Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/91920
|
Bolondít
Elégek
Ó, de boldog vagyok, Istenem!
Azt se tudom mi történt velem!
Egyszerűen csak jött ez az érzés,
Bennem most több ezer kérdés.
Mégse tudok mit kérdezni,
Kedvem lenne most vétkezni,
Akár csak Ádám és Éva,
Bűnt éve és kéjt akarva,
Bort inni és rágyújtani,
Tudom, nem szabad ezt tenni.
Kicsi vagyok, persze,
De szívemnek lenne mersze,
Bármit tenni, hogy ez így maradjon,
És ez az érzés ne apadjon.
Lázasan ver a szívem,
Könyörögve kérem,
Hallgass engem,
Ne szólj közbe, hallgass csendben!
Nem gondoltam volna,
De mégis azóta,
Meg nem állok,
Csak remegek és fázok.
Kívánom, hogy szeress,
Ha eltűnnék keress,
Csókold ajkamat mely tüzes,
Töltsd be szívemet mely üres!
Kívánom, hogy súgd:
SZERETLEK!
Kívánom, hogy érints:
SZEREZZ MEG!
Tüzesek ezek a sorok,
Hidd el nekem még fogok,
Írni ilyet, sokat,
Rímekbe szövöm a gondolatokat.
Miért, ha nincs?
Valentin nap közeleg,
Ó, Uram, mondd, mit tegyek?
Szeretetem kinek adjam?
A jót kinek mutassam?
Kinek súgjam halkan:
SZERETLEK!
Kihez bújjak oda,
Ha nem szeretnek!?
Miért várjak,
Nem jön senki.
Miért reméljek,
Felejt mindenki.
Szürkeség, köd, homály,
Mondd, a piros hol vár?
A fény hol világít?
Itt a sötétség hódít.
Fekete lepel borul rám,
Kinézek és megállnám,
De valami üldöz belül,
Várom, hátha majd elül.
De nem történik semmi,
Csak csend és más semmi.
Várom, de nem jön senki,
Hidd el, ideje menni.
Elmenni és nem nézni,
Jön-e utánad.
Menni tovább, nem félni,
Úgyis utáltad...vagy…
Oh, nem! Hisz te szeretted…
|
