Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/8538
|
versek Neked
Őri István:
Hótündér
Szép Kedvesem,
Ha elnézel a távolba,
a hóban mindent meglátsz,
ami fontos és szükséges,
mert abban minden egyesül
és minden visszatükröződik.
Tisztán, mint a hó,
mert belőle származik
és Hozzád talál.
Ha egy csepp leesik az égből,
útközben hópehellyé válik
és kedves arcodon hűs sugárrá olvad,
az én voltam
puhán, tisztán és fehéren,
mint a szentek és az angyalok,
akik csak jót tudnak tenni,
akik tudnak szépen énekelni,
hogy aki hallja, boldog legyen.
Az én énekem
a sorok,
amelyek Neked üzennek
az érzések,
melyeknek nem szükséges távolság,
hogy Hozzád eljussanak,
a csók,
melyet én adok Neked,
ha szép kezed homlokodhoz érinted.
A hó én vagyok
és Te vagy
a hó mi vagyunk
az esőcsepp mi vagyunk
a sarjadó fűszál mi vagyunk
az édes gyümölcs mi vagyunk
az avar mi vagyunk
a világ mi vagyunk
egymásnak
magunknak
nekünk
értünk
általunk
örökké...
szép hó, kedves hó
melegbarna szemű tó
piros arcok, pajkos mosoly
Szép Kedvesem, ne légy komoly
szép hó, kedves hó
az élet játék
s játszani jó
játsszunk hát,
amíg lehet
ne számoljuk
a perceket
szép hó, kedves hó...
szép hó, kedves hó...
szép hó, kedves hó...
Ecsedi Éva
Olyan vagy nekem
Olyan vagy nekem kedves,
Mint éjszakában a csillagok.
Mint éjszakai égen a Hold.
Világítasz nekem, fényed ragyog..
Olyan vagy nekem kedves,
Mint nappalnak a fénysugár.
Mint nappali égen a Napkorong.
Meleget adsz, szerelmed sugárzod.
Olyan vagy nekem kedves,
Mint hűs víz a patakban.
Mint hűs víz, mi testem hevét nyugtatja.
Lágy simogatással, titkaim kutatja.
Olyan vagy nekem kedves,
Mint virág a réten fű között.
Mint virág mi nékem virít.
Szépségedben gyönyörködök.
Olyan vagy nekem kedves,
Mint méz, mely édességével csábít.
Mint csorgatott méz ajkamon,
Ha csókod kapom vágy kábít.
Olyan vagy nekem kedves,
Mint a legszebb lepke ki hozzám repül.
De jaj! Elszállt a lepke már nem látom.
Akkor én ezt az egészet csak álmodom.
Bartal Klári:Csak éjszakánként
Csak éjszakánként élhetek,
Reggelre mindíg meghalok.
Álmomban Nálad járok én,
Forrón ölel át két karod.
A csöpp szobában vágy az úr,
Csókod pecsét az ajkamon
S én aláhullva, boldogan
Szíved ritmusát hallgatom.
S minden reggelre meghalok,
Mert csupán éjjel élhetek.
Az undok vekker felcsörög:
Megint Nélküled ébredek.
Hámori István Péter: Hol szerethetlek, szabadon
Innen gondolok rád.
Tudatom legmélyebb kútjának alján
játszadozom a lehetőség variációival.
Szeretlek, kötöttségek nélkül, szabadon.
De felfelé kapaszkodva a kútgyűrűk érdes
falán, megcsappannak a változatok,
s a külszíni világ szigorú rendje
erkölccsé nyesegeti zabolátlan vágyaimat.
Elküldi hozzám követét, hogy oktasson:
„hazugságokra ne építsd érzelmeid házát,
mert bizony megroppan az, ha tükörbe nézel.
Ahol álságos a te lakod fundamentuma,
ingatag ott a reárakott pompa.
Ne szakítsad másra a szomorúság függönyét,
mert megöli boldogságodat a lopott öröm”
Szégyent éget lelkemre a napfény.
Bűntudatot ad őrzőmül az ég.
Idekint fegyelmezett, hű szolga vagyok,
ám néhanap lustán elheveredek
tudatom legmélyebb kútjának alján,
hol szerethetlek kötöttségek nélkül, szabadon.
S innen gondolok rád.
|
