Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Kószák I. 3. rész
Fejünk köré egy vas szemtakarót raktak és úgy toltak maguk előtt. Egy elektromos bottal szurkáltak, hogy gyorsabban menjünk, ami csak pillanatnyi fájdalmat okozott. Ahogy haladtunk a szűk sikátorban hallani lehetett tömegek ordibálását.
- Ez nem jó jel.- mondtam a mellettem jövő asarinak.
- Gladiátor viadalra visznek.- felelte.
- Hogy mi?- torpantam meg, majd rögtön a hátamba szúrták a sokkolót, amitől előre estem, majd felnyomtam magam.
- Ne beszéljetek!- kiáltotta a mögöttem lévő őr.
Elgondolkoztam, azon, hogy honnan beszéli a nyelvünket, de jobban izgatott most, hogy épp harcra kényszerítenek. Végül megálltunk, és kinyílt előttünk a nagy kapu, a hangzavar meg teljesen megnőtt.
- Hát itt vagyunk.- mondtam, majd újra belém csapott az áram és előrébb szökkentem.
Még irányítottak egy ideig, ránk parancsoltak, hogy álljunk meg és leszedték a szemfedőt rólunk. Eleinte még túl fényes volt, hogy normálisan lássunk, de idővel hozzá szokott a szemünk.
Nem nagy meglepetésünkre egy kolosszeumban találtuk magunkat. A talaj füves volt és fényesen csillogott a nedvességtől. D alakú volt a nézőtér, és a félkör közepén volt a páholy, ahol az előkelőbb személyek foglaltak helyet.
Az arénában pedig voltak vagy 50en és még több emberszabású lény.
Legközelebb hozzánk egy 5 fős csapat volt. Magasabbak voltak mint 2 méter, testük vékony, de izmos volt. Zöld színű volt a bőrük, fejük ovális és két agyar nőtt ki arcukból. Összesen 4 kezük volt és barna bőr páncél volt a testükön.
Másik oldalunkon egy elefánthoz hasonlító lény. Négykézláb állt, első két keze nagy és izmos volt, hátsó végtagjai sokkal kisebb és gyengébb. Arca négyszögletes volt, két kis fekete szem társult hozzá és a száját bőrredők feszülete takarták. Hátán és két kezén ruha takarta el szürke testét.
Végül egy hangos hang törte meg a csendet közöttünk a páholyból.
- Uraim, eljött az idő, hogy megmérkőzzetek egymással. Harcoljatok az életben maradásért!- szólt hozzánk a legtekintélyesebb személy és egyben az itteni vezér.
Meglepetésemre ő nagyon is ember volt. Ahogy jobban körülnéztem észre vettem, hogy a nézők nagy része is ember volt, ami sok kérdést vetett fel bennem. Ám félbehagytam vele, amikor egy óriási ordítás nem messze mellettem megbizsergette a fülemet. A négy karú lényeg közül jött, és 2 az 5 közül felénk rohant.
- Megvédelek!- mondtam az asarinak és elé léptem.
Az viszont meglepetésként ért, hogy mind 4 kezükben kard volt és a magabiztosságomat is elvesztettem, de bíztam a harcművészeti tudásomban.
- Vigyázz!- szólt rám az asari és bal kezével odébb dobott. Mintha csak egy ágat söpört volna el, úgy repültem odébb tehetetlenül. Pörögtem egyet a nedves füvön, majd értetlenül néztem felé. Most láttam, hogy kék energia tér vette körül. Jobb kezébe egy energia gömböt képzett és belelőtte az egyik közeledő lénybe, ami rögtön hátracsapódott, kardjait elejtve. A másik azonban felugrott és két kardjával rá vágott, de ő időben elhajolt és energiájával a bal alsó kezéből kihúzta a kardot. Két felső kezével fentről csapott a nő felé, de ő hátracsúszott nagy erővel az energiamezejének köszönhetően, így nem érte el. Azzal az erővel, ahogy hátra csúszott, most előre támadt és arcon térdelte az ellenségét, amitől a két földben lévő kardját elengedte. Az egyiket megfogta és egyenesen a lény fejébe dobta a kék energia segítségével.
Mindeközben én már felnyomtam magam a földről. Hátam mögött hallottam a harcok zaját, oda is fordultam hogy lássam mi van ott. Előttem rögtön egy alak volt, aki előttem volt és arcon ütött, amitől hátra estem. Félig letérdelt mellém és úgy kezdett ütlegelni csontos kezével. Harmadikat már sikeresen védtem és egy kézhát csapással beleütöttem teljes erőmből, amitől hátra vetődött 5 métert és elvesztette az eszméletét, mivel az arcát találtam el.
Szintén nem értettem, hogy voltam erre képes, de most nem foglalkoztam ezzel. Felnyomtam magam teljes erőből, amitől egy pillanatig a levegőben lebegtem, majd a földre ért a lábam. Ránéztem az elefántszerű lényre, akit épp 2 nagy darab ork támadta.
- Attila!- kiáltott nekem az asari és egy kardot dobott nekem, amit elkaptam.
Ugrásból akartam rájuk támadni, de átugrottam őket, olyan erővel és lendülettel történt az egész. Ezen viszont fennakadtam, de nem volt időm ilyenekre. A hatalmas lény épp oldalára esett, és leszúrta az egyik ork. A másik már engem rohamozott meg. Fonák irányból támadott váll felől, amit én fonák irányból történő támadással védtem ki. Olyan jól sikerült, hogy elvesztette az egyensúlyát és félig összeesett a kardja pedig odébb csapódott. De ahogy visszanyerte a teste felett az irányítást, fordulásból egy köríves ütést hajtott test magasságban. A kard nyelével az öklébe ütöttem, ami a kezében lévő csontokat szilánkosra törte és térdre rogyott. Vízszintesre emeltem a kardot és nyelével arcon vágtam amitől kiterült a földön.
A másik ork már úton volt, hogy ugrásból leszúrjon. Én arrébb léptem és kardommal függőleges irányból védtem a szúrását, a bal kezemmel pedig tenyérrel lefelé nyomtam a fejét, amitől a földre pördült és a hátán állt meg. Fegyverét elengedte mire én is ledobtam a kardomat és követtem őt. Felnyomta magát a földről, de én elé guggoltam, megfogtam a páncélját és lefejeltem az arcát amitől az orra eltört, ő pedig kifeküdt.
Előttem elfutott egy ember hihetetlen gyorsasággal és felugrott. Követtem a szememmel és láttam, hogy ő könnyedén átugorja ezt a távot, de mikor átért a nézőtél falán, egy zöld pajzs jelent meg ami megcsapta és vissza zuhant a földre. Odasiettem hozzá, a hátán feküdt. Ahogy mellé értem és leguggoltam, felismertem. Gergő volt az.
- Gergő! Hát te mit csinálsz?- szóltam rá, mire ő kicsit megrázta magát és felkönyökölt.
- Ha nem tűnt volna fel, próbáltam megszökni.- mondta kicsit leereszkedően, de mégis poénnak vettem.
- Mi van a szemeddel?- kérdeztem tőle, mivel láttam, hogy körbe égési sérülések vannak az arcán.
- Felraktak valami szemfedőt, mielőtt idehoztak volna. Lepróbáltam szedni és agyon égetett.- magyarázta, majd megfogta a kezemet, én pedig felhúztam.
- Többiek?- kérdeztem tőle.
- Valahol ott harcolnak.- mutatott a stadion túlsó oldalára.
Rögtön mentem volna nekik segíteni, de eszembe jutott, hogy a társam meg egyedül van. Visszatekintettem a helyzetére. Épp egy négykezű lény ellen harcolt. Két kezével a földbe ütött, mivel az asari reflex szerűen elhajolt. Ám pont egy kard került a keze ügyébe, így azt megfogta és lentről felfelé vágott, és a nő jobb vállát felhasította és hátra esett. Erre gondolkodás nélkül rohanni kezdtem, hogy megmentsem. Kardjával már készült ledöfni, az asarit, de ő egy biotikus robbanás csinált, amitől hátra vetődött az ellenfele. Engem lelassított, és megcsapott az ereje, de futottam tovább míg el nem értem és lendületből letérdeltem. Vállából folyt a vére, ami lila színű volt.
- Bocsáss meg.- mondtam neki, ahogy felemeltem a testét a földről. Fájdalmában felnyögött és köhögött.
- Megvédelek.- folytattam és jobb kezemmel nyomtam a sebét. Pár másodperccel később fogait összeszorítva felnyögött fájdalmában. Jobb kezem meg hirtelen tűzforróvá vált. Felemeltem a sebről a kezem és láttam, hogy összeforrt. A kezem körül pedig zöld energia nyoma párolgott el.
Az egyik ork vágott kardjával Máté feje irányában, de ő kifordult, bal karjával kivédte és jobb kezével arcon ütötte, aztán ágyékon rúgta jobb lábával, amitől ellenfele előrehajolt és így két kezével megtudta fogni a fejét az orknak és miközben hátralépett lehúzta a földre, majd fejére térdelt, hogy harcképtelenné tegye.
- De ronda ember ez.- mondta Máté, majd felnézett, és meglátta, hogy egy ember egy késsel szúrt az arca felé.
Mielőtt védekezhetett volna Andris megfogta két kezével a szúró ember kezét felhajlította, jobb lábával az ellenfele lába mögé lépett és a földhöz vágta, és közben megszerezte a kést, amit a vállába dobott teljes erejével a támadónak, amitől felordított.
- Meg vagy?- kérdezte Mátétól Andris.
- Minden rendben.- mondta, miközben felállt és hasba rúgta a következő támadóját, majd arcon térdelte, és az kidőlt.
|
