Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
M.E.: Kezdet
- Ez a mi helyünk!- szólalt meg egy mély, szúrós hangú turien mögöttem. Hátra fordultam, és négy turien állt idegesen mögöttem - Takarodjatok el innen!- tette hozzá.
- Én nem látom rajta a neveteket.- mondta Máté csipkelődően.
- Biztos újak vagytok itt, ha velünk kötözködni mertek.- szólalt meg újra.
- Kedvesen nem lehetne elmondani?- kérdeztem tőle felegyenesedve a székben.
- Épp azt tesszük. Ne akard megtudni, hogy mi nálunk a "nem" kedves.- mondta, és a nem-nél két-két ujját behúzogatta, majd a mögötte lévő 3 turien nevetni kezdett. Ránéztem Mátéra, ő viszonozta a pillantásomat és mind ketten tudtuk, mit kell csinálnunk.
A turienek nagyából olyan magasok, mint az emberek, de jóval vékonyabbak. Csontjaik karcsúak, formájuk erősen szögletes. Háromujjú kezük szinte karomnak látszanak, fejüket és arcukat barna és szürke porcból és csontból álló merev maszk fedte, amit gondosan kidekoráltak törzsi tetoválásaikkal. A jelek sora minden esetben a tarkónál indult és a homlokon, az orron és a felső ajkakon keresztül az arcig jutott, ami megnehezítette a faj különböző egyedeinek egymástól való megkülönböztetését. A turiánok kinézete mindig a dinoszauruszok és a madarak közti evolúciós láncszemre emlékeztetnek.
- Nos én és a barátom...- kezdtem bele a szövegembe, mikor elkezdődött mögöttük az akció.
John rögtön tudta, hogy bajt akarnak az előtte lévő turiánok a két emberrel, de megtartotta a hidegvérét. Oda lépett a hátsó turienhez, két kézzel átkarolta és a tenyerével a tarkójára fogott a turiennek. Hátra lépett egyet és hátba térdelte a turiánt, amitől elvesztette az egyensúlyát és teljesen Johnra dőlt, aki azzal a lendülettel a lépcsőkhöz rántotta. Egy hátra bukfencet hajtott végre a manőver miatt a turien, majd oldalán pörgött le az alagsorba. A társai a nyögései hallatán hátrafordultak, de ekkora már eldobta magától John az ellenfelét, és a következőnek támadt. Jobb lábával kibuktatta és a jobb kezével nyakon vágta, így gyorsan a padlóra került. A következő turien már ütéshez eljutott, de John kivédte és a karjával feszítésbe hozta a kezét és ágyékon térdelte, amitől könnyedén a földre küldte az ellenfelét. A vezér, aki eddig beszélt a két emberhez, az fegyvert rántott rá, de John a biotikus erejével lefagyasztotta. Eszméleténél volt, de nem bírta mozgatni a végtagjait.
- Most már tudod, hogy velünk se lehet szórakozni.- mondta nyugodt hangon John, majd felemelte az erejével, majd egy kisebb lökéshullámmal eltaszította az alsó emeletre, ahol egy asztalra esett, ami széttört alatta, és eszméletét vesztette. Hirtelen csend támadt, csak a diszkózenét lehetett hallani, minden figyelem ide összpontosult.
- Attila, Máté- szólalt meg, ahogy levette a vöröses napszemüvegét - Rég láttalak bennetek. - fejezte be a mondatot.
- John?- szólaltam meg pár másodperccel később. - Te aztán tudod, hogy kell műsort csinálni.- böktem ki végül.
- Ugyan. Hívjatok csak Rasztának.- felelte, majd kezet fogtam vele és visszaültem a székre.
- Próbáltuk volna békésen megoldani a helyzetet.- mondta neki Máté - Nem túl fényes kezdőpont a karrierünkben.- tette hozzá.
- Vagy inkább lök rajta.- vetettem fel az ötletet.
- Ha máshogy meglehetett volna oldani, megtettem volna. A drellek megtanítottak felismerni a szituációkat és meglepetéseket okozni.- mondta végül Raszta - Mint például most el kéne hagynunk ezt a helyszínt további félreértések elkerülése végett.- mondta, ahogy körülnézett a szemével és látta, hogy még mindig minket figyeltek.
- Ez egy remek ötlet.- mondta Máté és felállt. Így tettem én is és lementünk a lépcsőn, majd ki a szórakozóhelyről, a Fluxból. Még a táncparketten is megállt az élet, minket néztek ahogy kimentünk, de utána újra elkezdődött az élet.
- C-sec-et kihívják szerintetek?- kérdezte Máté, ahogy távolodtunk a Fluxtól.
- Ha igen, mi már nem leszünk itt.- mondtam, majd magunk előtt találtuk az egyik felettesünket, Anderson kapitányt.
- Attila!- szólított meg engem, mi hárman pedig azonnal tisztelegtünk.
- Uram?- tettem fel az udvarias kérdést.
- Azonnal menjetek C-secbe, Hackett admirális tartja az eligazítást. Nekem most más dolgom van.- mondta nekünk.
- Diszkóba menni?- tette fel a tiszteletlen kérdést Máté, de csak poénból. Szerencsére Anderson már ismert kissé minket.
- Sheparddal van találkozóm itt.- magyarázta meg itt létét.
- Sheparddal? Az első emberi Specterrel?- csodálkoztam el egy másodpercre.
- Igen, de ti menjetek most. A dolgok most felgyorsulnak. Istvánnal már találkoztam és oda küldtem.- mondta.
- Értettük.- mondtam majd újra szalutáltunk és mentünk tovább a C-secbe.
Ahogy kiszálltunk a liftből, ami a C-Secbe vezetett, egy óriási előcsarnokba értünk. Előttünk volt egy másik lift, ami az űrhajókikötőhöz vezetett. Vagy 100 méteres nagyságú volt a csarnok, benne C-Secesek sétáltak, akik a dolgukra mentek. Jobb oldalunkon volt a Spectereknek a fegyvertára, és bal oldalt pedig egy folyosó vezetett a C-Sec irodáihoz. Oda mentünk a tágas folyosóhoz, majd fel a lépcsőn és balkanyart vettünk. Bal oldalt voltak az irodák, ha egyenesen tovább megyünk, akkor a közlekedésirányítókhoz kerültünk volna, míg jobb oldalt egy kisebb pihenő volt, ahol sok szék és középen egy gyönyörű fa díszítette a helyet. Ott állt István, akit mi csak úgy neveztünk Rigó és előtte pedig egy Admirális egyenruhát viselő ember, akit Hackettnek véltünk. Őszülő haja már és bajsza árulkodott a koráról, de még így is egyenesen állt, ahogy az elvárható volt. Egy vágásról a jobb arcán lehetett könnyen megismerni. Oda mentünk hozzájuk, tisztelegtünk, majd kezet fogtunk Rigóval.
- Úgy tűnik itt van mindenki.- mondta Hackett.
- Mindenki?- értetlenkedtem. - Ez még csak a csapat fele.- mondtam neki.
- Sajnos nem. A többiek úgy döntöttek, hogy maradnak a jelenlegi helyükön. Timi a quarianoknál akar élni, Fanni az asariaknál maradt mint információs bróker, Viktor a salarianoknál ragadt még egy küldetés miatt, de ő majd csatlakozik hozzátok a későbbiekben, ha végezett ott.
- Elnézést uram, - szólt közbe Máté - de miért nem Kahoku igazít el minket? Úgy tudom ő ennek az osztagnak a vezetője.- mondta. Hackett egy pillanatra csöndben maradt.
- Kahoku admirálist nem rég egy Cerberus nevezetű terrorista csoport elfogta és megölte. Így én vettem át ennek az osztagnak az irányítását.- mondta tisztelet teli hangon.
- Ironikus. Minket a Cerberus elleni akciókra akart elküldeni.- mondta Raszta.
- És úgy is lesz.- mondta Hackett - De előtte még kisebb akciókra kell hogy küldjelek titeket, hogy megtudja készen álltok-e.
- Értettük!- mondta Rigó.
- A hajótok fent van a kikötőben, további utasításokat onnan kaptok majd tőlem. Ott vár a személyzet rátok. Mennem kell a Szövetség flottájára. Emberek, sok sikert nektek.- mondta végszónak és elment, így mi is mentünk a dolgunkra. A liftben, ami felvitt az űrhajónkhoz Rigó elárulta nekünk, hogy Hackett admirális az 5ik flotta vezetője.
Ahogy felértünk, kinyílt az üvegajtó és ott állt tőlünk nem messze Viktor és Gergő, akik egymással beszéltek.
- Látom csak visszaértél a küldetésből Viktor.- mondtam neki.
- Hát éppen hogy. Öt perce érkeztem a Citadellára.- válaszolta Viktor.
- Gyertek, bevezetlek titeket a Felvidék fedélzetére.- mondta Gergő egy intéssel nekünk és indult is be a hajóra.
- Ez egy nagyon fejlett hajó, kisebb, mint bármelyik Szövetségi hajó, de erős fegyverzete és páncélzata ezt kompenzálja. Hmm, nagyjából ennyi. -mondta Gergő a hosszú ismertetést.
|
