak, majd Timi sikolyára lettek figyelmesek az ajtó végénél. Oda rohantak, és látták, hogy tele van emberi és geth holttestekkel az egész terem.
- Lehet, hogy nem vagyunk egyedül.- vetette fel Máté.
- Legyetek résen!- mondta Rigó majd elindult előre, Timi és Máté követte.
-Alfa csapat-
Bent voltunk a vezérlőterembe, ahol a tartalék energia ment. Fanni a gépekről letöltötte az előzőküldetést és a hajónaplót is az infógépébe (interaktív laptop) és átküldte az enyémbe. Az információs napló utolsó bejegyzését néztem meg, ami egy videó felvétel volt. Egy katona volt rajta, aki beszélt:
- Megállítottuk a betörő getheket, de sok emberünkbe került. Szántó Hadnagy és a csapata az életét áldozta, hogy a generátorhoz jutva lekapcsolja azt és ezzel Boldizsár találmányát aktiválva, az összes elektromos áramat a közelben beszívja magába. Mivel ha bekapcsolnánk, újra aktiválódnának a gethek, ezért a maradék túlélő, köztük én is a mentőkabinokkal a közeli Hanza bolygóra evakuálunk. Remélem gyorsan jön értünk a segítség- mondta a katona, majd az adás megszakadt.
- Ez Erik volt.- mondta Gréti.
- Hallottátok, meg kell mentenünk őket a bolygóról!- mondtam neki, majd a világítás hirtelen felkapcsolódott.
-Bravo csapat-
- Hol lehet ezt visszakapcsolni?- kérdezte Máté.
- Itt már minden érintőképernyős.- mondta neki Timi és hozzáért a generátorhoz és előjött a levegőbe a billentyűzetek.
- Ez még meg kell szoknom.- jegyezte meg Máté, miközben a vakarni akarta a fejét, de a sisak rajta volt.
- Na Rigó, szeretnéd te bekapcsolni? Ott középen a nagy gomb, ahhoz érj hozzá!- mondta neki Timi.
- Rád hagyom, még a végén nem vennénk szükségedet itt.- felelte neki.
- Mert gondolom jobban értesz a hajtóművekhez mint én.- jegyezte meg Timi.
- Hagyjuk, csak nyomd meg.- mondta neki Rigó.
- Mondhatni vicces, hogy hullák között, ilyen hülyeségeket vitáztok ti ketten.- mondta nekik Máté. Erre mind ketten kicsit elszégyellték magukat, majd Timi megnyomta a bekapcsológombot, és visszatért az áram a hajóra, mire a földön fekvő gethek egy részének az egy szemük világítani kezdtek és felálltak, mire Rigó és Máté lelőtte őket a gépfegyverrel.
- Furcsa.- mondta Rigó, majd hallották hogy sok geth közeledik feléjük.
- Rigó, ti felkapcsoltátok a generátort?!- kérdeztem a rádión tőle.
- Látom nem volt túl jó ötlet.- jegyezte meg Rigó.
- Kapcsoljátok le azonnal!- kiáltottam nekik, majd Rigó hallotta, hogy gépfegyverek és geth lézerpuskák sültek el nálunk.
- Timi, kapcsold le!- szólt neki. Timi oda ment és megnyomta a kikapcsoló gombot, de kiírta, hogy 15 perc kell mire kikapcsolódik újra.
- 15 perc múlva kikapcsolódik.- mondta Timi.
- Nincs annyi időnk.- mondta Rigó és agyonlőtte az első gethet ami megjelent a folyosón.
- Te hacker vagy, nem tudnád átírni az egészet, hogy előbb lekapcsolódjon?- kérdezte tőle Máté, miközben Rigó mellé guggolt és lőni kezdte a közeledő getheket.
- Még új nekem ez a lebegő érintőképernyős monitor. Meg ha jól olvasom a sorok között, ha előbb szívná vissza a generátor az elektromosságot, akkor ez az egész létesítmény felrobban.- mondta Timi.
- Rigó, el kell hagynunk a hajót! Találkozó a siklónál!- üzentem neki a rádión.
- De hogyan?- kérdezte Máté miközben lőtte a getheket és a földre vetette magát, egy lézersugár majdnem eltalálta.
- Hát nem arról, amerről jöttünk!- mondta Rigó. - Kerülőt kell tennünk!- mondta Rigó, miközben hátrált. Timi futott a másik irányba, rögtön utána Máté aki vissza-vissza fordult lőni a pisztolyával, utánuk meg Rigó aki leginkább hátra fele futott lövésközben. Az ajtó előttük nyílt ki, Timi rögtön fedezékbe ugrott egy doboz mögé, Máté futott tovább. Kinyílt az ajtó és egy geth állt előtte. Mátét nem tántorította el, nekiugrott amitől a geth hátra esett, majd a lendülettel együtt átbukfencezett Máté rajta, felállt és hátraszegezte a fegyverét és a világítószemébe lőtte, amitől felrobbant a feje.
- Sietnünk kell!- szólt hátra Timinek, aki kimászott a fedezék mögül és jött utána. Rigó egy gránátot dobott a gethekhez, ami szétrobbantotta a nagy részét és futott ő is Máté után.
-Alfa csapat-
Amíg lejöttünk a lépcsőn pár gethhel találkoztunk, amiket kiiktattunk. A hangárhoz vezető út viszont megint egy tucatnyi gethen át vezetett. Felborítottunk pár asztalt, azt használtuk fedezéknek. Két gethet lelőttem a gépfegyverrel, amikor a fedezék mögül kinéztem, viszont egy lézersugár fejen talált és az erőpajzsom letört, én pedig a hátamra estem. Fanni mellém guggolt és beszélt hozzám, de nem hallottam mint mond, mert sípolt a fülem az ütéstől és a sokktól. Végül Gréti háton veregette, hogy kéne a segítsége, ezért elfordult és lőni kezdett ő is. Próbáltam felnyomni magamat, de ezúttal Grétit vállon találta egy lézersugár, amitől seggre esett, de a erőpajzsa kivédte, így nem lett neki se maradandó sérülése. Felnyomta magát félig térdelő állásba és lőtt tovább. Fanni háttal nekidőlt az asztalnak és töltött, majd kifordult és lőtt tovább, mire az egyik lézersugár átlőtte az asztalt és a fülem mellett jött el. Erre én oldalra vetettem magam és a pisztolyomért nyúltam. Egy gethtet láttam a távolba, amit becéloztam, de hirtelen a szemén átjött egy golyó. Pár másodperccel később megjelent Mátéék csapata.
- Mennünk kell!- kiáltott Máté át hozzánk, majd megfordult és lőtt. Fanni kezét nyújtotta, ráfogtam és felhúzott.
- Jól vagy?- kérdezte tőlem, mire én bólintottam majd elindultam a hangár ajtajához, miközben Mátéék felőli gethekre lőttem, és az egyiket mellkason találtam el.
- Nyitom az ajtót!- szólt Timi és kinyílt az ajtó és az űr szívta ki a levegőt a teremből, engem, Timit és Fannit kirántott és hozzácsapódtunk a falnak, és egymásnak, majd lebegtünk. Pár másodperc múlva észhez kaptunk és leérkeztünk a lépcsőkre és leindultunk, a többiek utánunk jöttek. Ők óvatosabbak voltak mint mi. Gréti bezárta az ajtót, mikor mindenki a lépcsőkön volt. Beszálltunk a siklóba és elhagytok a hajót.
- Dani, kell egy fuvar!- szóltam neki a rádión, ő pedig már meg is jelent és fel is szedte a siklót. Felmentünk mindannyian az irányítóközpontba és levettük a sisakunkat.
- Dani, irány a Hanza bolygó! Meg kell mentenünk pár túlélőt!- mondta a rádióban Gréti Daninak, aki rögtön arra is vette az irányt nagy sebességgel.
- Segélyjeleket kapok a bolygóról, de ezzel a hajóval nem tudunk leszállni.- mondta.
- Akkor használhatjuk újra a siklókat.- mondtam és indultam vissza a hangárba. - Ti maradjatok, kipróbáljuk Ábelékat a harctéren.- mondtam nekik. Leértem a hangárba, ahol ott volt Ábel, Tomi és Robi. Szóltam nekik és már be is szálltak a siklóba.
Leértünk a légtérbe és Dani megpillantott pár mentőkabint, amit egy körformába landoltak, és minden oldalról lőttek rá. A hajóval az északi oldalra lőtt ágyúival, amivel megsarcolta az ellenséget, és a hangárt kinyitotta, a sikló pedig kiszállt. Leszállt az északi oldalra, mi 4en pedig kijöttünk és lőni kezdtük az ellenséget. Én a védelmi vonalhoz rohantam, ahol pár túlélő volt és lőtte a közepedő ellenséget.
- Végre! Már épp kifogyóban van a lőszerünk!- szólalt meg Erik.
- Kik támadnak titeket?- kérdeztem tőle.
- Sok batarian kalóz. Pár emberünket már el is vesztettük.- felelte.- Már csak hatan vagyunk.- egészítette ki.
- Induljunk, mert különben egyikünk se éli túl!- mondtam neki majd lőni kezdtem az előrenyomuló batarianokat nyugaton.
- Inez és Rozsnyai! Induljatok először ti!- adta parancsba Erik, addig a többiek fedezni kezdték őket.
- Siethetnétek már b*ssza meg!- szólt Ábel, akit egy golyó csípőn talált, de az erőpáncél megvédte. Inez és Rozsnyai átjutott és rögtön beszálltak a siklóba.
- Ádám, Medgyes, Klári, ti jöttök!- szólt nekik Erik. Ők is sietősen oda indultak, közben Ábelnek lelőtték az erőpajzsát és a siklónak vetődött.
- Ahh, tudtam én, hogy nem egyedül kell védenem a jobb szárnyat.- morogta magába, majd Ádám és Medgyes elment mellette, de Klári maga után húzta.
- Ne panaszkodj már mindig!- mondta neki Robi, és átvette a helyét.
- Már csak ketten maradtunk.- mondtam neki két lövés között.
- Akkor induljunk!- vetette fel a jó ötletet Erik. Hátrálva mentünk el, miközben lőttünk. Fél úton egy rakéta közeledett felénk, amit Erik vett észre. Ellökött engem, őt pedig eltalálta és 5 métert repült.
- Erik!- kiáltottam neki. Még mocorgott, mivel az erőpáncélja megmentette az életét. Oda siettem, oda adtam neki a gépfegyverem és húzni kezdtem magam után, én pedig a magnummal lőttem. Félúton vállon talált egy golyó, és mivel nem volt erőpajzsom, így átütött a golyó, én pedig hátra estem. Ahogy fejjel lefele néztem a hajót, láttam, hogy mindenki kijött és lőtte az ellenfeleket. Tomi és Robi oda jött mellém és engem, meg Eriket húzott tovább. Többiek a sikló bejáratánál fedezték őket, ahogy tudták, kivéve Ábelt, aki bent maradtak, mivel ő is megsérült. Ahogy Tomi és Robi bevitt, mindenki jött utánunk és becsukta az ajtót. Felszállt a sikló és felmentünk a Sopron1be.
Engem, Eriket meg Ábelt a gyengélkedőbe vittek a hajón, ahol Dr. Rebeka ápolt minket. Klári segített neki, mivel ő egy katonaorvos.
-1 órával később-
Kötéssel a vállamon mentem Grétihez, mert hívott egy fontos ügybe. A Fernando cég vezére, a Titokzatos Ember beszélni akart velem. Beléptem az irodájába, Gréti bevitt a kisebb nappalijába, ami hirtelen besötétedett és máshol találtuk magunkat.
- Ismerős módszer.- mondtam. - Csak nem holografikusan beszélünk?- kérdeztem.
- De igen.- felelte a Titokzatos Ember. - Örvendek neked. Örülök, hogy sikeresen teljesítetted a küldetést és pár túlélőt is megmentettél.- mondta.
- Ahogy engem is megmentettek a halálból.- feleltem neki.
- Jó csapatod van. Eleinte nem voltam bizonyos benne, hogy jó döntés volt téged ilyen pozícióba hozni, de eddig a küldetéseid és akcióid sikeresek.- folytatta.- Így most már elárulom neked, hogy miért is kellettél.- mondta.
- Hallgatlak.- válaszoltam neki.
- Ahogy azt már tudod, meg kellett védenünk azt az információt, amitől a krogenek és a torenek ne essenek egymásnak, mert két faj háborúja nagyon legyengítené az egész Űrlény szövetséget. Legfőképp azért, mert nagy veszélyben vagyunk. A Reaperek megfognak támadni minket. Az összes fajt, és ha nem fog össze az összes űrlény, akkor mind meghalunk.- mondta.
- Reaper?- kérdeztem.
- Modern fegyverzetük és technológiájuk fejlettebb mint bármely másnak. Óriási hajójuk könnyedén leszedi bármely flottánkat. Ezért kellesz te és a csapatod.- mondta.
- De ha ekkora a veszély, akkor miért akar háborút a Kosmopolita?- kérdeztem.
- Szerinte, és naggyából mindenki szerint nem léteznek. Csak egy mítosz.- válaszolta. - De mi már találkoztunk a felderítő hajójukkal. És léteznek.- folytatta.
- És mit tehetnénk mi?- kérdeztem.
- El kell foglalni azt a hajót, csak az a baj, hogy sose tudjuk hol van. Mindig meglepetésszerűen támad és megy el. Nem hagynak bizonyítékot. Ezért nem hiszik el a többiek, hogy léteznek, szerintük csak kalóz támadások. Pedig szerintük épp hogy felmérnek bennünket.- válaszolta.
- Mi hogy találnánk meg, ha eddig ti nem?- kérdeztem tőle.
- Ti lesztek a szemem, a fülem. Amint egy hajó vagy kolóniát megtámadnak, értesítelek téged és rögtön oda kell mennetek. Addig is, fejleszd a fegyverzeted, és az űrhajódat.- mondta búcsúzásképp és lekapcsolt.
Leültem a fotelba és nagyot sóhajtottam.
- Ez nehéz lesz.- mondtam.
- Megoldjuk.- mondta nekem Gréti.
|
