Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-11-26
Itt van az egyik mesémból egy idézet:
...
-Íme, megérkeztünk. Itt vagyunk száz esztendő utazás után.-mondja Alfonz, az öreg mókus.
-Hol?-kérdezi Gerdácska-Itt nincs semmi, csak...egy rom. Egy várrom.
-Ugyan Gerda!-kiáltott fel Nicolas-Ez a hely biztos valami álöltözet, hogy a Sötét Árnyak emberei ne találjanak meg.
-Nem.
Mondta Titusz, a kis tanuló miközben kedvenc varázsigés könyvében nézelődött. Hirtelen nagy csend lett. Csak Arnold, a kis kurafi madár tollászkodását halották. Egyszer csak megszólal Carmen, az anyó:
-Gyerekek, ki mondta nektek, hogy a varázsbirodalom egy csodás várpalota?
A gyerekek hallgattak. Egyszer csak a nagyvarázsló Konstantin, egy fura ütemekkel teli ritmussal kopogott egy hatalmas három ágú fára, ami egyből fénnyé változott. Egy pillanatig minden fehér lett, és a nagy fehérségtől mindenki becsukta a szemét. Mire kinyitották, egy csodálatos, gyönyörű helyen találták magukat. Ez egy smaragdzöld rét volt, ahol gombaházak, és egyéb, érdekes, még soha nem látott varázslatos dolgokvoltak. Mindenütt gyerekek, egyaránt felnőttek szórakoztak, játszottak, és kiképezést tartottak. Egyszer csak megszólal Júlia:
-Hol vagyunk? És mi ez az egész? Nem értek semmit.
Erre jött a válasz a hirtelen haragú Petikétől:
-Csend legyen Júlia! Elrontod a pillanatot!-és oldalba bökte.
Egy ronda, kócos szőrű, egyben fekete farkas ment eléjük, aki elvezette őket az erdő legsötétebb és legijesztőbb zugaiba. Így ballagtak: Gerda, Nicolas, Júlia és Peti, a négy ember gyermek. Konstantin, a varázsló, Carmen a tündér öreganyó, Titusz a varázslónak tanuló tündérgyerek. És Arnold a madár, mögötte Alfonz a vén mókus. Előttük a ronda farkas. Kettő órahosszás út után végre ott voltak...Ott voltak, a birodalomban. Azaz Tüzes Völgyben. Gyönyörű táj volt...Minden kivilágosodott, és a sötét erdő is eltűnt. Kis habozással a farkas megfordult, és bólintott eggyet. Mikor Titusz mondani akart volna a farkasnak valamit, az egyből elillant. Beléptek a várba, miután a hatalmas kerten végig galoppoztak. A vár óriási volt, de egyben üres is. Végül pár perc múlva, halk kuncogás, melette egy kis félénk reszkető hang hallatszott. Nicolas félénken megszólalt:
-Konstantin, mi ez a h-h-h-a-a-a-ang-g-g-?-dadogta.
...
Ha kíváncsiak vagytok a folyatásra, és az előző részre, írjatok, és megírom. :)
|
