Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Epic ME pillanatok
Mass Effect: Felismerés
elasa
-... Végül is harcolnunk kell vagy megadni magunkat.- felelte Anderson.
- Úgy gondolja, a megadás elfogadható lehetőség?- kérdezte Grissom.
- Nem hisze, hogy az emberiség képes lenne idegen hatalom uralma alatt élni - válaszolt Anderson. - A szabadságért érdemes küzdeni.
- Még akkor is, ha legyőznek minket? - folytatta Grissom. - Ez nem csak arról szól, hogy mit hajlandó feláldozni, katona! Mi provokáltuk őket, és ez a háború akár a Földet is elérheti. Gondoljon a feleségére. Kockáztatná az ő életét a szabadság nevében?
- Nem tudom, uram - válaszolta Anderson ünnepélyesen. - Ön hajlandó lenne a lányát rabszolgasorsra ítélni?
- Ezt a választ vártam - bólintott Grissom. - Elegendő önhöz hasonló katonával az emberiség talán felkészült az összecsapásra.
...
- Mondtam, hogy ne várjanak ránk! - korholta a csapatát Anderson a Hastings felé vezető úton, miközben a közlegények még mindig Dah eszméletlen testét cipelték.
- Mindannyiukat meg kellene büntetnem parancsmegtagadásért! - mondta, és tartott egy kis hatásszünetet.
- Vagy fel kellene terjesztenem magukat kitüntetésre.
...
- Talán nem értik, meddig terjed a Fantomok jogköre - mondta vészjóslóan a Fantom. - Törvény adta jogom, hogy bármit megtehetek, amit a nyomozás során szükségesnek vélek.
- Meg fog ölni minket? - kiáltotta Kahlee a hitetlenségtől remegő hangon.
- Van két szabályom - magyarázta Saren. - Az első: senkit nem ölök meg ok nélkül.
- És a második?- kérdezte Anderson gyanakodva.
- Mindig találhatsz okot, hogy megölj valakit.- felelte.
...
-... Beviszünk egy szövetségi legendát, Jon Grissomot a kórházba ezekkel a sérülésekkel, és a biztonsági elővigyázatosságok az egekig szöknek fel. Rohadtul esélytelen lenne, hogy feltűnés nélkül elhagyjuk a bolygót.- mondta Anderson. - Én hiszek az ártatlanságában, Kahlee, de én vagyok az egyetlen. Azonnal letartóztatnák.
- Akkor a házban maradok - mondta a nő. - Senki nem tudja, hogy itt vagyok. Azt sem tudják, hogy rokonok vagyunk.
- Igen, igaz. Senki, csak én, a Fantom, az a krogan... mi mind kiderítettük.
...
- Volt valami probléma az őrökkel? - kérdezte az ember. Kahlee megrázta a fejét.
- Tudja, miért vagyunk itt? - szólt Anderson, s zavartalanul megkérdezte a férfi nevét, amiről tudta, úgy sem mondaná meg.
- Grissom beavatott.
- Honnan ismeri az apámat? - kérdezte Kahlee kíváncsian. A férfi egy pillanatig hidegen nézett rá, aztán megszólalt:
- Ha akarta volna, hogy tudja, bizonyára elmondta volna magának.
- Csalódott? - kérdezte a lány. - Most, hogy tudja, hogy a nagy Jon Grissom hamisítókkal és csempészekkel cimborál?
- Figyelembe véve a helyzetünket, képmutatás lenne azt mondani, hogy igen - viccelődöt Anderson. Kahlee nem nevetett. - Ha sok mindent hallunk valakiről, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ismerjük.- folytatta Anderson jóval komorabb hangnemben.
- Könnyű összetéveszteni a hírnevet a valódi emberrel. Csak mikor találkozunk velük, akkor értjük meg, hogy semmit nem tudunk róla.
- Igen Igen - mondta Kahlee elgondolkodva. Aztán hosszú-hosszú ideig csendben voltak.
...
Jella még mindig vergődött, csapdába esve életben maradásáért vívott kínos harcában. Egyre gyengült, ereje elszivárgott. Saren az ujjai között pörgette az injekciót, ami megmenthette volna a nőt, de ő még mindig az Edan-problémán morfondírozott, várva, hogy Jella meghaljon.
...
Lassan az ajtóhoz sétált, kinyitotta a zárat és lenyomta a kilincset. A Jelláért felelős orvos ingerülten és aggódva várt a hallban. A turiánhoz fordult, ahogy az kilépett a szobából.
- Hallottuk a gépeket... - mondta a doktor lemondóan.
- Igaza volt - közölte Saren érzelemmentes hangon. - Jella túl gyenge volt. Nem élte túl.
...
Félnek tőlünk! A fáradtság és kimerültség, ami pillanatokkal ezelőtt még kínozta Goyle nagykövetet, most hirtelen eltűnt, elsöpörte egyetlen lenyűgöző felismeréssel. Valójában félnek tőlünk!
- Nem! - mondta élesen, elvágva a szalarián szavait, amint a büntetés részleteit sorolta.
- Nem? - kérdezte zavartan a szalarián. - Mit nem?
- Nem fogadom el ezeket a feltételeket. - Goyle rádöbbent, hogy hatalmas hibát követett el. Hagyta, hogy ezek az idegenek manipulálják, megzavarják a gondolatait, s ő elkezdett kételkedni a saját népében. De most nem fog megalázkodni előttük, nem fog bocsánatot kérni azért, amiért az emberiség emberien viselkedett.
- Ez nem tárgyalás - figyelmeztette a turián Tanácstag.
- Ez az, amiben tévednek - mondta Goyle vad mosollyal.
- Nagykövet, talán nem érzi a helyzet súlyosságát - sugalmazta az aszári.
- Maguk azok, akik nem értik a helyzetet - hangzott Goyle szigorú válasza.
...
- Tényleg azt hiszi, hogy az emberiség képes szembeszállni a Tanáccsal? - kérdezte hitetlenkedve a turián. - Őszintén hiszi, hogy a népe győzedelmeskedhetne egy háborúban az egyesített erőinkkel szemben?
- Nem - ismerte el Goyle - De nem adjuk könnyen magunkat, és nem hiszem, hogy ilyen indokkal háborúzni akarnának. Velünk nem. Túl sokba kerülne maguknak. Túl sok hajó és élet veszne oda egy konfliktusba, amit mind szeretnénk elkerülni. Nem is beszélve arról, milyen hatással lenne ez a többi fajra. Mi vagyunk a domináns faj a Skyllian Határvidéken és az Attican Átkelőben. Szövetségi bővítéseken nyugszik a régió gazdasága; szövetségesi hajók és katonák tartják fenn a rendet odakint.
A holografikus kijelzőkön a nagykövet látta, hogy érvei telibe találtak.
...
- Te hazudtál nekem? - Anderson a fejében hallotta Saren figyelmeztetését a dah'tani romok mellett. "Hazudik neked. Sokkal többet tud erről, mint amit elmondott."
- Tudom, ki volt az áruló a Sidonon. Bizonyítékom van rá, és tudom, hogyan deríthetnénk ki, kivel dolgozik együtt.- mondta a nő.
Anderson úgy érezte, mintha felpofozták volna. Nem tudta, mi fájt jobban: a tény, hogy Kahlee megtévesztette őt, vagy hogy ez Saren számára nyilvánvaló volt.
- Kérlek... - mondta a lány a hadnagy fájdalmas arckifejezése láttán. - Meg kell értened.
- Megértem. Okosan cselekedtél, óvatosan. Én pedig túl vak és hülye voltam, hogy észrevegyem, mi folyik itt valójában.
Azért, hogy jó katona legyen Anderson, feláldozta a házasságát. Most pedig, hogy a válás véglegessé vált, hagyta, hogy személyes érzelmei belezavarjanak a katonai ügyeibe. Olyan kétségbeesett és magányos volt, hogy valami különleges kapcsolatot képzelt önmaga és Kahlee közé, amikor valójában csak egy nyomozás kényszerítette őket egymás mellé.
...
- Dobjátok el a fegyvereiteket! - morogta Skarr.
A tengerészgyalogosok engedelmeskedtek, mert tudták, hogy a csata elveszett. Lassan felálltak és a fejük emelték a kezeiket, hagyva, hogy a rohampuskáik a földre zuhanjanak. Mivel nem volt más választása, Kahlee is követte a példájukat.
A krogan megragadta a nőt a felkarján, olyan erősen szorítva, hogy a nő fájdalmasan felsikoltott. Míg a zsoldosok a foglyokra irányították fegyvereiket, Skarr félig vonszolva, félig cipelve az egyik kocsihoz vezette Kahleet.
- Öljétek meg őket! - mondta az embereinket, a szövetségi katonák felé biccentve.
A torkolattüzek éles hangja elnyomta Kahlee sikolyát.
Saren végignézte az egész jelentet, minden részletével együtt, a távcsövén keresztül, el sem mozdulva gondosan kiválasztott pozíciójából. Meglepődött, hogy Skarr nem ölte meg Kahleet. Egyértelmű volt, hogy a nő fontosabb szerepet játszik ebben az egészben, mint először gondolta.
...
- Késtél - mondta Anderson, mikor a turián leült. Nem várt bocsánatkérést, de úgy érezte, legalább magyarázatot kaphat.
- Dolgoztam - jött a rövid válasz.
A turián elgyötörtnek tűnt, mintha egész este nem aludt volna. Anderson tegnap kora délután lépett vele kapcsolatba, rögtön az után, hogy átadta Kahleet a biztonsági csapatnak, akik segítenek neki kijutni erről világról. Úgy gondolta, Saren azóta megállás nélkül dolgozik az ügyön.
- Már együtt csináljuk - emlékeztette Anderson.
Megkaptam a Tanács üzenetét - válaszolta Saren megvetéssel teli hangon. Tiszteletben tartom a döntésüket.
...
- Szóval, mit teszünk most? Hogyan találjuk meg Edant?
- Már megtaláltam.
- Hogy? - kérdezte Anderson meglepetten.
- Fantom vagyok, ez a munkám.
Megértve, hogy nem kap magyarázatot, Anderson annyiban hagyta a dolgot.
...
Saren nem késett el a második találkozójukról.
...
Köszönés helyett egyszerűen csak kibökte.
- Láttad bármi jelét Kahlee Sanders jelenlétének, amikor felderítetted Edan búvóhelyét?
- Ő már nem tartozik rám - mondta Saren. - Vagy rád. Koncentrálj Edanra és Qianra.
- Nem hagyhatom, hogy egy emberi élet a küldetés útjába álljon!- sziszegte Saren. Volt valami a hangjában, ami világosságot gyújtott a hadnagy agyában; a fény elöntött mindent és ő megértette.
- Te árultad el a landolás helyét és idejét! Így találtad meg Edant. Csalinak használtad Kahleet, aztán követted őket a finomítóig, és felderítetted a terepet tegnap este. Ezért késtél reggel!
- Ez volt az egyetlen megoldás - vágott vissza Saren. - Hónapokba tellett volna megtalálni Edant. Hónapokba, amikkel talán nem is gazdálkodhatunk! Nem kell magyarázkodnom neked. Megláttam a lehetőséget és megragadtam!
- A kurva anyád! - üvöltötte Anderson felugorva az asztalról, hogy torkon ragadja a turiánt, de az túl gyors volt hozzá képest.
...
- Ezt jelenti Fantomnak lenni - suttogta Saren még mindig rajta ülve. Olyan közül hajolt, hogy Anderson érezte a forró leheletét a fülén és a nyakszirtjén. - Feláldozni egy életet milliók megmentéséért cserébe. Qian kutatása veszélyt jelent minden fajra a Fellegvár uralta űrben. Esélyt láttam arra, hogy megállítsam pár tucat élet árán. a matek könnyű, ember... de kevesen tudják jól csinálni.
- Értem - mondta Anderson. - Engedj el.
- Próbáld meg ezt újra, és megöllek - figyelmeztette a fantom, mielőtt elengedte.
...
- Kérem! - könyörgött a zsoldos, mert rájött, hogy kinek az oldalán állhat Anderson. - Skarr adta ki a parancsot a szövetségi katonák kivégzésére. Én nem is akartam megölni őket.
- De megtetted - mondta Anderson, majd egyszer lőtt, a golyó lyukat szakított a batarián szemei közé.
...
Ekkor Skarr szeme hirtelen felpattant, s a krogan keze megragadta a férfi torkát. A fenevad egy morgással felállt, egy kézzel felemelve Andersont a földről. A másik keze véresen és használhatatlanul lógott az oldalán.
- Lehetetlen! - gondolta Anderson, miközben tehetetlen gyermekként küzdött, mert a krogan lassan kiszorította belőle az életet. Ezeket a sérüléseket senki sem élheti túl. Még egy krogan sem!
Skarr láthatta a meglepetést a szemében.
- Nektek embereknek még sokat kell tanulnotok a népemről - morogta, egy kis véres hab buggyant ki a száján, ahogy beszélt.
- Kár, hogy ezt nem fogod túlélni, hogy elmondhasd nekik.
...
- Ha megölsz, nem csak a pénzügyi hátteret veszíted el, hanem a tapasztalatomat is. Talán találsz mást, hogy finanszírozza a projektet, de az időbe fog telni. Ha megölsz, az elejétől kell újrakezdened. Nem fogod félredobni három év munkájának alapjait csak azért, hogy elégedett legyél, mert lelőttél engem.- győzködte Edan.
- Nekem nem probléma pár extra év - mondta Saren, ahogy meghúzta a ravaszt. - Nagyon türelmes vagyok.
krogan: Kissé hajlott gerincük van, ami púpos hatást kelt. E hatást fokozták a fodros csontok és pikkelyek a hátán, gallérjaikon és a vállaikon, amik durva héjként folytak körbe, csak a zömök fejük lógott ki belőlük. Durva, bőrszerű lemezek fedik a fejük tetejét és a tarkójukat is. Vonásaik laposak és brutálisak, szinte prehisztorikusak. az orruk és a füleik mondhatni láthatatlanok, kicsi szemei a fejük közepén helyezkedtek el és kegyetlen ravaszság csillogóak.
A kroganok akár több száz évig is élhettek; arcuk színe éveik számának növekedésével egyre sötétebbé vállnak. Zöld a fiatalabbik egyedeknek van, sárgás barna meg már a öregedőnek.
turián: Nagyából olyan magasok, mint az emberek, de jóval vékonyabbak. Csontjaik karcsúak, formájuk erősen szögletes. Háromujjú kezük szinte karomnak látszott, fejüket és arcukat barna és szürke porcból és csontból álló merev maszk fedte, amit gondosan kidekoráltak torzsi tetoválásaikkal. A jelek sora minden esetben a tarkónál indult és a homlokon, az orron és a felső ajkakon keresztül az arcig jutott, ami megnehezítette a faj különböző egyedeinek egymástól való megkülönböztetését. A turiánok kinézete mindig a dinoszauruszok és a madarak közti evolúciós láncszemre emlékeztetnek.
|
