Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Kószák I. 1. rész
Nagyszerű érzés volt, ahogy megközelítettem újonnan épített Szabadidő Központomat. A kinti világítás nem volt még bekapcsolva és így a létesítmény elég kísértetiesnek tűnt az esti hideggel párosítva. Egyedül a bejárati ajtóból szűrődött ki a világítás, ami egy kis betekintést nyújtott a belsejébe.
Nagyon izgatott voltam, amikor beléptem az üvegkapun keresztül az újonnan vett vörös szőnyegre. Örültem, hogy nem spóroltam a pénzzel, és így magától nyílik az ajtó. Ahogy a belső kapun is áthaladtam végre a hűvös időt magam mögött tudhattam és a belsőterem fűtött levegője az arcomba csapott, amely kellemes érzéssel töltött el. Az épület belseje pedig szebb volt mint ahogy azt kívülről láttam.
Két oldalt néhány kanapé volt elhelyezve végig a folyosón, és középen is kettő-kettő egymásnak háttal végig a lenyűgöző szökőkúthoz. Rögtön jobb oldalamon egy ajtó vezetett egy bálterembe, ahol könnyű zenére lehet majd táncolni az embereknek. Ajtó mellett rögtön az egyik világosbarna műbőr kanapé volt.
Ahogy tovább sétáltam a vörös szőnyegen a falat néztem, ami a szőnyeg színéhez igazodva vörös mintás tapéta díszítette. Közel a szökőkúthoz két oldalt egy-egy ablak volt ami betekintést engedett a helyiségekbe. Bal oldalamon az úszómedencéhez engedett betekintést, amiben még nem volt víz engedve, hiszen még nem volt hivatalos megnyitó. Ott lehetett majd úszni azoknak, akik így akarják fitten tartani magukat. Jobb oldalamon pedig a kávézóba, ahol a haverjaim nagy része épp Gergőn nevetett, így nem vettek észre.
Végül elértem a fal végét, pár lépésnyire voltam a szökőkút körüli fotelektől. A szökőkút mögött egy kisebb bevásárlóközpont volt, de a polcok még üresen álltak, ami elhagyatottság érzést adott nekem, de Rigó röhögése kihozott ebből az állapotból. A bevásárlóközpont mellett, a bal oldalán voltak a női és férfi WC. Azokkal szemközt volt az uszoda, és a férfi-női öltöző. Jobb oldal ennél jóval hosszabb volt és a második bejárat annak a végén volt.
A jobb oldalon a bolt mellett volt az én kis saját szobám. A vörösen tapétázott falon volt néhány polc, amit egy üvegajtó védett. Oda voltak kirakva érmeim és kupáim, amiket szereztem. Több ilyen polc is volt a falon, ami még üresen állt, ide a közelebbi barátaim érmeit gondoltam, de ezt még velük is meg kellett beszélnem. Tovább nézve megláttam az edzőtermet, ahol majd a Jeet Kune Do, Kali és Kung Fu edzések lesznek. Az már teljesen be volt rendezve, az eszközök el voltak helyezve, néhány fotó is el volt helyezve a mesterről más mesterek köreiben. A kis birodalmam mögött pedig az öltöző volt, amit az edzőtermen keresztül lehet megközelíteni. Ezután már csak az üvegajtó van, ami innen kivezet, és a jobbján pedig egy könyves bolt volt elhelyezve. Az is el volt már készülve, a polcokon már a könyvek el voltak helyezve. Fantasy, Sci-Fi, Szórakoztató irodalomtól a Krimi regényekig minden volt. Már csak a nyitásra várt ez a helyiség.
Rögtön mellettem pedig a kávézó volt, ahonnan a zaj egyfolytában jött. A felső részt is meg akartam nézni milyen lett, de nem akartam tovább váratni őket, így elindultam az ajtóhoz. Néhány kanapé mellett áthaladtam, ami ezen a részen is sok volt, és a kávézó külső foteljei mellett is.
- Nézzétek ki talált ide! Nehéz volt ide találni?- ordította Rigó kicsit ittas állapotban. Hirtelen az összes tekintett rám szegeződött.
- Inkább azt mond meg hol van a többi Vargás.- kérdeztem tőle, ezzel figyelmen kívül hagyva a kérdését.
- Szántó a barátnőjével van, Laciék pedig inkább lan partiznak.- válaszolta, miközben felmértem a terepet.
A kávézó rész két részből állt. A nagyobbik rész a közös terület, ahol kényelmes fotelek és kanapék voltak asztalok körül. A sarkán pedig volt a pult, ahonnan lehet majd kérni forró kávékat, ízesített teákat és egyéb italokat, harapnivalókat. Mind ez a jobb oldalán volt a szobának. A bal oldalon pedig el volt szigetelve a többitől. Ez volt a VIP hely, amit a haverjaimnak tartottam fenn. Egy plaza TV volt, és egy csocsó asztal, meg egy kanapé három kanapéval a hosszú kávézó asztal körül. Ott egy külön bárszekrény is van a fal mellett, ami kulccsal nyílik.
Azonban most a közös részen voltunk. Rigó a kanapé felsőrészén ült, de leugrott, amikor meglátott és kezet fogtunk. Nagyon könnyed és laza fogása volt, de mégis határozott. Bozsányi mellette ült egy kanapén. A fotelon ült Viktor, Máté és Boldi, előttük pedig Andris ült, közöttük pedig Gergő állt egy hülye pózban, biztosan a vicc demonstrálása miatt.
- Szerintem pont elegen vagyunk.- mondta Máté.
- Sosem vagyunk elegen.- mondta neki biztatóan Andris.
- Ez csak a társaságtól függ.- szóltam közben, miközben a pultból elővettem két pezsgős üveget.
- Én bontom!- szólalt meg Rigó és kihúzta a kezemből az egyiket. A másikat pedig Szabinak adtam, hogy ő is tegyen így.
- Viszont, lassan eljön a nyitás, és ezt meg kell ünnepelni.- mondtam a többieknek. - Szóval menjünk holnap a városba és csapjunk egy bulit.- folytattam. Mindenki egyetértően bólintott és mondták, és legtöbbjük azonnal rávágta, hogy igen.
- Az nekünk nem jó Szabival. Szülinapra vagyunk hivatalosak egy házibuliban.- szólalt meg végül Rigó, aki már öntötte a poharakba a pezsgőt.
- Akkor veletek később ünneplünk.- feleltem miközben ledobtam magam a kényelmes fotelbe. Pár másodperc múlva pedig kiosztották a pezsgővel teli öntött poharakat.
- Egészség!- mondtuk szinte egyszerre és koccintottunk.
"A Gang pultjánál álltam, hogy fizessem az első kört, amikor egy csinos szőke hölgy mellém állt és rám mosolygott. Bőre bársonyosan fehér, lenge ruhája a testéhez simult, kebleit meg szinte tálcán kínálta.
- Szia, nem akarsz meghívni egy italra?- kezdte az ismerkedést a hölgyemény.
- Ebben nekem mi lenne a biznisz?- érdeklődtem tőle.
- Ha meghívsz megtudjuk.- felelte kacéran."
- Nem lett belőle semmi, mi?- vágott bele Máté, miközben meséltem.
- Hát nem.- mondtam, majd mindketten nevettünk egy sort, bár attól még csalódott voltam, de ezt titkoltam.
- Ki hitte volna?- mondta Máté, majd elindultunk a Gang tetőterébe egy tálca felesekkel tele. Máté az asztak közepére tette, és mindenkinek kiosztott 2-2t. Mindeközben az asztal oldalához ültem a székbe. Velem szemben az asztal túloldalán Viktor ült. Bal oldalamon Gergő és Boldi, jobb oldalamon Máté és Andris. Mind kettőt gyorsan lehúztuk, és megköszörültük a torunkat.
- Képzeljétek, holnap megy Erdélybe egy kirándulás! Egyszer el kéne mennünk oda, nosztalgia gyanánt.- mondta Viktor.
- Ez egy zseniális ötlet!- vágta rá Andris.
- Majd egyszer elmegyünk oda!- mondta Máté is egyetértően.
- Hatalmas party lenne, az biztos.- értettem velük egyet.
- Na persze, inkább hozom a következő kört.- mondta Gergő és lement Boldival együtt az óriás sárga tálcával együtt.
Egy óra eltelte után már mindannyian az alkohol mámorának a hatalmába voltunk. Már forgott velünk a világ, ezért úgy döntöttünk, hogy kimenjünk. Külső szemlélők nevethettek rajtunk, mert eléggé viccesen indultunk lefele. Elől ment Máté és Andris le a lépcsőn, Máté majdnem lezuhant, de Andris még időben eltudta kapni és a korlátnak dőltek, majd végül sikeresen leértek és indultak ki. Viktor az pontosan előttem ment, egyesével ment le a lépcsőfokokon, majd utolsó 2őn leugrott és a falnak ment, majd nevetett egy sort magában. Utána én mentem, kicsit bátrabban, de a jobb kezemmel erősen fogtam a kapaszkodókat és lassan, de biztosan leértem, majd kimentem az udvarra.
Ott egy konfliktus kellős közepébe csöppentem. Egy gyerek épp meglökte Mátét, aki ettől majdnem hanyatt vágódott, de még időben megtalálta az egyensúlyát és kiegyenesedett. Andris erre neki ment volna a gyereknek, de én még időben elé álltam, azonban olyan erővel jött nekem, hogy én a gyereknek csapódtam.
- Elnézést!- mondtam miután észbe kaptam.
- Ki a f*sznak képzeled magad.- ordított egy gyerek a csapatukból.
- Szétverünk titeket csicskák!- kiáltotta egy másik.
- Na gyertek!- mondta Gergő, miközben kilépett az sörözőből.
- Szétlapítunk titeket cickányok!- kiáltotta mögötte Boldi.
- Szánalmas banda, húzzatok a g*cibe.- mondta Dániel, a csapat vezetőjük.
- Ugyan már, nem gondolják komolyan.- mondtam, miközben próbáltam csillapítani a kedélyeket, de Gergő és Boldi folytatta tovább az uszítást, mire az egyik gyerek a bandájukból Gergőt meg akarta ütni. Azonban ő sarkon fordult és rohanni kezdett, de egy szembejövő gyereknek ment neki és mindketten felborultak. Nagy nevetés kerekedett ki a bandájukban, főleg azután, hogy Gergő felállt és rohant tovább.
- Ezek de nyomorékok!- mondták nevetés közben, mire Andris már ütni készült, de én hátulról lefogtam és hátrahúztam.
- Hagyjad Andris, nem vagyunk olyan állapotban most.- mondtam neki. Láttam, hogy Máté ugyanezt tette Boldival.
- Milyen harcművész vagy te, hogy nem verekszel? Ne legyél Gál Zoli!- kiabálta Andris, ahogy próbált ellenszegülni nekem.
- Egy kib*szottul részeg, aki alig áll a lábán.- vágtam rá dühösen, majd magam mögé toltam és mentünk tovább.
Nagy volt a feszültség köztünk, és mindenki legszívesebben verekedett volna, de létszámfölényben voltak és mi se voltunk a legjobb állapotunkba. Egy ideig oltottuk őket egymás között, majd egyszer egy alakra lettünk figyelmesek a 2 emeletes családi ház tetején.
- Na itt próbáljanak megverni!- kiabálta, mint kiderült Gergő volt az. Verekedni nem tudott, de jó parkűröző volt és ez meg is látszott azon, hogy még ilyen részegen is képes volt felmenni oda.
- Srákok, ti meg itt hagytok?!- szólalt meg mögöttünk Viktor, kezében egy üveg hideg bourbon. - Csak vettem még egy italt, mert ma k*rvára bebaszunk!!!- kiabálta, majd mind nevettünk, elfeledve a haragot ami emésztett minket.
Amikor felébredtem a fejem úgy fájt, mintha téglával verték volna szét, és szédültem is, miközben mozgott körülöttem a világ. Nem is tévedtem olyan sokat. Bizarr látvány volt, ahogy kinyitotta a szemem, és Máté székeken feküdt, fejét pedig a lábamra hajtotta. Tovább nézve a túloldalon Gergő volt nekitámaszkodva a busz ablakának, ahogy én is a saját oldalamon. A busz hátsó részén voltunk. A földön Viktor feküdt kómás állapotban, két oldalán lévő székeken Boldi és Andris volt kidőlve. Boldira rápillantásom is akadt, ahogy épp folyt ki a nyála Viktorra.
Homályos volt a tegnap este, szabályosan kimaradtak részletek, de nem jutott eszembe, hogy hogyan kerültünk fel egy buszra.
Miközben ezen gondolkodtam, rám jött a hányinger, a másnaposság miatt. Ahogy tovább néztem láttam, hogy több másik ember is ült a buszon, néha-néha ránk pillantottak megvető tekintettel, vagy épp szánva minket.
Még mindannyian másnaposak voltunk, amikor a Kárpátok hegyei közt egy hegyi barlangtúrán vettünk részt. Az állapotunk miatt mi zártuk a sort, és jócskán lemaradtunk a többiektől. Annyira, hogy már nem is láttuk, merre mentek, így aztán leültünk pihenni és kifújni magunkat.
- Hogy került ide..?- kérdezte lihegve Gergő, de egyikünk se tudta a választ, teljesen sötét volt a kép.
- Úgy tűnik én fizettem.- mondtam, ahogy elővettem a telefonomat és megláttam az SMS-ben kapott számlát.
- Legalább ennyi pozitívum van.- mondta Máté, majd nevettek egy sort, amitől Boldi majdnem behányt.
- Ez közel volt.- mondta.
- Srákok, nézzünk be a barlangokba, ha már itt vagyunk.- adta az ötletet Viktor.
- Mi a ráknak?- kérdezte Boldi indulatosan, majd az arcát a tenyerébe temette.
- Ha már elköltöttük Attila pénzét, szórakozzunk azon.- mondta Gergő.
- Nagyon vicces.- jegyeztem meg morcosan. Újra kitört egy sor nevetés, és végül mindannyian úgy gondoltuk, hogy akkor nézzünk körül a barlangrendszerben.
Találtunk egy nagyobb lyukat, amin bemásztunk. A nagy sötét miatt alig láttunk, ezért elővettük a telefonunkat és azzal világítottunk.
- Király. Nincs meg a telefonom.- szólalt meg Boldi, amin újra röhögni kezdünk, amitől Boldi felhúzta magát és káromkodott. Mi ezzel nem törődtünk, csak mentünk tovább a sötét, hideg és nedves barlang rendszerben. Tovább mentünk a nagy barlangrendszerben, csak a poén kedvéért. Több mint fél órát bolyongással töltöttünk.
Végül egy kisebb bejáratot találtunk a barlang jobb tetején. Felmásztunk oda, miközben segítettünk egymásnak. Eleinte guggolva kellett mennünk a vizes köveken, de pár méter után kitudtunk egyenesedni, és egy nagyobb helységbe kerültünk, ahol már volt 1 kijárat.
Odasétáltam, de nagyon világos volt, és a szemem megszokta a sötétet. Bal kezemmel próbáltam a szememet védeni a vakító fénytől. Pár másodperc múlva észre vettem, hogy egy nagy szakadékba vezet.
- Innen nem fogunk kimenni.- mondtam a többieknek.
- Minek kellett ilyen mélyre mennünk?- kérdezte Máté.
- Ne mond, hogy inkább ülnél egy sziklának dőlve?- kérdezte Viktor lekicsinylően.
- De, inkább. Most meg itt vagyunk egy hegy belsejében. Valaki tudja egyáltalán a visszafele utat?- tartotta a véleményét Máté.
- Ne parázz már Máté.- nyugtatta Gergő.
- Gyerekek, itt még folytatódik a barlang.- mondta Andris, egy nagyobb lyuknál állva.
- Akkor nézzünk be!- ugrott a talpára Viktor és bement. Többiek lassan felálltak és követték.
- Itt halunk meg.- mondta halkan magában Máté mellettem.
Bementünk és egy nagy barlangban találtuk magunkat. Még hűvösebb volt, és hallottuk, ahogy a vízcseppek a kőre csapódnak. Csak egy nagyobb szikla volt középen, a talaj pedig sima volt, csak néhol egy-egy nagyobb kő állt ki belőle. Telefonnal világítottunk, mivel megint csak nagy volt a sötétség középen. A középen lévő sziklánál megvilágítottam, ahogy állt Viktor, Gergő, Boldi és Andris és nézték.
- Most bejöttünk ide megfogdosni?- kérdezte Máté tőlük.
- Ja, gyere te is. Fogdossuk együtt.- mondta nevetve Viktor, és közben elkezdte nyomkodni.
- Jéé, ez olyan mint egy mell.- mondta Gergő, ahogy egy kisebb kitüremkedést vett észre a sziklán.
- Aztán mindenképp!- mondta nevetve Viktor. Érezte, hogy ez simább, és ahogy fogta rá jött a kényszer, hogy nyomogassa is. Amire viszont nem számított, hogy benyomódott, és fehéren elkezdett világítani. Pár másodperc múlva pedig elkezdett mozogni az egész hely. Kivétel nélkül mindannyian összeestünk. Kúsztam volna a kijárat felé, de hirtelen oldalról egy kőoszlop begurult és elfedte.
Hallottam, ahogy mindenki kiált értetlenkedve meg pánikolva is. Elkezdett hangosan zúgni az egész terem, amitől nem hallottam, hogy a többiek mit is ordítanak, majd hirtelen egy vakító fehér fény bevilágított ránk. Ennek és a fülsüketítő zaj hatására elvesztettem az eszméletemet.
|
