Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/299112
|
Egy kis csillag balladája
Kedves karavánomban aztán nem engedik, hogy unatkozzon az ember (és a teve)!
Mindig érdekesebbnél érdekesebb feladatok várnak megoldásra!
A minap például 5 versszakos verset kellett írni, amelyben bizonyos szavaknak feltétlenül szerepelnie kellett.
Azok a bizonyos szavak: jeti, papucs, csillag, kalapács,felhő.
Hát, jól feladták a leckét!
De csak megoldottam valahogy... :)
Egy kis csillag balladája
Múlik a nappal, vörös az ég.
Egy kicsi csillag nagy útra kél.
Társat keres mindenfelé,
S elkóborol a föld felé.
Lent a földön mennyi csoda!
Kunyhó, kovács, rét, viola,
S a havas hegy, mint egy jeti:
Papucsos és gőggel teli.
Kalapács és üllő közül
Ezernyi testvére röpül,
S mind az ég felé szalad.
„Földre hullnod nem szabad!”
Intelmük azonban késő:
A csillag már nem tündöklő,
Sőt már csak egy elszürkülő,
Sírva izzó kicsike kő.
Földről látja még a csillag,
Hogy a felhők tovaszállnak,
S utoljára még az egyszer
Elé tűnik a naprendszer.
saját, 2006.
A verset egy kedves novella ihlette. :)
„- A múlt nyáron, sötét éjszakán, egy kékfényű, huncut kis csillag lecsúszott az égről. Magasról jött, és fényes csíkot húzott a sötét égre, hogy visszataláljon. Egy tó tükréhez ért le, és ámultan látta magát benne. Fölkapaszkodott a sásra, hintáztatta magát, és boldogan kacagott, milyen szép is ő.
Teknőc hátán béka evezett arra, és fölkavarta a sima vizet.
Mérgesen zavarta el hintájáról a csillag, de a béka nem ment. Csónakjával ott keringett előtte, lágy hullámokat hajtva a sás alá.
"Jaj, de csúnya vagy!" - kiáltott a csillag, és a béka mérgesen szólt föl hozzá:
"Lehet, de itthon vagyok, és te nem küldhetsz el!" Hosszú vitába kezdtek, és a tó világa két táborra szakadt.
"Menjen! Semmi dolga itt" - mondta a hosszú nyakú gólya.
A sárga hajú kacsának más volt a véleménye:
"Miért, kérem? Ez nem helyes. Ő vendég, és ezért tisztelni kell."
Én egy karcsú fűzfa kinyúló ágán feküdtem, és hallgattam őket. Beszélt a fácán meg a csalogány is, rikoltozott a sokszínű páva, csak a halak tátogtak némán, merev szemmel figyelve az eseményeket. Éreztem, a hajnal megborzolta a hajamat, előbújt álmából az árnyék, reggel lett. A kis csillag fölnézett az égre, de nem látta a csíkot, mert a nap letörölte. Leszálltam a fáról, a sáshoz mentem, de a csillag már nem élt.
Hazahoztam emlékbe, egyszer majd megmutatom, olyan, mint egy lila színű kavics…”
(Fejes Endre: A Hazudós; részlet)
U. I.: A karaván azóta sajnos feloszlott, s tagjai szétszéledtek a sivatagban. :(
De ne ijedjetek meg, erről a szomorú esetről nem írtam balladát! :)
|
