Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Egy nap
Azt mondják, a jó író a semmiről is remekül tud írni. Hát én nem vagyok jó, de még igazi író sem, de azért megpróbálom.
A fejemben annyi gondolat kering, hogy lassan beleszédülök. A felét sem tudom rendezni, mert nem tudom, hol kezdjek neki, csak egyfolytában zakatolnak az agykerekeim, mint ahogy egyenletesen lüktet a billentyűzet hangja. Megállás nélkül gépelek, és azt sem tudom, miért, csak úgy érzem, írnom kell. Nem levelet, nem jókívánságot, vagy könyvet a nagyközönségnek, nem, csak magamnak.
Jó szöveg mi? Tudom, hogy ezt a naplómat az olvassa, aki csak akarja, de legalább, aki ezt olvassa, nem hisz tökéletesnek, egyszerűen csak egy esendő embernek, amilyennek még csak kevesen láttak.
Nagyon ritka az olyan ember körülöttem, aki látott szomorúan, aki látott sírni, vagy éppen önfeledten nevetni. A semleges arcom, melyet mindenki lát, mosolyog, de ritkán nevet, szomorú, de sosem sír. Hát ezért hisznek néhányan Miss Tökéletesnek. Ja, és talán azért, mert amibe belevágok, az 90%-ban sikerül, mert nem adom fel.
De bánt, ami történt, hiába néz ki úgy, mintha nem érdekelne. Tizenkét év, akárhogy is vesszük elég hosszú idő, és én azt hittem, a barátságunk ennél erősebb. Tévedtem. Soha nem akartam megbántani, mindig megpróbáltam erőt adni neki, mikor kinevették, és bár néha én sem voltam korrekt vele szemben, ez elég nagy pofonnak számított. Nem érdekel, hogy újabban ő lett a "menő csaj", de az már igen, hogy ezzel együtt miként bánik velem. Egyszer mond valamit, később másképp akarja, és azt hiszi, ő egyet füttyent, én ott vagyok. Hát nem!
És amúgy is "Minek beszéljek azzal, aki minden szavamra ellentmond?".
|
