Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Álmodtam....
Gyönyörű kertben járok.Aranyszínben ragyog minden.a fák,bokrok a fű smaragd zöldben tündököl.A vadak szelíden közelednek felém,madarak szállnak a vállamra,karomra.Megannyi virág pompázik,ezer illattal.Bódultan boldognak érzem magam. Napsütéses ,kellemes tavaszi idő van.Csicseregnek a madarak s halk énekszót,zeneszót hallok,ami erősödik egyre.Vidám ritmusok szállnak az ég felé.Boldogság hangja száll.A kikövezett út mindig arra fordul,úgy épül a zöld pázsitba,amerre indulok.Embereket látok,boldogok ,vidámak.Élvezik az élet örömeit.Integetnek,invitálnak maguk közé.Visszaintek és haladok tovább...újabb emberekkel találkozom...ünnepelnek...az ifjú párt éltetik...hívnak,vigadjak velük...nemet mondok,tovább haladok.Mindenre kíváncsi vagyok... A távolban szökőkút vize tör a magasba,arra veszem az irányt.Hatalmas medencéhez érek,melynek közepén ott pompázik a szökőkút.A parton megannyi ember,sütkéreznek,vigadnak,táncolnak.A vízben lubickolnak,úsznak.Integetnek...ismerősnek vélek egy -két arcot...visszaintek. Erdős ,bokros területhez érkezem.A bokrok úgy nyílnak szét előttem ,mint a kétszárnyú ajtó. Erdei tisztásra érkezem. Hívogató fakunyhó áll a tisztás szélén.Teraszán emberek ülnek.Kíváncsiságom hajt..közelebb megyek hozzájuk...ahogy közeledem,egyre csak integetnek...ismerős arcokat látok..barátokat. Invitálnak..leülök közéjük,beszélgetünk.Étellel,itallal kínálnak..maradjak velük és együtt vigadjunk.
Nem lehet...valami tovább hajt,valami ismeretlen hív.
Elköszönök.Néhányan elkísérnek.Ki előbb ,ki utóbb leszakad,vagy visszafordul,de van még aki velem tart.
Egy patak partjára érünk...tiszta vizében halak fickándoznak.Tovább indulunk a patak mentén.Sokféle vad nyomát fedezem fel.Kiérünk az erdőből. Az eddigi rendezett kert helyett össze-visszaságot látok.Elburjánzott növények,a patak sem tiszta.Vize zavaros,hínaras.Helyenként teljesen benőtte a nád és a sás.Elhanyagolt hidat látok.Kísérőim nem szólnak ,de látom nyugtalan tekintetüket.Egyikük a karom után kap..nem beszél.Látom szemében a riadalmat.A híd...valamit jelent,de nem mondja. a hídon egy kopott tábla,.A felirata kopott,betüi hiányosak,de még kiolvasható a mondat,mi rá van írva.
Látogató! Ki ezen a hídon átmegy ,vissza már nem térhet!
Megállok...elgondolkodom.Újra érzem a hívogató erőt..az ismeretlent.Azt ami a híd másik oldaláról jön.
Kísérőm nem szól,már nem fogja karom.Áll szomorúan ,szemeiben bánat.Tudja,hogy a hídon átmegyek,s Ő nem tud visszatartani.
Egyik lábam a hídra helyezem,s megtorpanok.
Mély szakadékot látok alatta.A túloldat szürkület,kopár sivatag....de a messzeségben ott egy világos pont. Talán egy mécses vagy egy messze fénylő csillag.Ez az a pont,ami bátorít és hív Neki indulok..félútról visszanézek,barátaim nem jönnek...talán majd mernek követni.Egyszer őket is hívni fogja az a fényes "valami"
Átérek a hídon. Innen már nincs visszaút! Nem látom a túlparton állókat,mintha függöny takarná őket.Szomorúságot és bánatot érzek.Olyan,mintha a kopár földből jönne ,de az ismeretlen erőt sugároz. Azt sugározza felém..ebből a kopár sivatagból édent kell építenem. nem tudom hol kezdjek hozzá.Azt viszont tudom,hogy szeretettel és hittel jöttem ide.Hiszem,hogy ami egyszer az enyém lett ,azt nem veheti el tőlem senki.Lelkemben és szívemben ott él velem.'Szeretettel és hittel' lehet építkezni..Mosollyal napsütést.Az öröm könnyeivel langy esőt.A lélekkel növényeket és állatokat.
Szeretettel embereket ,ismerősöket ,barátokat.
Ha ezek mind együtt vannak..ez a kopár sivatag is élettel lesz teli.Benépesül ez a kert is. Vidámsággal és boldogsággal.
ui.: Ébredésem után rájöttem...az ÉLET kertjében sétáltam álmomban.Tanulságos és elgondolkodtató álom volt.Az jutott még eszembe..vajon hány ilyen kertet hagytam magam mögött és még hány kopár kert vár rám.
Végül is mindegy ,hogy mennyi kertet 'művelek' még meg...egy biztos:a kertkapu mindig tárva lesz mindenki előtt.
by Marcsy
|
