Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261033
|
2009-06-08
Elkezdtem olvasni Wass Albert - A funtineli boszorkány első kötetét. Itt lesz néhány szemelvény, ami megtetszett.
"Ez a sistergő nyöszörgés már az álmos és hosszú éjtszaka hangja volt. Az éjtszakáé, a téli éjtszakáé. Amelyik nyúlós és hideg és végtelen. Amelyik nyirkos sötétjével úgy tapad a világra, mintha örökre odanőtt volna. Elnyeli a tárgyakat, vonalakat, az életet és a valóságot. Csak a kályha ajtajának halványan pirosló négyszöge az egyetlen valóság benne, a nyöszörgő, szíjas égerfarönk, a hamu alatt megrokkanó parázs, mely megőrzi a tűz lelkét, amíg megjön a reggel.
Alvás váltakozik az ébrenléttel, visszatér rendre a múltból ez meg az. Képek színeződnek az éj nyirkos fekete palettájára, amíg a nyúlós idő nyirkos álom-ronggyal rendre le nem törli őket megint. Szuszogás, álmos mozgolóádsok, vacogás és füstszag: ez az égerfatűz szakasza. "
" A nagy hallgatás okozta- e, vagy a hideg lassan átszivárgott a ruhán, a bőrön, s beszívódott a csontok közé: de egyszerre érezte, hogy fázik. Valami belső fázás volt ez, valami belülről vacogtató, kietlen érzés. "Elindulok"-gondolta.
De nem mozdult mégsem. Nem mozdultak a lábai, a kezei, az izmai. Érezte, hogy valami a vállaira nehezül, és mozdulatlanságra kényszeríti. Valami nyomja lefele, oda a farönkhöz, nem képes felkelni róla. Döbbenet futott át rajta, szinte remegtető döbbenet. És ekkor egyszerre megérezte a csöndet maga körül. A vállain, a fákon, a hegyeken, a levegőben. Azt a súlyos, fehér csöndet, mely, mint egy láthatatlan nagy búra, ránehezedett kereken a világra, és a világ nem volt képes moccanni alatta, még lélegezni sem. Igen, egy rettenetes csöndet érzett maga körül és maga fölött, egy halott csöndet. Egy csöndet, amely maga a semmi volt. A halál. "
" Jó vagy és szelíd. Szeretni akarsz, és halált osztogatsz. Nem érzed a gyűlöletet, aminek eszközéül jöttél erre a földre. Terméketlen maradsz, mint a tűzliliom, aminek illata megöli a legyeket. Ha életet hoznál mégis a világra, magad ölnéd meg azt is, és nem tehetnél róla. Borzalmas írás van a tenyereden, leány... és az írások ellen nem tehetünk semmit. Te vagy a bosszú angyala, akinek boszorkány a neve... szép és borzalmas a sorsod, félelmetes és gyönyörűséges... kívánságod parancs a poklok hatalmasai előtt, vágyad beteljesül, mielőtt kimondanád... gyűlöleted vért és tüzet teremt, s csókod nyomán kinyílik a halál... megcsúfolt szüzek bosszúját hordozza a véred... megcsalt leányok átkát váltod valóra... eredj... megérzed a szemek mögött a gondolatot, és meghallod a szavakat, amiket nem mondanak el. Meglátod, ami láthatatlan, meghallod, ami hang nélkül való, s megérzed, aminek illata sincs, mert még meg sem született az időben."
**Szénceruz@**
|
