Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Kószák II. 2. rész
-A futóverseny, az utolsó buli-
-3 nappal a verseny előtt-
Reggel újra találkoztunk a gáton Mátéval, Rigóval, Andrissal és Szabolccsal és versenyt futottunk. Szolnokon a Tiszaparti mellett volt a kezdés, a cél pedig Nagykörű volt, ami 54km-re volt innen, legalábbis ha végig a gáton megyünk. Gyorsan át mozgattuk magunkat, páran felismertek minket a tv-ből és nézni kezdtek minket. Engem azért is, mert Tiszapartis voltam. Félkörbe álltak minket, páran csatlakoztak a versenyhez.
- Az igen, nem hittem volna, hogy ennyien ismernek minket.- mondta nekünk Rigó, amikor már lassan 100-an voltak itt.
- Téged nem is, hisz csak néző voltál.- mondtam neki humorosan. Tiszaparti ablakai kinyíltak és ott is néztek minket a diákok, a felsősök felismertek, hisz pár éve végeztem ott.
- Hajrá Attila! Csak így tovább!- kiáltotta az egyik közülük.
A szokásos intéssel köszöntem vissza neki, majd felkészültem a futásra. Többiek is, majd Szabolcsra jutott a megtisztelés, hogy visszaszámláljon.
- Szóval a végállomás Nagykörű. Három, kettő, egy, HAJRÁ!- kiáltotta és máris elindultunk. Mögöttünk nagy éljenzés hallatszott, ami boldogsággal töltött el bennünket. Sokan futottak utánunk, de gyorsan lemaradtak, a Tisza fagyizónál mindenki lelassult, csak mi öten futottunk még 12 km/h-s sebességgel. Ahogy kiértünk a városból, kezdtünk lassulni, de még mindig 10 km/h-val futottunk. Néhány elszánt autóval követett minket az úton, de a gát egyre távolabb került az úttól, viszont közben jöttek biciklisek mögöttünk, és előttünk is.
Két óra után lecsökkent a sebességünk 8 km/h-ra. Legelöl Andris volt, 20 méterre mögötte Máté, pár méterrel ő mögötte voltam én. Rigó és Szabolcs pedig 40 méterre volt tőlem.
Már négy órája futottunk, a biciklisek nagy része előre tekertek Nagykörűbe, vagy épp haza mentek. Mi egyre fáradtabbak voltunk, közben átvettem a vezetést, mögöttem 30 méterrel volt Máté, ő mögötte 11 méterre Rigó. Szabolcs és Andris pedig ő mögötte volt 8 méterrel. Izzadtunk mindannyian, az egyik kitartó biciklistől tudtuk meg, hogy dél van.
Az ötödik órában voltunk, már csak 7 km/h volt az átlag sebességünk, amikor észre vettem, hogy Dobánál vagyunk, ami csak egy órára volt Nagykörűtől biciklivel.
- Na tegyük oda magunkat az utolsó pár órában.- szóltam a pár méterrel mögöttem lévő Máténak és megnöveltem a sebességemet, ő ugyanúgy. Újra 12 km/h-ás sebességgel mentünk mind ketten, de ő felzárkózott mellém. Andrisék 60 méterre voltak mögöttünk, és ők is így tettek, de Andris az 13 km/h-val rohant, így lehagyta Rigóékat, de ők is gyorsítani kezdtek a tempón. Végül Doba és Nagykörű út felét elértük , ahol már nem föld út volt, hanem aszfalt, így beindultunk Mátéval és már 14 km/h-val mentünk. Ahogy Andrisék is elértek oda, ők még gyorsabban kezdtek futni.
Ahogy elértük a hatodik óra felét, már lehetett látni Nagykörű határát, de a gát az egy óriási félkört kényszerített nekünk csinálni. Ekkora már mind vissza lassultunk 10 km/h-ra, és ötünk között csak 15 méter különbség volt. A hatodik órához közeledtén elértünk a falu határához, ami újra erőt adott nekünk, így újra felgyorsítottunk. Hatodik óra után tíz perccel már csak 1km-t kellett futnunk, ami még egy utolsó adag erőt adott nekünk így 15 km/h-val kezdtünk futni. Ahogy megláttuk a célt, meglepetten vettük észre, hogy megint csak sokan voltak ott és még célszalagot is csináltak. A meglepetés után újra teljes erőből futottunk.
Andris lehagyta Mátét, és engem is, aminek köszönhetően még gyorsabban sprinteltünk, és újra lehagytuk őt. Öt méter volt összes ötünk között, Rigó beelőzte Andrist, Szabolcs volt hátul. Én elől futottam Mátéval, végül kiderült, hogy gyorsabban fut mint én, így beelőzött és ő szakította el a célszalagot. Rögtön utána én futottam be, majd Andris lett a harmadik, beelőzve Rigót, aki pár századmásodperccel később érkezett be, majd Szabolcs zárta a sort. Óriási ujjongás kerekedett, tapsoltak, mi pedig lihegtünk, alig kaptunk levegőt. Én kifeküdtem az útra és nagyokat lélegeztem, Máté letérdelt és két kezével támaszkodott, úgy próbálta a fáradtságát leküzdeni. 6 óra és 14 perc kellett nekünk, hogy ezt lefussuk.
A helyi éterem megvendégelt minket, és még érmeket is csináltak, igaz fából, amire római számmal írták fel a helyezéseket.
- Gondoltad volna még reggel, hogy ennyien összegyűlnek?- kérdeztem Rigótól, amikor fényképzetek minket.
- Nem, de úgy tűnik meghozta a hírünket a bajnokság.- felelte.
- Hisz te nem is voltál köztünk.- szurkálódott Máté nevetve
- Gyertek, egyetek nálam! A ház vendégei vagytok!- szólt a Nagybogrács vendéglő tulajdonosa nekünk.
- Kösz, elfogadjuk!- mondta Andris és követte a tulajt. Mi is így tettünk. A vendéglő se járt rosszul, hisz a sok szolnoki is oda ment enni.
- Várjatok, előbb fürödjünk meg a Tiszába!- szóltam a többieknek.
- Ja, nem akarok büdösen enne.- vette a lapot Rigó, és így mindenki lement a strandra. Sokan jöttek autogramot kérni, azoknak szívesen megadtuk. A strand sose volt ennyire tele, majd mentünk a vendéglőbe ebédelni.
A sok rajongó között voltak olyanok is, akik haza vittek minket kocsival, így fél 5-re újra Szolnokon voltunk a sétálóutcában, ahol már Máté levált rólunk.
- Megyünk még a mai nap egyet partizni?- kérdezte Rigó.
- Tőlem mehetünk.- mondta Szabolcs.
- Én benne vagyok.- helyeseltem én is, bár eléggé fáradt voltam.
- Akkor majd bent találkozunk.- szólt Andris is.
- Hívom Mátét is.- mondtam nekik.
- Húú, gyerekek nagy parti lesz itt ma!- ordította hangosan Rigó.
Fáradt voltam, de találkozóra bementem Kék angyalba, ahol láttam Mátét fröccsözni.
- Kérek egy fröccsöt!- mondtam a pultosnak, ahogy oda értem hozzá, majd amint kikaptam mentem Mátéhoz, de kiderült, hogy Rékával együtt volt.
- Fanni nem jött?- kérdeztem tőle.
- Nos, hát elmondtam neki a Beás kalandodat. Egy kicsit csalódott benned.- mondta kicsit félvállról Réka és harapta tovább Máté ujját.
- Értem.- mondtam, és lehúztam a fröccsöt. - Még három felest kérek.- mondtam a pultosnak visszafordulva.
A fáradtság hatására jól hatott az alkohol, de a kedvem nem javult.
- Látod, nem harapom a kezedet.- mondta Réka Máténak, miközben puszilta az eddig okozott sebeit a kezén Máténak.
- Király.- mondta rá Máté, mire Réka újra megharapta és visszahúzta a kezét.
- Add vissza, csak vicceltem!- kérlelte Réka Mátét. Ezen elmosolyodtam, de még mindig rossz kedvem volt.
Megjött Rigó és Szabolcs, kezeltem velük.
- Hát Andris merre van?- kérdeztem tőlük.
- Öt csajjal ment a Hillerbe.- válaszolta Rigó.
- Mindig is nagy nőcsábász volt. Hogy csinálja.- jegyeztem meg értetlenkedve.
- Na de csak értetek jöttünk. Megyünk mi is hozzájuk. Jöttök ti is?- kérdezte Rigó.
- Ja, mehet a parti.- válaszoltam neki.
- Mi maradunk, ugye Máté?- szólalt meg Réka.
- Úgy tűnik.- mondta tehetetlenül Máté.
Elértünk a Hiller elé, ahol megláttam Márkot és Bencét, akik összebeszéltek, amikor megláttak engem.
- Ne aggódj, mi itt vagyunk melletted.- mondta nekem Rigó.
- Egyedül is megverném őket.- mondtam neki vissza.
- Na, menjünk be.- mondta Rigó.
- Várj, maradjunk még kint egy kicsit.- mondtam neki.
- Addig én benézek srácok.- szólt Szabolcs, és bement.
- Valami baj van?- kérdezte tőlem Rigó.
- Nem, nincs semmi. Csak a szokásos.- válaszoltam neki.
- Fanni?- kérdezte.
- Ja.- mondtam nagy levegőkifújással, mikor észrevettem, hogy Bence elbúcsúzott Márktól, és elindult a Verseghy park fele.
- Mindjárt jövök.- mondtam Rigónak, és elindultam ellentétes irányba, majd befordultam a sikátorba és rohanni kezdtem a park fele. Ahogy a látóhatóságon kívül értem, kijött Szabolcs Timivel.
- Rigó!- szólalt meg Timi és odarohant hozzá és átölelte.
- Jaj, de nehéz vagy.- válaszolta Rigó, miközben elnevette magát, válaszul Timi megcsapta.
- Csak vicceltem nyugi.- mondta még mosolyogva neki Rigó.
- Attila hol van?- kérdezte végül Timi.- Van egy jó hírem számára.- fejezte be a szövegét.
- Elment a sikátorba, gondolom WC-ni ment a bokrokhoz.- válaszolta Rigó.
- Akkor ne zavarjuk meg. Majd ha vissza jön el mondom neki, hogy Fanni jön a városba és beszélni akar kettőjükről.
- Igen? Bejön neki?- kérdezte Rigó.
- Hát tetszik neki, de jobban meg akarja ismerni, nem szeretne csalódni benne, miután összejöttek.- válaszolta Timi.
- Tehát össze fognak jönni. Huhú, a kis mázlista, neki össze jön.- mondta vigyorogva Rigó.
- Annyira h*lye vagy.- mondta mosolyogva Timi és újra megütötte.
Bence sétált a játszótér mellett, a Verseghy Gimnázium előtt.
- Csá!- köszöntem neki egy fának támaszkodva. Meglepődött, de rögtön elfogta a gyűlölet, ahogy felismert.
- Mit akarsz? Azt akarod, hogy megint szét verjem a fejedet?- kelt ki magából.
- Csak hagytam magam, és amúgy is öten voltatok ellenem, szóval nem "te" vertél meg, hanem max "ti".- válaszoltam neki.- Na de nem azért jöttem, hogy most ezen vitázzunk. Azért jöttem, hogy béküljünk ki, nem kell nekem ellenség.- folytattam.
- Akkor legközelebb ne egy olyan csajjal kezd ki, akinek van pasija.- mondta gorombán.
- Nem tudom honnan szeded az információkat, de lecserélheted az informátoraidat, mivel a csaj jött rám, nem én rá.- válaszoltam komoly hangon.
- Lesz*rom, örökre ellenségek lettünk.- felelte idegesen és nekem jött a vállával és ment el.
- Tudod, nem szeretem ha van ellenségem, és ezért tenni is fogok.- mondtam neki, majd felé fordultam.
- Engem aztán győzködhetsz, te kezdted a harcot, viseld.- mondta úgy, hogy meg se fordult.
- Azért nem versz meg, mert egyedül vagy. Gyáva vagy te gyökér. Barátaiddal nagy a pofád mi?- kiabáltam utána. Erre megfordult és jött vissza ideges tekintettel, kezei ökölbe szorítva. Ahogy pár méterre volt tőlem, kitettem a jobb kezemet, és egy narancssárga lézersugarat lőttem ki rá, ami teljesen befedte őt, és csak pár méterig terjedt ki. Pár másodperc után abba is hagytam, és nyoma sem volt neki.
- Te akartad barátom.- mondtam a megboldogult Bencének, majd sprinteltem vissza a sikátorba, onnan meg vissza Rigóhoz.
- Mi tartott eddig Attila? Sz*rtál?- kérdezte már részegen Rigó, ahogy ölelte Timit.
- Nem, csak sokan voltak, keresnem kellett egy sötét helyet.- feleltem neki.
- Attila!- szólalt meg Timi, amint észre vette, hogy itt vagyok és karon fogott, majd odébb vitt a többiektől.
- Mi a baj Timi?- kérdeztem tőle.
- Semmi baj nincs.- válaszolta mosolyogva.- De van egy jó hírem a számodra. Mindjárt itt lesz Fanni és beszélni akar veled. A szívem itt kihagyott pár ütemet, mert most nem voltam még felkészülve erre.
- Fain.- mondtam végül neki.
- Már itt is van.- mondta nekem és rögtön ment is elébe. - Fanni!- kiáltotta rá és átölelte, majd mellém hozta Fannit.
- Na mi már itt sem vagyunk.- mondta Timi, és magával húzta Rigót a Hillerbe, Szabolcs meg követte őket.
- Sétáljunk egy kicsit.- mondta Fanni és elindult a főtér felé. - Hallottam, hogy mi történt közted és Bea között. Őszintén szólva, nagyon nem érdekel, olyan jól nem is ismerem.- folytatta. Ezt hallva, sejtettem, hogy van esélyem nála.
- Akkor most mi lesz?- kérdeztem tőle.- Te már tudod, hogy bejössz nekem, és én neked?- folytattam.
- 30%. Most jelenleg itt tartasz.- mondta már mosolyogva.
- 30%? Nem kevés az egy kicsit?- kérdeztem értetlenkedve.
- Neeem. Legtöbb ember 0-án van a szememben. Ez a 30% még sok is, leviszem 20%-ra szerintem.- mondta nevetve.
- Nem kell, jó ez így.- tiltakoztam. - És hogy növelhetem ezt a százalékot.- kérdeztem kíváncsian.
- Hát, például veszel nekem epres vodkát.- mondta, majd elnevette magát.
- Nem vagy olcsó, de rendben, menjünk Kék angyalba.- ajánlottam fel neki.
- Oké.- mondta és közelebb húzta magát hozzám.- Fázom egy kicsit, ha nem gond...- magyarázkodott.
- Nem, dehogy, örülök neki.- mondtam egy félmosollyal.
- Akkor jó.- válaszolt boldogan. Elértük a főteret, onnan elfordulva mentünk a Kék angyal fele.
- Várj, előtte hívj meg egy Pizza szeletre a Prontóban.-ajánlotta a remek ötletet.
- Épp felakartam ajánlani.- mondtam tehetetlenül, de mosolyt kanyarítottam az arcomra.
- Ugye? Gondolat olvasó vagyok. Ja és igen. Tudom, hogy bántottak Bencéék, de ne leckéztesd meg őket oké?- kérte tőlem Fanni úgy, hogy megállított. Ettől pár másodpercre elállt a lélegzetem, jéggé fagytam. Eszembe jutott, hogy mekkora baromságot csináltam, sőt, megöltem egy embert.
- Ok.- válaszoltam neki pókerarccal és sétáltunk a főúton. Elégé kihalt volt este 8 órához képest, de a Bázisból (szórakozóhely) hallatszott a zene, és látszott a világítása.
Egyszer csak egy nagy csapásra lettünk figyelmesek. Felnéztünk a városháza tetejére, ahol egy ismerős alakot láttam. Csapkodta a farkát a tetőre, ennek volt ilyen hangja.
- Kreg...- ismertem fel.
- Van egy elszámlálatlan ügyünk.- mondta magabiztosan majd nevetett egy sort. Fannit átküldtem a túloldalra, a szökőkúthoz.
- Őt is meg fogom ölni, miután veled végeztem.- mondta, mikor látta, hogy elindult a szökőkúthoz.
- Ahhoz nekem is lesz pár szavam!- vágtam rá, ledobtam magamról a zöld kabátomat, befeszítettem az izmaimat és kiengedtem az erőmet. Kreg leugrott elém, az esés erejétől leguggolt, de fel is egyenesedet.
- Amúgy nem hittem volna, hogy te ártatlan embert is ölsz.- mondta nekem, amitől megrémültem és realizáltam, hogy ő látta, mit csináltam. Ekkor bal vállamon áthatolt a farka, jobb kezemmel rögtön oda kaptam.
- Barátaid tudják? Vagy titokban akartad tartani?- kérdezte tovább, amitől még jobban kétségbe estem, majd kihúztam a farkát a vállamból és hátráltam.
- Attila!- kiáltotta aggódva Fanni.
- Hogy te sose tanulsz. Egy egyszerű kérdéstől máris eldőlt ennek a csatának a végkimenetele, pedig azt hittem fejlődsz.- oktatott Kreg. - Vajon mit fognak szólni hozzá?- folytatta. Bennem gyűlt a harag és az alkohol is hatott, ami megint elvette a logikus gondolkodásom, amit újra kihasznált és arcon vert, amitől hátra csapódtam a szökőkúthoz. Fanni rögtön oda sietett hozzám, leguggolt és felemelte a fejemet.
- Attila! Attila! Ébredj!- ébresztgetett.
- Hagyjad csak, inkább magadra vigyáz!- figyelmeztette őt a közeledő Kreg, és szúrta felé a farkát. Teljesen ledermedt, de engem a figyelmeztetése kijózanított, ellöktem Fannit, viszont így a hasamba fúródott. Két kézzel megragadtam a farkát, és fájlaltam az újonnan keletkezett sebemet.
- Hihetetlen. Feláldozod magadat érte, pedig jól tudod, hogy ettől még ugyanúgy meg fogom őt ölni.- mondta, majd kihúzta belőlem a farkát és elém jött. Én térdre estem, majd ő nyakon fogott és felemelt. Kihasználva ezt, ahogy felemelt állkapcson térdeltem, amitől elengedett, de ahogy földre érkeztem, összerogytam, elvesztettem az egyensúlyomat. Következő pillanatban újra elütött és nekicsapódtam a helyi könyvtárba. Fanni jajveszékelése újra rá terelte a figyelmét.
- Nem feledkeztem meg rólad. Mondj búcsút az életedtől!- kiabálta Fanninak, aki hátrált, de felbukott. Én hason feküdtem, próbáltam felállni segíteni neki, de visszaestem. Átkoztam magamat. Szúrta a farkát Fannira, ám ekkor Rigó elé ugrott és két kézzel megfogta. Kreg meglepődött, Rigó meg visszatörte neki a farkát, bal kezébe egy sárga lézerdiszket csinált és azzal levágta. Kreg felordított, de már Szabolcs ott volt mellette és fejbe rúgta Kreget, aki így felém csapódott.
- Fanni! Jól vagy?!- kiabálta neki Timi, ahogy melléért.
-Eközben-
- A többiek?- kérdezte Andris Mátét.
- Mentek Hillerbe megkeresni titeket.- válaszolta neki Máté nevetve. - Jól elkerültétek egymást.- tette hozzá.
- Ja, na mind1. Majd rájönnek, hogy ide jöttünk.- mondta Andris, ahogy beültek a lányok Mátéékhoz.
- Kijönnél egy kicsit Máté?- érdeklődte tőle Andris.
- Persze, miért ne?- válaszolta és két kézzel kinyomta magát az ülésből és ment Andris után.
- Na, csókolóztál már Mátéval?- kérdezte a lányok közül Bia Rékától.
- Neem dehogy. Csak együtt lógunk.- felelte neki Réka.
- Ugyan már. Ne hazudj!- szólt bele Brigi.
- Komolyan- hangsúlyozta Réka.
- Nem hívjuk fel a többieket, hogy itt vagyunk?- kérdezte tőle Máté.
- H*lye vagy? Nem költök én ilyenre pénzt. Hívd fel te!- válaszolta neki Andris barátilag
- Nekem meg nincs pénz rajta.- mondta Máté.
- Na, figyelj! Ha akarsz valamit Rékától, akkor tedd meg, mert látszik rajta, hogy bejössz neki, csak veled van, rajtad fekszik. A te társaságodat keresi.- adta a tanácsokat neki hirtelen Andris.
- Jó de még van pasija, és nincs kedvem ugyanazt átélni mint Attila.- mondta a kifogásokat.
- Hagyjál már, az más tészta. Attila akkor nem volt Beába szerelmes, te viszont ha szereted, van indokod.- biztatta tovább Mátét.
- Majd meglátom.- felelte Máté, majd indult vissza a Kék angyalba, Andris követte, de valaki megszólalt mögöttük.
- Hékás, hát nem fogadtok engem szeretettel?- kérdezte Lancelot. Andris a hangja hallatán kicsit ideges lett.
- Mit keresel te itt?- kérdezte.
- Ahogy mondtam, még fogunk harcolni, és most jött el ez az idő.- felelte. Andris erre elmosolyodott, két kezébe két sárga lézergömböt csinált. Lancelot erre jobb kezét maga elé tolta és egy zöld erőkardot csinált benne, amit észlelt Andris, hogy erősebb mint az előző harcukban. A lányok érzékelték a mozgolódást kint, és az ablakból figyelték az eseményeket.
- Hát kezdjük!- mondta Andris és elindult Lancelot fele rohanva. Lancelot is elindult de ő felugrott a levegőbe 5 méter magasra. Andris megállt és nézte, két kezét maga mellett behúzva tartotta lövésre kész. Lancelot az égben vágott egyet a kardjával Andris felé.
- Mit vagdos ez az égbe?- értetlenkedett Andris.
Máté viszont látta, hogy Andris mögött lévő föld felhasadt pár centit. A következő másodpercben Andrisból kicsapódott a vér, két centit átment a testén jobb vállától a bal csípőig. Andris térdre rogyott és úgy a földre esett. A lányok bent azonnal felsikítottak, Máté meg nem akarta elhinni a történteket. Közben Lancelot leesett Andris elé.
- Úgy tűnik győztem.- mosolygott.
|
