Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/327300
|
idézet + 1 töri x) ♥
"Többé nem lehetek veled
Többé nem foghatom kezed
Többé nem lehet szeretni
De el sem tudlak feledni
Ha itt lennél és szeretnél
Jóban együtt nevetnénk
Bajban engem vigasztalnál
Mindig mellettem állnál
De ezt tőled nem kérhetem
Hisz elérhetetlen vagy nekem
Nem tudsz róla, de te vagy nekem
Az életem, a mindenem
Titokban, én szeretlek téged
Nélküled nem élet az élet
Akartam rád tovább várni
Vagy a halál kapujában állni
Élek, de lelkem, mint a halott virág
Te vagy neki az egész világ
Sötétségben, mint virágnak a fény
Az életben te vagy nekem a remény
Mégis néha miattad akarok mindent itt hagyni
Máskor pedig téged megkeresni, és nyakadba ugrani
Elmondani neked mennyire szeretlek
De sajnos ezt nem tehetem meg
Marad nekem a reménytelen szerelem, a szenvedés, a bánat
De tudnod kell, hogy örökké várlak.·"
----------------------------------------> ♥
Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán,mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány.Moziból igyekeztek haza éppen,már átölelve kéz a kézben.Elmúlt 1 év,mint a pillanat,gyakran adtak egymásnak forró csókokat .A lány a fiút nem vette komolyan,ezért a fiú szívében örök félelem van.Attól fél h elveszíti a lányt,kit úgy kivánt s aszíve imád.Beteljesült a sorsa egy ködös délután,mikor mást ölelgetett az a szép lány.Az egész teste lángolt,s az arca piroslott.Odament a lányhoz,víganköszöntötte senki se tudta, ez az utolsó beszéde.Mikor hazaért,lerogyott a székre,egy lapot vett elő s ezt írni kezdte:
"Azt hittem szerettél egyetlen virágom,
te voltál mindenem ezen a világon.
De te már nem vagy,könnyen másé lettél.
Szerecsétlen vagyok,s ilyen minek él?
Meghalok inkább,mert nem bírom már,
A két ölelő karod más fiúra vár.
Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg
Te e világon maradsz,én elmegyek
Az én szívem téged soha nemfeledett.
Gondolj rám néha,ki téged szeretett
Szeretlek most is,bár nem sokáig élek,
Mire olvasod ezt,nem lesz bennem lélek!"
Mikor leírta borítékba tette,örült a mának,s a multat feledte.Boldogan ment sírba,a halálba,pedig tudta,hogy nem jön vissza.A fiú egész közelment a folyópartra,s belevetette magát a zúgó habokba.Megkapta a lány a fájdalmas levelet,s hulajtott érte fájó könnyeket.Elment a partra,a könnye csuorgott. Felidézte magában a sok szép csókot.Átgondolta a régi szép időket,mikor a szíve egy fiúért égett.Nem tétovázott,a folyóba ugrott,s a lelke mennybe szállt.Történetünk véget ért egy ködös májusi éjszakán,hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány"
|
