"Mindannyian haldoklunk, a halál csak idő kérdése. Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg, mint mások."

"Lélegzem...Vérben úszik a szoba. Egyik áldozat a másik után... A kezeim remegnek, levegő után kapkodok, mindenem csupa vér. A ravatal körül több tíz halott ember. Akik még élnek nyögnek vagy remegve próbálják magukat kihúzni a jéghideg veremből amibe be vagyok zárva. Zárkattanás, két vörösen izzó szem... Az ágyamban ébredek. A szempár sehol, éhezem.. ki lesz a következő áldozat? Körbenézek vértócsában úszó emberfolyam játszik szemeim előtt. Illat, ez nem emberi vér...." Feltámadásom tehát nem volt nyugodt és főként nem könyörületes.

A Vampire család legfiatalabb és egyetlen leány sarja vagyok. Anyám és apám uralta a vámpír klánokat szerte a világon. De mint minden normális korban, akkor is dúlt a viszály. Trónörökösnek hagytak minket. Engem és a testvérbátyámat Ephraimot. Sok évig uralkodtunk közösen. A családban szokás volt a testvérpárokat összeházasítani, hogy a tiszta vér megmaradjon. Elkezdődött a harc, félrelépések, szemrehányások, kicsinyes dolgok, egyeduralomra törés, öldöklés. Egyikünk sem jöhetett ki nyertesen a csatából. Elmentem egy jósnőhöz aki halála előtt ezt mondta: "Nem élhet mind a két testvér, egyikük vagy meghal vagy kilép vámpír mivoltából."


Nem akarok mást, csak hogy ne unjam meg. Nem akarok mást, csak hogy elég izgalmas legyen. Izgalmas annyira, hogy lekössön, hogy rá figyeljek, hogy ne érdekeljen más. Törődjön annyira, hogy ne taszítson, de megtartson. Szeressen úgy, mint senki más, de csak annyira, amivel nem fojt meg. Talán van ilyen, talán nincs. Lehet, hogy még meg sem jött. Fene tudja. Úton van.

Mert egyszer elég hinni nekik s a szív elég. Úgy ahogyan velem történt régen, vakká tett egy érzés néhány száz őrült szívverés. De az éj elmúlt s jött a rút ébredés. Aki voltam mind velem együtt elmúlt s a múltam mély gödrébe hullt.....

[80919 AL] Úr
[311476 AL] Drága bátyám
[66534 AL] Aranyos képű
[173894 AL] Örökké...

http://www.youtube.com/watch?v=0bOs8zIW-H8