Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/91920
|
verseim...
Így érzem
Olyan semmilyen az egész,
De mégis jó és kész.
Talán szerelem lesz belőle,
Türelmesen várok egyelőre.
Életemben nem láttam,
Mégis úgy érzem végre megtaláltam,
Azt kit igazán szerethetek,
Gyorsan múlnak a napok, s hetek.
Egyszer végre eljön az ideje,
S láthatom milyen szép a szeme,
Alig várom ezt a napot,
Akkor teleírok vagy 100 lapot.
Leírom és elmondom majd 1000szer,
Milyen jó is „Zenixxel”,
Meg kell mondjam már most úgy érzem,
Beleszerettem teljes egészen!
(ezt még akkor írtam mikor megismerkedtünk Tibivel és aszittem lesz belőle vmi...de aztán megint igaz lett az hogy "hinni a templomban kell..")
Csak Te meg Én
Egy szép, nyári este volt,
Gyönyörűen világított a Hold,
Két karja gyengéden átkarolt,
Szívünk egymásba összeforrt.
Szerelmünk soha véget nem ér,
Örök, akár a vér.
Sétáltunk a folyóparton,
Majd leültünk egy kisebb padon.
Néztük egymást szótlanul,
Szánk egymásra talált jámborul,
Kezünk egymásba fonódott tudatlanul,
Szerelmesek lettünk akaratlanul
(Ezt is Tibinek/ről..rá gondolva vagy mittom én..)
Elestem
Arcomat csípi a könny mely érted hull,
Kezem reszket, fehér és hideg, mint a hó mely télen hull,
Piros, mint a télapó köpenye,
Vérvörös, akár a rózsa veleje,
A kicsiny pír mely arcomat ellepte.
Hol kezdődik, ott az eleje,
De sajna Te most azt mondtad legyen vége,
Legyen vége annak mi el sem kezdődött még?!
Szívem szomorúságban ég,
Gyászolja azt minek nem lehet vége,
Egy érzés mit nem lökhetek félre,
Bennem él és örökre lobog a láng szívemben,
Mely érted dobog s hevesen ver most is.
Úgy érzi becsapták, elárulták,
Mert régen szép álomba ringatták,
S most? Most rémálom lett belőle,
Nem kellett volna hinnem az átkozott jövőben,
Nem kellett volna hinnem semmiben.
Rossz ez így, én úgy érzem.
Nem lehet hibás se Ő se én,
Nem lehet minden mindig csodaszép.
Egy a problem, h belédszerelmesedtem.
Felejtselek el? Na azt nem!
„Ne fussak olyan szekér után, mely nem vesz fel-
Mondják a barátok-mert elesel.”
Eleshetek igaz, de mi lesz akkor?!
Felállok és megyek tovább,
Bár kicsinyke vigasz, hogy seb lesz miatta,
Melyet meggyógyítasz.
De ki lesz ki meggyógyít?
Még nem tudom.
Az biztos nagy most a bánatom.
Szerelmes lettem s szégyenemre elestem,
De majd felkelek (ha felkelek),
S meggyógyul majd sebem,
Mely érted vérzik most,
SZERELMEM!!!
(Ezt Tibinek/ről miatt írtam mikor megmondta h nem kellek neki:S)
Do you love me?
Ketten a sötétben,
Utaztunk a liftben,
Eltelt egy óra már,
Remélem közénk senki nem áll.
Azt hiszem szeretem Őt,
Amor szívembe lőtt,
De ez még nem szerelem,
Azt tudom hogy Ő kell nekem.
Az illata, a haja, a szája,
Az a cuki mosolygása,
Jó lenne tudni Ő mit érez!
Sejtem, én leszek ki kérdez.
Mit kérdezzek vajon?
Félek a választól nagyon,
De meg kell tudnom,
Ennyiben nem hagyhatom:
Do you love me?
(Ezt viszont már Gergőnek írtam:$)
Na ennyi...majd ha lesz még felteszem;o)
Na pápás:D
|
