Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151787
|
2005. július 17.
Peter Handke: Dal a gyermekségről
Mikor a gyermek gyermek volt,
karját lóbálva ment.
Patak helyett hömpölygő
folyót akart, s e tócsa
helyett a tengert.
Mikor a gyermek gyermek volt,
nem tudta, hogy ő gyermek,
mindennek lelke volt még,
s egy volt minden lélek.
Mikor a gyermek gyermek volt,
semmiről nem volt véleménye,
nem volt megrögzött szokása,
elszaladgált a helyéről,
törökülésben ült,
forgó volt a feje búbján,
és nem grimaszolt, ha fényképezték.
Mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton:
miért vagyok én én s miért nem te?
miért vagyok én itt, és miért nem ott?
hogy kezdődött az idő,
s hol ér véget a tér?
életünk ezen a földön nem csupán egy álom?
mindaz, amit látok hallok
és szagolok-nem csak egy
világ előtti világ csalóka képe?
tényleg létezik a gonosz,
és emberek, akikben benn lakik a gonosz?
hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem nem voltam.
és hogy egyszer én, aki én vagyok
nem leszek már az aki vagyok.
Mikor a gyermek gyermek volt,
alig ment le a torkán a spenót,
a borsó, a tejberizs,
most megeszi mindegyiket,
és nem csak akkor, ha muszáj.
Mikor a gyermek gyermek volt,
egyszer idegen ágyban ébredt,
most meg újra és újra.
Sok ember tűnt neki szépnek,
most meg csak szerencsés esetben.
Látta maga előtt, milyen a paradicsom,
most meg csak sejeteni képes.
Nem tudta elképzelni a semmit,
most meg undorodik tőle.
Mikor a gyermek gyermek volt,
magával ragadta a játék,
most belefeledkezni csak a munkába tud.
Mikor a gyermek gyermek volt,
elég volt neki, ha almát és kenyeret evett,
mint ahogy ma is még.
A bogyók bogyóként hulltak a kezébe,
mint ahogy ma is még.
A friss diótól érdes lett a nyelve,
mint ahogy ma is még.
Minden hegycsúcson
még nagyobb hegycsúcsra vágyott,
s minden városban
egy még nagyobb város után.
Jó érzés volt,
mikor a fa csúcsán cseresznyéért nyúlt,
mint ahogy ma is még.
Megijedt minden idegentől,
mint ahogy ma is még.
Úgy várta az első havat,
mint ahogy ma is még.
Mikor a gyermek gyermek volt,
egy botot lándzsaként a falnak dobott,
s az ott rezeg ma is még.
|
