Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/151787
|
2005. július 10.
Reményik Sándor: ZUHANÓK VIGASZTALÁSA
I. Sikoltás
Jaj, fenn, a fényes tiszta csúcson A balkezű sors meglökött, - Alattam a hegy röge porlik S a mélybe hullva dübörög. És hullok én is, - percek, évek Porlanak lábaim alatt? Már nem tudom, - talán az élet Csak egy ily hulló pillanat.
A csúcs felé, a csúcs felé Kitárom árva két karom, - A mélybe le, a mélybe le Ragad a baljós hatalom. Csak mielőbb, csak mielőbb Lennék már egészen alant, S pihentetné a szikla-ágy Mindörökre a nyugtalant.
2. Szózat a mélyből
Én vagyok itt, - nem a halál, - Csak egy vadrózsa-ág, Akármily gyönge vagyok is, Megfogom a ruhád. Kezed talán felvérezem, Hegesztem a szíved, Sziget vagyok vad sziklák közt Szelíd tündér-sziget. Én vagyok itt, - semmi vagyok, Kis, névtelen öröm, Mely örvények közt hirtelen, Váratlan rádköszön.
Én vagyok itt, - semmi vagyok, Kóbor, parányi fény, De éjbezuhanók alatt Mindíg virrasztok én. Én vagyok itt, - semmi vagyok, Egy illat, lehelet, Keresztezem a rohanó rögöt S a zúgó végzetet. Én vagyok itt, - semmi vagyok, Alaktalan alak, De ha egy kicsit Te is akarod: Megállítalak, és megtartalak.
|