Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26206
|
Lázálmok
Megtörtént. Ismét. Eljött hozzám, és betakart. Nem akarok többet. Nem kell. Egyik éjjel még csak valami furcsa suhogás, aztán egyre erősebb, míg már aludni sem hagy, felébredni sem enged. És ebben a félig eszméletlen állapotban látom azt ami sohasem velem történik, és mégis mindig én is ott vagyok a filmen.
Ébredek. Egy hotelszobában, valahol nagyon magasan, és habár tisztában vagyok azzal, hogy ilyen magas épületben életemben nem voltam, mégis természetes, hogy itt ébredek. Ő ott van mellettem. Az arcát sohasem látom. Vagy háttal van, vagy a haja takarja. Szép haja van. Hosszú, de nem túlságosan, és a szine a legmeglepőbb: nem tudom eldönteni, hogy barna vagy szőke.. Az is lehet, hogy vörös. Mellettem van, de sohasem ér hozzám. Mintha attól félne, hogy felébreszt. Van benne valami. Vége a bulinak, üres üvegek, ételmaradványok, melltartók és egyéb intim ruhadarabok mindenfele. Zúg a fejem, és nem értem hol vagyok, és mi történik körülöttem, de nincs is időm végiggondolni, mert máris jön valami őrült ötlettel, és már rohanunk, sodródunk, utazunk, zuhanunk valamerre.
Egy villamosított vonat mozdonyának tetején találom magam. Ő megint mellettem. Starthelyzetben, mint az atléták. Aztán kiállt: Rajt. Most hallom először a hangját. Nem ismerős, de nem is zavaró … mintha már hallottam volna valahol. Miközben én bambulok, ő rajtol … szaladni kezd … eszeveszett rohamban. Gond nélkül, mosolyogva követem, aztán erőt vesz rajtam a versenyszellem, és magam mögött hagyom, és rohanok. Időnként egy egy többtízezer voltos szikra húz át a fejem fölött levő kábel és a vonat teteje közt. Szívem a torkomban dobog, tudva, hogy amelyik pillanatban megállok, én is egy ilyen szikrává válok … tehát rohanok tovább … már nem keresem hol van … rég elmaradt mögöttem. Itt a vonat vége … nagyot ugrok.. A sinekre érkeztemkor a becsapódás fájdalmát várom, ehelyett egyszerűen bukfencezek kettőt hármat, és semmi bajom. Most először kezdem keresni szememmel a rajt óta. Ő nincs sehol … engem viszont mérges vasutasok és katonák veszenek körül … és nem értem, hogy mit kiabálnak, de nagyon dühösek … ők sem érnek hozzám … csak szavakat vágnak a fejemhez. Az egész perpatvarban csak egy értelmes mondat van: Akarsz egy feketét? Nálunk ezt feketének hívják. A zsebembe nyúlok, a bicskámat keresve, mint az egyetlen biztos pontot. Nem találom. Most jön valaki, és csend lesz. Testes középkorú fickó, nagy lelógó bajusszal. Tipikus amerikai civil zsaru öltözéket visel, modora is a tipikus amerikai civilzsarué … az is lehet, hogy zsaru … nem tudom … a katonák felszívódnak, a tömeg eltűnik. Rámnéz és szól: itt a bicskád öcsi … aztán máskor jobban vigyázz rá. Kivezet az állomásról (tisztára a Pesti Nyugati) … Felébredek.
|
