Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Az osztag 5. rész
A Titokzatos Ember adott egy fülest, hogy a Kosmopoliten egy fegyvereken kísérletezik a Legnanó galaxisban a Lipany rendszerben. Egy betörős küldetés, amit gyorsan kell végrehajtani és minél tovább fent tartani az álcát. Lipany rendszer mellett lévő Canton rendszerbe mentünk a Sopron1el, onnan egy kisebb csapattal a siklóval mentünk.
Réka volt a mestere a betörésnek, így ő jött erre a kalandra Fannival együtt, mivel olyan is kell, aki feltudja törni a biztonsági rendszert pár másodperc alatt. Mivel nem állt szándékunkban, hogy megmaradjon a fegyver fejlesztés a Kosmopolitennek, ezért Szabit is vittük, hogy egy nukleáris bombát aktiváljon a fedélzetén. Tűzharcra is lehetett számítani, ezért mentem én, Máté és Gergő.
Megközelítettük az űrhajót, és hála Timi által felfejlesztett lopakodórendszernek nem érzékelték a siklót, de ha kinéztek volna az ablakon, akkor megláttak volna. Az űrhajóba könnyen dokkolni lehetett, mivel egy lézerfalon kellett átmenni a hangárba, ami érzékelte volna, hogy bemegyünk, de a fent említett fejlesztésnek köszönhetően nem jelezte az érkezésünket.
Kiszálltunk és 3 részre oszoltunk. Én Fannival a Nyugati szárnyra, Réka Mátéval a Keletire és Szabi meg Gergő a hajó központjára, hogy ott tegyék le a bombát.
-Nyugati szárny-
Ahogy elértünk a laborhoz, csak egy emberrel találkoztunk, akit egy késsel hátulról semlegesítettem és egy asztal alá nyomtam. Egy jó ideig tuti nem találják meg a holttestet, de azért siettünk. A laborban három ember volt, egyik ki volt kötve, kettő pedig előtte állt.
- Átmegyek a másik oldalra.- mondta nekem Fanni és már el is indult, válaszolni se tudtam neki. Inkább figyeltem, hogy mit csinálnak bent az emberek. Az egyik magyarázott valamit a másiknak, egy vörös-fénysugarat kibocsátó szerkezetet épített a fegyveréhez és azzal rácélzott az emberre, de semmi nem történt vele. Oda ment hozzá és az interaktív laptopjához nyúlt és benyomta az erőpajzsát az embernek, és úgy világított rá, mire az ember rázkódni kezdett, elektromosság szétcsapdosta, tíz másodperc múlva már meghalt, sok égési sérülés miatt és az elektromosságnak köszönhetően.
Ez az egész védelmünket ellenünk fordítja, tehát ha életben akarunk maradni, akkor le kell kapcsolni. Ezt vontam le következtetésnek és lekapcsoltam az erőpajzsot magamról, majd a túloldalon lövöldözés kerekedett ki. Oda néztem és láttam, ahogy két Kosmopoliten holtan esett össze, köztük meg Fanni fedezékbe ugrott egy pad mögé. Laborból jöttek ki emberek és erősítés is megérkezett.
- Fanni, kapcsold le az erőpajzsod!- kiáltottam neki a rádión.
- Mi van?!- értetlenkedett, majd a fedezék mögül előbújt és kilőtt kettő közeledő katonát. A laborból kijött a két ember, akit legelőször láttam a lézeres fegyverrel, úgy hogy nem volt vesztegetni való időm. A fal takarásában voltak, így őket nem tudtam lőni, viszont Fannit igen. Előre rohantam és a magnummal belelőttem egyet, amitől felnyögött és oldalra esett, a erőpajzs még mindig rajta volt, így még egyet belelőttem, ami áttörte már a pajzsát, majd a mellette lévő fedezékhez húzódtam. A hangokból ítélve meglepődtek a tettemen, ezért rögtön feltérdeltem és lőni kezdtem őket. Rajtuk sem volt pajzs. A tudós a lézert rám irányította, remélve hogy az áram agyonver, de túlkésőn vette észre, hogy nem használ, és fejbe lőttem őt is. Kiürült a terem, csak én maradtam meg Fanni. Oda csúsztam mellé és bocsánatáért esedeztem, mire ő egy fájdalmas nyögéssel felült és arcon csapott tenyérrel 5x,mitől végül elvesztettem az egyensúlyomat és hátamra estem.
- Megőrültél? Bele is halhattam volna!- kiáltott rám.
- Szívesen. - mondtam neki, majd felálltam és a holttestekhez mentem és felszedtem a lézerrel felszerelt fegyvert.
- Ez jól jöhet majd.- mondtam, majd a riasztó beindult.
- Minek kellett lelőnöd rólam az erőpajzsot?- kérdezte Fanni tőlem.
- Majd megtudod.- feleltem neki.
-Keleti szárny-
Máté a holttesteken átlépett, amit Réka hagyott maga után. Alig merte elhinni, hogy a csapat felét puszta kezével ölte meg. A vezérlőterembe voltak, ahonnan Réka épp információkat szedett le, amikor beindult a riasztó.
- Tudnál sietni?- kérdezte tőle Máté.
- Csináld te!- mondta Réka, miközben az interaktív infógépét lekapcsolta és két kézzel mutatta neki, hogy szabad az út.
- Ne hülyéskedj, inkább csináld!- mondta Máté kicsit ingerülten.
- Te akarsz gyorsan végezni! Itt van. Tessék!- mondta hangosabb hangon Réka.
- Bazd meg!- kiáltotta és ment oda csinálni, de neki még fogalma sem volt, hogy kellett használni.
- Hogy megy?- érdeklődött Réka.
- K*rva jól!- válaszolta kis nevetést kicsikarni magából.
- Gyere, minden meg van.- szólt neki Réka az ajtóból és leindult. Ezen kicsit beidegesedett Máté, de már tudta milyen a természete. Vissza úton csak egy emberrel találkoztak, azt is könnyedén lelőtték, mivel nem volt erőpajzsa.
Leértek a hangárba, ahol ott voltam Fannival menetkész, de Gergőnek meg Szabolcsnak semmi nyomuk nem volt, mikor hirtelen a középső lépcsőn gurult le Gergő és ugrott le hozzánk.
- Szabi hol van?- kérdeztem, mire ő megrázta a fejét.
- Túlerőben vannak, fél perc és egy század itt lesz.- felelte. Hirtelen mindenki rosszul lett. Nem volt mit tenni, ha tovább maradunk mi is itt végezzük. Beszálltunk a siklóba és elrepültünk. Ahogy ültünk a siklóban Gergő elővette a detonátort.
- Búcsú ajándéka.- mondta, majd megnyomta a gombot, mire mögöttünk a hajó felrobbant és ketté szakadt.
-Sopron1 fedélzetén-
|
