Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
A hazudós
Nyári estéken fönt ültünk a pad támláján,szorosan,mint a dróton a madarak,lábunkkal harangozva a levegőben,és szájharmónikáztunk.
Ahogy megzörrent orrunk előtt a bokor,ledobtuk magunkat a földre,készen arra,hogy elfussunk.De nem a csősz,hanem ő jelent meg,a hazudós.
Soha nem használta az utakat.Szabadonjárt,mint a halak a tenger vizében,keresztül a tér gondozott füvén-bokrán,és ezért is hallatlanul csodáltuk valamennyien.Előfordult,hogy a csősz megkergette,ilyenkor fürge,tornacipős lábát megszaporázta,és vissza-vissza nevetett,ahogy a távolság nőtt közöttük.Előfordult az is,hogy a csősz megfogta.Ilyenkor puffogott a hátán a bot,úgy vitték be a rendőrörsre.
Olykor idézést kapott a gyermekbíróságra.
...Később elmesélte,hogy a rendőrbíró magázta,majd megkérte,négy órát maradjon a fogdában.
Megesett,hogy napokra eltünt.
Mikor újra megjelent,kért egy cigarettavéget,és szipákolva mesélte,hogy szállodában lakik a szigeten...
Mennyezete színüveg,besüt a hold,és ha végigdöglök a selyemágyon a csillagokat számolom.Reggel csöngetek,és csodálatos ezüsttálon egy egész libamájat hoznak be.A portás meg szalutál...
....Most,ahogy a sötét bokorból előlépett,mint valami huncut varázslatokhoz értő kis manó,egyetlen intéssel elhallgattatott bennünket....Mi cigarettával kínáltuk,és kértük őt,hogy meséljen...
Reggel ,amikor megvirradt,fölmentem a hegyre.Végig feküdtem a sziklán,és bámultam a napot,ahogy fölkapaszkodik a torony tetejére...
Egyszerre egy gyönyörű lány jött felém.Hófehér volt a blúza,és a haja olyan hosszú volt,hogy a derekáig ért.A színe,mint nagyjátszótéren,a gesztenyefa levele,amikor hullani kezd.Leült mellém és megmondta a nevét.
Anna.Igen.Annánk hívták.
Kettétörtem az almám,és a felét nekiadtam.Sokáig néztük a folyót,Olyan kék volt,mint a szeme.Messze lakik nagyon,olyan messze,ahová már nem tudunk ellátni.Kezét előrenyújtva mutatta az irányt,de ott már csak a köd volt.
Onnan jött.Ott magasak a hegyek,és fenyőfák az égig érnek.Kis házakban laknak az emberek,és a fákra is föl szabad mászni,mert az erdőben nincsen csősz.A tóban lehet fürödni,és aranyhalak úsznak benne,mint az állatkertben.
Megkért,hogy menjek vele,a feleségem lesz.És,én megígértem neki.Akkor megcsókolta a számat és elment.mert dolga volt.És én elutazom vele holnap messzire,és soha többé nem láttok...
Messze járt...mikor feltört belőkünk a düh,és apró köveket hajigálva utánna kiabáltuk:
Hazudsz,hazudós! Hazudsz,hazudós!
...Elröpült egy esztendő...Csak ő maradt a régi...Szívtuk egymás után a cigarettákat.
Ültünk szorosan összebujva a padon,ő nekitámaszkodott egy fának,és egykedvűen köpködte lába elé a tökmag héját...ahogy beszélni kezdett,elhalgattunk...
...hazudsz,valamennyien kiáltoztunk....Hazudós!
...A lány gúnyosan nevetett,és ő csöndesen megszólalt.
-Szép vagy.
-Hozok neked egy szép ajándékot.Drágább,mint az ezüst,és az aranynál is drágább,mert a szívárvány színe van rajta.Most elmegyek,mert messzire utazom érte...Várj rám,elhozom neked.
...Másnap kilépett a bokorból,foltozott inge alól óvatosan,mintha a szívét emelné ki,selyempapír csomagot húzott elő.A lehántott burokból soha nem látott szép pávatoll millió színe csillant föl.
A lányra nézett,mélyen a szemébe,és halkan mondta:-Én soha nem hazudok.Ezt messziről hoztam neked,vad,veszélyes szikláról,hasammal kúsztam,körmömmel kapaszkodtam,a nap tűzött rám,de elhoztam,mert szép vagy.
Üzletben vetted! Vásároltad!
Hazudsz,hazudós...
A reggeli lapokban olvastuk....a hegy meredek szikláiról a tűzoltók hoztak le egy fiatal suhancot,aki elhullott pávatollat keresett...
|
