Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
történet-_-
Tétékás szarra írtam.Tom ,hogy béna nem kell oltani-_-
Reggel ismételten anyu kiabálására ébredtem.
-Dóra! Hét óra ideje felkellni.
A fejemre húztam a takarót . Ma nem. Ma nem kelek fel.Ma nem megyek be az iskolába.Várok..Várok még anyu elfeledkezik róla ,hogy még az ágyban vagyok, és elindul dolgozni.. Valaki hirtelen berontott a szobámba.. Én a plüssmacimat* szorongatva próbáltam kikukucskáli a takaró alol.
-Kellj fel és öltözz! Már így is késésben vagy. Mindig elkésel.-rivalt rám anyu.majd lerántotta rólam a takarót.
Nincs ellenvetés. Ezt tudtam. Hiába is próbálnék vitatkozni vele nem engedné ,hogy otthon maradjak. Ígyhát csiga léptekkel indultam meg a szekrényem felé. Kiválasztottam az új farmeromat és azt a fekete alapszínű kékvirágmintás mélyen kivágottrövid ujjú felsőmet amit Rékától kaptam.Felöltöztem. Hideg vizet lötyiköltem az arcomra, hosszú barna hajamat átfésültem. És persze felvettem a szemüvegemet* ami nélkül az orromig sem láttam el.
Kopogás hallatszott za ajtómon.
-Dórika.-ez apu hangja volt- Már félnyolc van. ELviszlek autóval az iskolába.
A iskola szó hallatán görcsberándult agyomrom.. Ez nem egy közönséges nap lesz. Ez sokkal rosszabb lesz annál.. Ma tartjuk a karácsonyi ünnepséget de mivel az osztályban nagyon sok a hiányzóa b-sek vendégségbe* hívtak minket ,hogy náluk ünnepeljünk. Semmi bajoma b-sekkel. De fordítva ez már sajnos nemigaz.
Tizenöt percen belül az osztály ajta előtt álltam és az ég világon semmi kedvem nem volt bemenni.. Pár pillanat múlva megláttam a folyosón Robit. Inkább bementem az osztályban minthogy Robi hülyének nézzen és megkérdezze miért ácsorgokolyan bután az ajtó előtt... Gyors léptekkel a padomhoz siettem. A lányok vihogva köszöntek nekem. Nem értetettem miért.. AZtán megláttam az asztalomon egy összehajtot fehér lapocskát aminek a hátoldalára egy szivecske volt rajzolva.. Kíváncsian hajtittam szét a lapot majd izgatottan olvasni kezdtem. a Lányok továbbra is vihogtak de ez engem nem érdekelt. Robi írta.. mosolyodtam el. És az áll benne ,hogy.. tetszem neki. Újabb mosoly jelent meg az arcomon..Majd néhány pillanat mulva teljes ledöbbenés. Tetszem neki? Pont neki?! Éspont én?!
Robi jól nézett ki. Hosszú szőkésbarna haja volt és világítós kék szeme. Sportos alkatát anak köszönhette ,hogy több mint hét éve versenyszerűen vizilabdázott. De azthittem az iylen fiúk sose állnak szóba a magamfajtával. Mondjuk edig nagyon nem is.. bár egyszer amikor a folyosón sétáltam azt mondta: "Vigyázz az útból." Már akkor éreznem kellett volna hogy tetszem neki. És Robi is b-s és ott lesz az ünnepségen..ami..néhány percen belül el is kezdődik.. A lányokkal átsétáltam a b-be, összehajtottam a lapot majd a zsebembe tettem majd kerestem atöbbi széktől távoleső számomraszimpatikus széket. Iszonyatosan boldognak érezte magam.. EZ vol az első jó dolog ami türtánt velem amikor ebbe az iskolába jöttem. Meg még ezalatt a félév alatt nem is nagyon tudtam beilleszkedni..
Belépett az ajtón az osztályfőnök.. És elkezdte mondani az unalmas bevezetőt a karácsonyról. Én arra gondoltam miylen jó lesz ha végre átadjuk egymásnak az ajándékokat. És Robi odajön ,hogy beszélgessen velem.Eddig oké a dolog. Dehát miről? Én nem avgyok érdekes. Nem hiszem ,hogy lenne közös témánk...
-Az ajándék átadások következnek.
Hurrá. Gazdagabb leszek még egy bögrével? Nem. Idén emlékkönyvet kaptam. Mondjuk nekem sincsenek sokkal jobb ötleteim. Szerencse ,hogy Alexa időben megbetegedett és nem most kellett neki átadnom az ajándékot.
Az órámra néztem.. Már fél kilenc volt.. és végeztünk az ajándékosztással is. Pár fiú az osztályunkból megtámadta az egyik asztalra kirakott édességeket. Miután elvonultak töltöttem magamnak innni* és vártam. Vártam ,hogy Robi végre odajöjjön. Vagy valaki. Bárki. Hozzám szoljon. Lassan kortyolgattam a Fantámat és éppen egy nagyobb társaságban cseverésző Robit bámultam. Két percen belül odamegyek.. Számolok.. 120.. 119...118.. de hamar a nullához értem. Letettem a poharamat. Lassan felálltam és remegő lábakkal indultamel a terem másik vége felé. Odaértem Robiékhhoz ahol az egyik fiú éppen a hétvégéjét ecsetelte. Nem nagyon figyeltem szavaira. Tekintetemmel Robira meredtem..
-Sziasztok.-hangom remegett mint a kocsonya..
-Szia - mondta Robi.. d enem igazán figyelt rám. Lehet ,hogy zavarát próbálta leplezni. Nemtudom..
-Robi.. öhh izé.. köszi a levelet.. -elpirultam. és elppőszedtem a levelet a zsbemből.
-Ez meg mi a francról beszél? - nevetett gonoszul Ákos aki szintén vizilabdás volt mint Robi. a kezemre pillantott amibe ott volt a szivecskés levél amit hirtelen mozdulattal kiiskapott a kezemből.- Nohát ez meg mia csuda? -a Körülöttünk lévők felnevettek. Ákos pedig olvasni kezdett. - Robirobirobi.. tetszik neked ez?-rámmutatott. még nagyobb röhögés hallatszott.
Robi elképedt tekintettel bámulta levélre. Beleolvasott. És haragossan nézett rám..
-Ilyneről te ne is álmodozz.. A levelet nem én írtam. Még nem vagyok teljesen meghülyültem.. és ízlésficamom sincs..
Éreztem ,hogy lassan könny szökik a szemembe.. Érzetem ,hogy sírnom kell. Éreztem ,hogy ha sírok az senkit se érdekel igazán.. Éreztem ,hogy csak újra kileszek nevetve. Egy könnycsepp legördült az arcomon. Abban a pillanatba úgy éreztem jobb lenen nem létezni. Megszűnni. Újra hallottama nevetésüket. Vízhangzott a fejembe.. Gyors léptekkel hagytam el az osztályt.. Kimentem a folyosóra.. Üres volt..csak én ácsorogtam ott..sírva.. Azt vártam ,hogy valaki kijöjjönaz osztályból.. hozzám. És megkérdezze mi bajom és hozzon egy darab zsepit.. De nem jött senki.
íródott: 2oo9.o2.21.
|
