Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Kószák II. 1. rész
-Az ünneplés, a szünet-
Ausztráliából vissza jöttünk Magyarországra, Szolnokra. Este érkeztünk meg, így mindenki haza ment, de megbeszéltük, hogy megünnepeljük ezt a győzelmet. A tovább jutók jutalma 10 millió forint, ami a tervünk előlegét megalapozta. Nyitni akartunk egy hangulatos kocsmát, Erik volt aki ezt intézte.
Másnap este 7-kor gyülekeztünk Hillerben, ott volt Gergő, Haraszti, Beni, Peti és Bordás az első kinti bokszban. A harmadik bokszban volt Rigó, Szabolcs, Andris, Timi, Réka és Fanni. Végül a kettő közötti bokszban voltam én, Máté, Erik, Gál, Bea és Márk. Akik nem voltak a versenyen azok gratuláltak nekünk, és sok sikert kívántak a következő bajnokságra, ami egy hónap múlva lesz Budapesten, és sokkal közelebb van mint Melbourne.
- Amúgy Gál, miért nem csatlakozol a Kószákhoz, és jössz a következő versenyre velünk? Beraknánk a kezdők közé.- mondtam neki nevetve.
- Ja, hisz te a Hemoban edzel, sokkal jobb vagy mint mi JKD-sek!- tette hozzá Máté.
- Igen Gál, gyere csak nyugodtan! Szeretettel várunk!- ordított át hozzánk Rigó kissé ittas állapotban és röhögött közben.
- Nem. A mesterem nem engedi, hogy elmenjek, mert lemásolnák a technikánkat a többiek. Köztük ti is.- válaszolta Gál és ivott a söréből.
- Vagy inkább mert egy perc alatt levernének téged, egy mestert!- kiáltotta át Andris és mindenki dőlt a nevetéstől, és Gál magyarázata eltompult mellette, de hamarosan neki is jó kedve lett ahogy telt az idő.
- Máté, kijönnél egy kicsit?- kérdezte tőle Réka és elkezdett kiugrálni a Hiller elé. Máté felállt, én kiengedtem, majd visszaültem, mire rám nézett, mint egy hülye gyerekre.
- Jöjjek?- kérdeztem.
- Nem ártana.- mondta és kimentünk mind a ketten.
Követtük az úton Rékát, de találkozott Zsuzsival, és leültek beszélni egy lépcsőfokra.
- Várj, mennem kell hugyálni, remélem addig kibírod nélkülem.- mondtam neki.
- Előbb nem jutott volna eszedbe?- szólt utánam, de annyiban hagytam.
Öt perc alatt visszaértem, akkor már ott állt Máté Rékával egy sikátor előtt. Réka harapdálta a kezét, ami látszott, hogy fájt Máténak, de nem akarta megütni. Aztán meglepődve vettem észre, hogy Bea is ott állt, aki még a Hillerben volt. Ahogy közeledtem, Bea kitárta a kezét és rám borult és átölelt. Leültetett a sikátorban az egyik lépcsőhöz. Réka még mindig harapdálta Mátét.
- Ááh, ez fáj!- nyögte Máté, ahogy kiszabadította kezét Réka szájából.
- Add ide, adok rá puszit!- ígérte neki Réka és próbálta magához húzni Máté kezét, de ő nem hagyta.
- Aha, legutóbb is ezt mondtad és újra megharaptad a kezem!- tiltakozott Máté a kérésnek.
- Add már ide!- erősködött Réka és herén térdelte Mátét, aki ennek hatására össze rogyott. - Amúgy tudtad hogy én karatéztam?- kérdezte ezután tőle Réka.
- Ez nagyszerű.- felelte neki félhangon Máté, miközben a golyóit fájlalta.
Közben Bea velem volt elfoglalva.
- A párkapcsolatom darabokban. Nem tudom mi tévő legyek...- panaszkodott Bea. Mivel sokat ivott, sejtettem, hogy akar tőlem valamit, de engem ez nem zavart.
- De miért? Hisz még a Hillerben jól el voltál vele. Hova ment?- érdeklődtem tőle.
- Az nem ő volt. Hanem Márk, a barátom legjobb barátja.- válaszolta.
- Ezt jó tudni.- jegyeztem meg halkan.
- Nem akarunk beljebb menni a sikátorban? Tudok egy jó helyet, ahol vízipipázni szoktam a haverokkal.- tette fel az ajánlatot Bea.
- Ahogy gondolod.- válaszoltam neki és felálltam, majd felsegítettem őt is és mentünk a sikátorba. Pár másodperc múlva Rékáék követni kezdtek minket.
- Te miért nem ütsz vissza? Gyenge vagy?- kérdezte Réka Mátétól.
- Nem, de lányokat nem szokásom megütni.- felelte.
- Akkor lökj el. Figyelj, megengedem neked.- biztatta Réka.
- Ahogy akarod.- mondta Máté és nekilökte kis erővel a falnak. Réka az elvesztette az egyensúlyát és seggre esett.
- B*zd meg te tényleg meglöktél! H*lye vagy?- kiabálta miközben felállt és ütlegelni kezdte.
- Mint a rossz házasok.- mondtam Beának.
- Igen.- bólogatott Bea egy vigyorral az arcán.
Mátéék lemaradtak, mi pedig bementünk egy sarokra, ott ölelgetett. Felvettük a szemkontaktust, mélyen egymás szemébe néztünk, éreztem, hogy meg akar csókolni, de helyette inkább az orrommal az ő orrával játszani kezdtem. Ezen elmosolygott, de végül belementem a dologba és elcsattant a csók. Addig csókolóztunk, amíg meg nem jelentek Mátéék. Ők viszont gyanút fogtak, oldalról meg akartak lepni, de addigra már abba hagytam, mert felfigyeltem rájuk.
- Csókolóztatok?- kérdezte Réka mint egy hiperaktív kis gyerek.
- Nem, miért? Csak öleljük egymást a hidegben.- válaszoltam neki egy kicsit átlátható hazugságot.
- Nem, tényleg nem volt.- mondta Bea is.
- Nem hiszem el. Tuti hogy smároltatok! Na, csináljátok még egyszer, látni akarom!- válaszolta Réka nekünk.
- Előbb ti is.- válaszoltam neki, ezzel Mátét segítve.
- Nem, mi nem.- jött szinte egyszerre a válasz tőlük.
- Bea, gyere velem!- vitte magával Beát Réka, és eltávolodtak tőlünk.
- Na, mi volt?- érdeklődte tőlem Máté.
- Hát... ja. Megtörtént.- válaszoltam neki.
- Oh bakker! Neked előbb sikerült mint nekem, nem igaz!- mondta nevetve Máté.
- Ez komoly??!- hallottuk meg Réka zajos hangját 20 méterről.
- Úgy tűnik Bea is elárulta.- mondtam Máténak.
- Ez kib*szottul jóó! Tényleg csókolóztatok?- szegezte felém a kérdést Réka, ahogy visszajöttek. - Aztaaa. Egy hét múlva ugyanitt megismételjük az estét, oké?- mondta izgatottan Réka. Mi csak bólintottunk.
- Na de most megyünk, sziasztok!- búcsúzott Réka tőlünk, és Bea is követte a példáját.
Én meg Máté vissza mentünk a Hillerbe, tartva a szánkat, de Máté azért néha célozgatott rá. Még 1 óráig söröztünk majd haza mentünk mindannyian.
Másnap reggel 11-kor a telefonom csengésére ébredtem fel, Bea volt az.
- Figyelj, nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de részemről ennyi volt, nem akarok folytatást. Megtörtént, megtörtént, ez ellen nem tehetünk semmit, de ne nagyon híreszteld légy szíves. Remélem nem haragszol.- mondta.
- Persze, ez csak egy fellángolás volt. Én se akarok ennek folytatást.- válaszoltam neki, ezzel letudva.
Azt nem tudván, hogy már Márk tudja, mivel Réka már elmondta neki.
A következő nap, amikor elindultam edzeni a többiekkel, a házam előtt találkoztam öt gyerekkel, köztük Márkkal, és Bencével. Sejtettem, hogy nem azért jöttek, hogy gratuláljanak. Be akarván mutatkozni a Bencének, nyújtottam a kezem, de megint rájöttem, hogy tévedtem, mivel az Márk volt, aki nem viszonozta.
- Ezzel egy halálos ítéletet nyertél magadnak gyökér.- gondoltam magamban. Oldalán megjelent Bence, aki már nyújtotta a kezét.
- Szevasz, Bence vagyok, Beának a pasija, gondolom őt ismered.- kezdte a bemutatkozását.
- Igen, ismerem.- ismertem be.
- És úgy tudom, hogy te neked volt vele egy éjszakás kalandod. Na, azt szeretném tudni, hogy miért csináltad ezt? Azért, mert a csaj mondja neked, hogy a párkapcsolata romokban, te rögtön rányomulsz? Ennyire sz*r életű alak vagy, hogy versenyzel, hogy kinek lesz meg előbb egy csaj? Elég szánalmas tőled.- mondta nekem.
- Ja, ahogy mondod...- elismerően bólogattam, mivel nagy volt a lelki-ismeretfurdalásom, friss seb, bár azon meglepődtem, hogy úgy tudja, hogy én nyomultam rá, mivel egy bókot se mondtam neki.
- Na és most mit csináljak veled? Azért jöttem ide, hogy megverjelek.- mondta nekem. Ezen meghúztam a szemöldökömet, nem akartam nagyon megsérteni.
- Hogy gondoltad, hogy 6an rám támadtok?- érdeklődtem tőle.
- Nem, én egyedül.- felelte nekem. Ezen elmosolyodtam, de próbáltam álcázni.- Na mit csináljak veled?- kérdezte.
- Nos...- gondolkozván, hogy verekedésből sehogy se jönnék ki jól, ha hagynám, hogy megverjen, akkor én szenvedek el büszkeségi sérülést, de ha megverem, akkor meg én leszek az a tapló, aki nemhogy elcsábította a barátnőjét, de még meg is veri utána- ez a te döntésed.- mondtam ki végül. - Ha meg akarsz verni, akkor tedd azt.- adtam ki magamból a választ. Pár másodperc csönd keletkezett így köztünk.
- Nem verlek meg. Nem érsz annyit.- válaszolta végül.
- Sejtettem.- mondtam neki és elindultam a többiekhez. Pár szót utánam szóltak, de ezekkel már nem törődtem.
Kicsit meglepett, hogy máshogy tudták meg, mi történt, mint valójában. Verekedni akartak, de végül "megkegyelmeztek" nekem. Elmentek, én meg indultam edzésre, ami a gáton volt. Ott volt már Máté, Gergő, Andris, Szabolcs és Rigó.
- Csá Attila, miért késtél?- érdeklődött Andris.
- Hát, Bea pasija és a haverjai jöttek, hogy megverjenek engem.- mondtam nekik köszönésképp.
- Igen?- lepődött meg egy kicsit Máté.
- Mert mi történt? Lefeküdtél Beával?- kérdezte Rigó.
- Nem, csak rám nyomult egy este a csaj, és most elferdített tényekkel jöttek, hogy megverjenek.- mondtam neki.
- És most szétverted őket?- kérdezte Rigó nevetve.
- Biztos nem tudta, hogy kivel van dolga.- tette hozzá Szabi szintén röhögve, de már mindenki más is nevetett.
- Nem, nem. Azt mondta végül, hogy nem érek annyit.- válaszoltam nekik, amin megint csak nevettek.
- Hát ez egy jó kezdés egy napnak.- mondta Rigó.
- Amúgy, te hogy-hogy itt vagy Pisti?- kérdeztem tőle.
- Attól még, hogy az első bajnokság előtt 1 nappal síelni voltam, nem azt jelenti, hogy az egész bajnokságról ki akarok maradni.- felelte. Majd elkezdtük a reggeli 34km futást.
Ez utáni napon már nem volt bűntudatom a történtek miatt, sőt én lettem mérges Bencére, hogy kinek képzeli magát, hogy leolt, miközben Bea meg Réka megvezette őt. Este bent voltam a Hillerbe, és beszéltem erről Gergőnek és Harasztinak.
- Hát figyelj, én nem szólok bele a te dolgaidba, de őt megcsalta a barátnője, azzal hogy téged alázott, csak vissza szerezte a tekintéjét, a becsületét. Amúgy meg nem érdekel mit csinálsz vele, te dolgod.- mondta Gergő.
- Figyelj, ha bármikor kell a segítség, én ott leszek. Ezért vagyunk mi tesók, nem igaz?- mondta Haraszti.
- Kösz, de egyedül is elintézném őket.- mondtam neki. - De szurkolónak jöhetnél.- tettem hozzá.
- Aaz tuti!- kiáltotta Haraszti, majd megemelte a feles poharát - Egészségünkre!- mondta jó hangosan, majd lehúzta, én meg Gergő követtük a példáját.
-11 nappal a Budapesti Bajnokság előtt-
Máténak még mindig nem sikerült Rékával össze jönnie, így újra bementünk este vele. Ezúttal a Kék angyalba mentünk, és magával hozta Fannit, aki az előző bajnokságon is ott volt.
- Na iszunk egy fröccsöt Máté?- kérdeztem tőle.
- Igyunk.- adta meg az engedélyt.
- Vegyetek nekünk is valamit!- kérte Réka Mátét.
- Veszünk. Mit kértek?- kérdezte tőle Máté.
- Két epres vodkát.- mondta Fanni.
- Oké, adjátok a pénzt.- felelte Máté.
- Milyen pénzt? Meghívtok minket rá.- szólt rá Réka.
- Mi aztán nem.- mondta Máté, mire Réka megharapta a kezét.
- Ááh, ok-ok veszek neked egy epres vodkát.- adta be a derekát Máté.
- És mi lesz Fannival?- kérdezte Réka.
- Őt majd Attila meghívja.- terelte át rám a szót Máté. Szúrós szemmel néztem emiatt Mátéra.
- Na, légyszi Ati.- kérlelt Fanni
- Ok, de csak most az egyszer.- feleltem neki.
Három ugyanilyen kör után már mindannyian jó állapotban voltunk.
- Amúgy tetszett a harcod azzal az orosz ellen.- mondta nekem Fanni.
- Kár, hogy lemaradtál róla Máté, sokat tanulhattál volna tőle.- mondta piszkálódóan Réka.
- Hát bocs, épp eszméletemet vesztettem.- mondta mentegetőzve Máté. - Várjunk, azt mondod, hogy nem harcoltam jól?- kérdezte meg.
- Hát jobbra számítottam- mondta Réka komolyan, mire mindannyian nevettünk, kivéve Mátét, aki tehetetlenül mosolygott. Én már éreztem a szikrát köztem és Fanni között, aki valóban tetszett nekem, viszont ekkor az ajtón bejött Bea és mellénk ült. A téma megállt, mindenki rá figyelt, én próbáltam kerülni a szemkontaktust vele, viszont beszélni se tudtam a jelenlétében.
- Na pillanat, felhívom Andrist.- mondta Fanni és kiment az utcára, ezzel lőtt az esélyem ellene.
Gergő ugyanezen az estén hajnali 2-kor sétált az utcán. Kicsit utálta magát, hogy a döntőben Dromedár megverte őt, még ha csak azért, mert épp másnapos volt. Mivel Budapesten tartották a következő bajnokságot, eldöntötte, hogy előbb elmegy oda, hátha találkozik Közép-Európa legjobb harcosával, a "Halál Lovasával", aki az előző Világbajnok csapatának a tagja, aki Közép-Európai lévén elszokott jönni erre a bajnokságra. Esténként szokott lovon vágtatni, és akik az útjába áll, azt eltapossa, a rendőrség is kerüli őt, így a versenyre való tekintettel éjfél után nem lehet Budapesten közlekedni reggel 8-ig. Másnap szólt nekünk, hogy előbb elmegy Pestre.
-9 nappal a verseny előtt-
Megint négyen voltunk Kék angyalban, én, Máté, Réka és Fanni. Már a 4. felest megittuk, amikor belépett az ajtón Bence.
- Attila! Ki tudnál egy kicsit jönni?- kérdezte tőlem, hangjából gyanítottam, hogy nem kávézni hív.
- Valami gond van?- érdeklődtem, de megfordult és ki is ment. Levettem a fekete cipzáros pulóveremet, ezzel jelezve a többieknek, hogy még vissza jövök.
- Vigyáz magadra!- kiáltotta utánam Máté nevetve.
- Meg lesz egyedül Attila?- kérdezte aggódva Fanni Mátétól.
- Inkább Bence túléli-e?- vetette fel a kérdést félve Réka.
Követtem Bencét, ahogy átment a bokrokon, majd hirtelen megfordult és ököllel szembe ütött. Kiestem az egyensúlyból és seggre estem. Majd mind két kezemet két gyerek átkarolta, és felemelt.
- Azt hittem világosan elmondtam, hogy ne találkozz többet Beával. Miért hallom azt, hogy tegnapelőtt együtt ittatok?- kérdezte követelőzős hangon, én meg még mindig meg voltam lepve, hogy ilyen gyorsan verekedni kezdett. Közben láttam, hogy még Bence mögött van még két gyerek, egyik Márk volt.
- Legutóbb azt mondtad, hogy egyedül fogsz velem verekedni.- jegyeztem meg neki kicsit nevetve. Erre beidegesedett és hasba vágott. A gyomrom ekkor kavarodni kezdett, az ütés annyira nem fájt, kaptam már erősebbet is, de hirtelen hányingerem lett tőle.
- És akkor mi van? Változtak a dolgok, te is megszegted a kérésemet, így nem tartom be a szavamat.- mondta.
- Egyedül is megverlek titeket. -válaszoltam mosolyogva. Újra hasba ütött, majd két kézzel tarkón vágott. Barátai elengedtek, én térdre estem.
- Ha még egyszer találkozunk, nem lesz kegyelem.- fenyegetőzött és elindult a buszmegálló felé.
- Abban biztos lehetsz.- válaszoltam halkan, majd köptem egyet. Jobb kezembe egy zöld energiagömböt csináltam.
- Attila, hagyd őket!- hallottam Mátét, aki épp kijött a Kék angyalból. Energiagömböt vissza szívtam, bár ideges voltam rájuk. de rögtön elillant, amikor Fanni leguggolt hozzám és nézte a sérülésem, majd átölelt.
- Gyere, besegítelek.- mondta Fanni, ahogy felsegített a földről. Útközben meg hallottam mögöttünk Réka és Máté vitatkozását.
- Olyanok mint egy házaspár, nem?- kérdeztem Fannitól félkómáson. Ő csak mosolygott, de nem válaszolt.
- Miért verekedtetek?- kérdezte Fanni.
- Részeg volt, volt már egy kisebb vitám vele régebben, gondolom most jött törleszteni.- pattant ki belőlem ez a válasz.
- Milyen vita?- érdeklődött tovább.
- Egyik este egymásnak ütköztünk, kötekedő lett, majd rám támadott. Aznap én vertem el.- hazudtam neki, amit észre vettem, hogy Máté ennek nem örül, de nem szólt semmit.
- Értem.- mondta végül Fanni.
Ezután elmentünk sétálni a gátra, párszor a földre estünk és néztük a csillagokat és beszélgettünk, ez alatt közelebb kerültem Fannihoz, aminek egyik nagy rugója a sérülésem volt.
-8 nappal a verseny előtt-
Gergő már három napja volt Pesten, de még nem találkozott a Halál Lovasával. Éjjelente járt kelt az utcán, reggel pedig lefeküdt aludni. Kettő között néha elment futni és úszni a Dunában. Éjfél elmúlt és a stadion közelében sétált, hátha erre jár. Benne volt a félelem, hogy lehet nem lesz esélye ellene, mivel ő mégiscsak a bajnok csapat tagja, Gergőnek pedig ez az első bajnoksága. Hirtelen megindult a szél, és egy ló nyerítését hallotta. Hátra fordult, és az utca végén meglátta a lovast.
- Végre megtaláltalak téged. Sejtettem, hogy ellátogatsz erre a bajnokságra.- mondta nyugodt hangon, de belül nagyon félt.
- Nevez csak Arthurnak. Mondjuk ezután többet már nem fogunk találkozni.- válaszolta.
Arthur: 178 cm magas. Fekete köpeny, szürke mérges arcot ábrázoló maszkot viselt, és fekete köntöst. A köntös alatt pedig sötét, tömör és kemény láncpajzsot viselt.
- Nem biztos hogy megöllek Arthur, elég kegyelmes vagyok.- válaszolta erőltetett mosollyal.
- Tetszik a hozzáállásod.- mondta nevetve Arthur.- Csak az a baj, hogy a te erőd meg se közelíti az enyémet, így esélyed sincs- folytatta komoly hangvétellel. Kinyújtotta a jobb kezét, tenyere lefele volt nyújtva, majd hirtelen Gergő fele fordította. Egy óriási erőhullám eltalálta Gergőt és nekirepítette egy ház falának, ami betört. Alig kapott észbe, de felállt köhögve. Kinézett a lyukon, látta, hogy Arthur épp leszállt a lováról és elindult lassú mozdulatokkal felé. Gergő megakarta lepni, így neki futott, de fél úton volt, amikor újra kinyújtotta rá a tenyerét, így újra hátra csapódott, végig csúszott az aszfalton, ami lehorzsolta a hátáról a bőrt. Kezdte belátni, hogy ha nem lesz valami nagy mázlija, vagy elő nem hozza a rejtett erejét, akkor neki vége. Arthur tovább sétált, Gergő felállt és várta a következő lépését, de nem csinált semmit, csak közeledett. Mikor már csak pár méter volt köztük, Gergő nekiszaladt, átkarolta a nyakát, mögé került és szívta ki az erejét.
- Azt hiszed, hogy a páncélomon keresztül tudod szívni az erőmet?- mondta gúnyosan, majd átdobta maga felett Gergőt a nyakánál fogva. Nem értette Gergő, honnan tudta, hogy ez a képessége. Gergő gyorsan felállt, de Arthur már előtte volt és fejbe ütötte, és mivel láncpajzs volt a kezén is, így annak meg maradt a nyoma az arcán. Folytatta az ütést a hasán, majd lekönyökölte a földre. Gergő forgolódott a földön a fájdalomtól, de Arthur már felette állt és kinyújtotta felé a tenyerét. Belenyomta az aszfaltba és egyre mélyebbre nyomódott. Gergő próbálta két kezével visszalökni, de nem ment neki, és a nyomás hatására már elkezdett vérezni az orra és a háta is sebes lett.
- Búcsúz el az életedtől!- kiabálta Arthur és még erősebben nyomta. Gergő még mélyebbre került, már több mint fél méterre volt a felszín alatt, és kezdte a teste felmondani a szolgálatot, és ezt ő is érezte.
- Hát így végzem vazze?- kérdezte magától, miközben a homlokából is jött a vér, ami lecsurgott a bal szemében. Hirtelen meg könnyebülést érzett, mintha ami nyomná, az csak egy szellő. Kilökte a láthatatlan erőt, ami nyomta, amitől Arthur hátracsapódott egy házba. Óriási fekete erőtér csapódott ki ezzel együtt, ami Gergőből jött.
- Ez meg mi a fene?- értetlenkedett Arthur. Gergő kilépett a gödörből, kezei ökölbe voltak szorítva, egyenesen állt, vér itt ott csöpögött róla.
- Ez? Ez a halálod lesz!- kiabálta és jobb kezét felemelte a magasba amiből egy fekete tornádó jött ki. Vízszintesre vitte a kezét és egy ütést mért vele a tőle 15 méterre lévő Arthurra. A tornádó elérte és beszívta magába, majd felemelte függőlegesbe Gergő. Kisebb sugarakat lőtt bele, amik Arthur páncélját vágták. Bal kezébe egy piros sugárgömböt képzett és beledobta a tornádóba. Egy másodperc múlva a fekete tornádó pirossá változott, mivel tűztornádó lett belőle. Pár másodpercig még így tartotta, majd a földbe csapta a kezét, így a tornádó is nekiment kicsivel odébb. Becsapódás körül égett a tűz.
- Tudom, hogy nem haltál még meg!- kiabálta neki Gergő.
Kis idővel már talpra állt Arthur, de dőlöngélt, látszott, hogy a köpenye meg a köntöse leégett.
- Nem hittem volna, hogy sikerül előhoznod rejtett erődet, és hogy ilyen erős leszel.- mondta lihegve.- És azt se, hogy le kell vennem a páncélomat, ami visszatartja az erőmet.- folytatta.
- Mi?- lepődött meg Gergő, de Arthur már leszakította a felső páncélját, a vaskesztyűit ledobta, majd erőlködni kezdett. A tüzet az ereje lökéshulláma elfújta, majd a vasnadrágja is letört róla. Végül levette a maszkját is, és ledobta.
Arthur: Szürke póló, izmos test és sötétkék nadrágot viselt. Rövid barna haja és borostás.
- Ez az igazi erőm!- mondta hangosan, és ugrásból Gergőhöz vette az irányt. Gergő ugyanazt tette, így összecsapódtak, mind a ketten a jobb karjukkal egymás karjába ütköztek. Hátra csapódtak, de megint megismételték, és újra hátra csapódtak a nagy lökéshullámtól. Harmadjára és neki indultak, ezúttal Arthur bal kezével ellökte Gergő kezét és jobb kezével egy csapódóütésből fejbe vágta. Nekicsapódott az útnak, onnan felpattant és egy házba ment bele. A ház ezután szétrobbant, Gergő erőteret képzett maga körül.
- Ott emberek laktak. Fogadni mernék, hogy épp voltak is benne.- mondta mosolyogva Arthur.
- Nem igazán tud érdekelni. Téged igen?- válaszolta Gergő. Ezen meglepődött Arthur, amit ki is használt Gergő és jobb kezével egy fekete sugarat lőtt rá, ami eltalálta és hátra repült 20 métert. Lábra esett, és készült volna támadni, de nem találta Gergőt. Ekkor egy rúgást érzett a tarkóján, amit Gergő intézett neki. Hasra esett, de fellökte magát, és már oda fordult Gergőhöz. Épp egy fekete sugarat lőtt ki rá, amit Arthur egy kék sugár lövésével kompenzált. Össze csapódott és mind kettő felrobbant, de mind ketten újra lőttek, ami még nagyobb porfelhőt képzett. Lőttek egy harmadikat, ami még nagyobb porfelhőt kavart, ami betakarta őket is. Arthur lőtt egy negyediket is, ami egy házat robbantott szét. Gergő átugrotta és mögé került, majd Arthur bal kezét hátra feszítette, jobb kezével pedig torkon ragadta.
- Most nincs rajtad páncél, haver!- mondta vészjóslóan. Próbált kiszabadulni, de nem ment neki, így erőterét növelte, hogy lerepítse, erre Gergő egy fekete sugárgömböt lőtt a jobb kezével, amivel fogta a torkát. Ettől mind ketten hátra csapódtak, de Gergő rögtön fel is állt. Arthur szájából, és nyakából vér ömlött. Meghalt.
- Hát sikerült legyőznöm... És most én vagyok a legerősebb a világon!- tört ki magából és óriási lökéshullámmal csapta szét a közeli házakat.
- Értéktelen emberek. Nincs rá szükség.- mondta ahogy elment a helyszínről.
|
