Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Kószák I. 2. rész
A sötétség teljesen magába szívott. Mintha évtizedek óta ott feküdtem volna a nagy semmiben. Csupán a létezés is szenvedést okozott, de hirtelen megjelent amit régóta kerestem... a fényt.
Kinyílt a szemem, és láttam, hogy a porban fekszek. Valami égette a szememet, nem tudtam hogy mi, de minden másodperc elteltével egyre jobban fájt. Nehézkesen, remegő és poros kézzel a szemembe nyúltam, hogy eltávolítsam ezt a fájdalmat, de ettől még jobban irtózott a szemem. Végül nagy szenvedés árán kitudtam szedni a bal szememből a kontaktlencsémet. Hirtelen elszállt a fájdalom, viszont könny folyt ki belőle, hogy a durva homokszemeket kipréselje. Jobb szememből is sikeresen kitudtam szedni és fellélegeztem. Aztán ahogy ez a probléma meg lett oldva, éreztem, hogy a testem minden porcikája fáj. Olyan érzés volt, mintha a sütőben főztek volna meg elevenen. Hallottam, ahogy csontjaim ropognak a testemben, de nem ettől fájt mindenem.
Próbáltam magamat felnyomni, amikor is úgy éreztem, mintha a világ összes súlya rám nehezedett volna, így visszaestem a földre és felnyögtem fájdalmamban. Rosszabb érzés volt, mint az alkoholmérgezés, egyszerűen csak azt kívántam volna, hogy ne létezzek többé. Oldalra néztem, és láttam, hogy ott fekszik mellettem egy karnyújtásnyira Máté önkívületi állapotban.
A nagy fájdalom közepette, csak most kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan kerültünk ide, hiszen egy nedves, szirt hegy belsejében voltunk, most meg mintha a sivatagban lettünk volna. Körül néztem, és láttam, hogy egy barlangban voltunk. Egy körbarlangban. Magam mögé néztem, miközben két kezemmel kicsit fentebb nyomtam magam. Remegő testtel, de sikerült. Megláttam a többieket mögöttem, szintén elájulva. Aztán léptek zajára lettem figyelmes. Lassan visszafordultam és megláttam 3 alakot, akik rongyokkal takarták testüket, kezükben meg lándzsákkal.
Mielőtt bármit is szólhattam volna, a középső felemelte a lándzsáját és a hátsórészével arcon szúrt teljes erőből, amitől rögtön elájultam és a kín megszűnt.
Minden sötét volt, de hallottam a lépések vízhangját. Végtagjaim tehetetlenül lebegtek a föld felett. Erős szorítást éreztem a csuklómon és a bokámon. Kinyitottam a szemem, de nem lett sokkal világosabb. A föld felett lebegtem fél méterrel, miközben két alak vitt. Egyik a kezeimet fogta, a másik pedig a lábaimat. Még kómás állapotban voltam, így még homályosan láttam, hosszabb másodpercekre becsuktam a szememet. Végül a lépések hangja elnémult, és már nem hosszában fogtak, hanem széltében. Aztán elkezdtem tehetetlenül hintázni. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy egy ember lóbál és elengedi a lábaimat, én pedig tehetetlenül zuhantam és földet értem. Elkezdtem gurulni lefelé a poros dombról, míg végül teljesen le nem értem. Láttam ahogy a kezem hozzá csapódott a kemény talajra, ahol egy kés feküdt. Fejemet a lendületet kihasználva jobb vállamról a balra fordítottam, hogy lássam a két elkövetőt, de a két alak addigra eltűnt.
Szétnéztem a földön, láttam, hogy valami eldugott helyen vagyok, amit falak határolnak. A talaj poros volt és durva, és a megvilágítás is gyenge volt. Aztán újra becsuktam a szemem és hosszú ideig mozdulatlanul feküdtem.
Egy női sikításra nyitottam ki a szemem. A terem másik végében gurult le az áldozat, a két őr pedig röhögve nézte. A nő felállt és meglepetésemre egy kék gömböt csinált és a két őrnek lőtte, de ők elhajoltak előle.
- Majd az arénában mutasd meg mit tudsz te k*rva!- kiáltott rá az egyik őr. A nő pedig valami érthetetlen nyelven kiáltott vissza rájuk, amin újra csak nevettek, majd lezárták a hosszú vaskaput.
Én bal kezemre támaszkodva felnyomtam magam, ahogy elindultam az új cellatársamhoz elgondolkoztam azon, hogy milyen könnyedén sikerült ezt véghezvinni. Egy kicsit se erőltettem meg magam, de aztán gondolataim újra a vendégemhez keveredett, aki még észre se vette, hogy létezem.
- Hölgyem...- szóltam hozzá, mire ijedten felém fordult és hihetetlen módon a földön lévő kés a kezébe repült. Lendítette vízszintesen és az arcomba vágott vele, de én időben hátrébb rántottam a fejem, így csak felületi sérülést szereztem. De a nő hajthatatlan volt és most fonák irányból vágott, de azt sikeresen kikerültem, majd egy újabb egyenes irányból elől hátraléptem, de ahogy elhaladt a vágása, indultam neki. Ő fonák irányból vágott, viszont én még csírájában fojtottam el a támadását az alkarommal. Bal kezemmel megfogtam a csuklóját, középre húztam, közben bal lábammal a lábára léptem. Befeszítettem a csuklóját a bal kezemmel, jobb kézzel pedig kitéptem a kezéből a kést, közben előrenyomtam a testem erejével, amitől elvesztette az egyensúlyát és hátradőlt. Felemeltem a bal lábamat, hogy ne sérüljön meg komolyabban, viszont rögtön térdeltem le fölé. A földre esett, én pedig bal kezemmel lefogtam a jobb kezét, két lábammal pedig az ő lábait.
- Én nem az ellenséged vagyok.- mondtam neki, hogy lenyugtassam, de csak most vettem észre kivel, mivel van dolgom.
Emberi alak volt, de egyes részeiben különbözött tőlünk. A nő bőre kék volt, libabőrös a félelemtől. Arca gyönyörű és emberi, haj helyett bőrredők fogták körbe koponyájukat, de ez nem csökkentette nagymértékben szexuális vonzerejét. Ruhája pedig testhez simuló latex volt. Ebből arra következtettem, hogy egy táncoslány lehetett.
Pár másodpercig csak néztük egymást, kicsit bűntudatom lett, mert olyan ártatlannak tűnt, ahogy lefogtam. Aztán a félelem eltűnt az arcáról, és bennem elkezdek uralkodni az érzelmek. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy hol vagy, meg hogy ez a nő nem is ember. Elkezdtem vonzónak találni, elcsábultam az érzésnek.
Jobb kezemmel a szeme alól egy könnycseppet letöröltem, majd közelebb hajoltam hozzá. Szemében már nem a félelem volt, hanem valami egészen megfoghatatlan dolog, mintha hívogatott volna engem tudat alatt. Ellazultam, az összes gondomat elfeledtem és ez csak fokozódott, amikor a szabad kezével megfogta az arcomat.
Hirtelen a szeme fekete színűvé vált, és egy másodperc alatt besötétedett a terem. Régi emlékek képei peregtek le előttem hihetetlen gyorsan, de pár kép kicsit tovább láttam: iskolás éveim, első szerelmem, ahogyan keményen edzettem, a barátaimmal töltött legemlékezetesebb pillanatok, konfliktusok egyes emberekkel.
Aztán visszakerültem ahol voltam, de elvesztettem az egyensúlyomat, így a nő mellé borultam. Iszonyatosan fájt a fejem, egyet bele is vertem a földbe, ami behorpadt és megrepedt.
- Mi a fene?- értetlenkedtem.
- Bocsáss meg, de meg kellett tennem- mondta, ahogy hátamra fordított.
- Ezt hogy csináltad?- szegeztem neki a kérdést.
- Mint minden asari, bele tudok menni a fejedbe, és így már tudok a te nyelveden beszélni.
- Szóval tényleg nem ember vagy. Már meg se lepődök... azok után amin keresztül mentem. - mondtam ahogy felültem és az arcomat a tenyerembe fektettem. - Azt hittem érek valamit, de látva mindezt... felesleges vagyok.
- Ezt mégis hogy mondhatod? Nem láttam még egy ilyen önzetlen embert, mint te! Bármit megtennél, hogy a barátaid biztonságba legyenek.- mondta, miközben gyengéden elvette a kezemet az arcomból.
- Jobban ismersz, mint én magamat.- feleltem neki egy erőltetett mosollyal. - De én téged nem. Hogy kerültél ide?- kérdeztem tőle.
- Hosszú történet... hasonlóan mint te, de engem a felsőbb réteg kényeztetésére szántak. Legalábbis addig, amíg meg nem öltem a kliensemet.- mesélte, amin felszusszantam.
- Te nem tartod a gyilkosságot viccesnek, miért nevetsz?- kérdezte, hiszen belém látott.
- Csak az irónián. Ezek után lehet muszáj lesz ölnöm.- mondtam majd sóhajtottam.
- Most öltél először?- kérdeztem egy kis szünet után.
- Nem.- mondta, ahogy mellém ült.- Az asari kommandó tagja vagyok. Már sok életet vettem el.- felelte majd csönd lett.
- Köszi, hogy nem kérdezted meg.- mondta, majd hátra dőlt a dombra mellém és hozzám bújt.
Kicsit furcsa érzés volt egy idegen lény mellett feküdni, de valamiért nem foglalkoztatott a dolog. Jó érzés volt egy másik személlyel lenni ebben a börtönben.
|
