Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/261033
|
2009-09-28 Honoré de Balzac
" Az emberi lélek olyan, mint egy tündér: gyémánttá változtatja a szalmaszálat is. "
" Szerettem fogságomat, mert önkéntes volt. "
" Csodáltam őt, s olyan bájakkal ruháztam föl, melyek igazában nem is voltak meg benne. "
" Nem akartam többé egyedül maradni önmagammal. "
" Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten. "
" Aki bevallja gyöngeségét, már nagyon erős. "
" Semmi nem tökéletes itt a földön, csak a nyomorúság. "
" Becsukni vagy kinyitni egy ajtót: nem egy és ugyanaz a mozdulat-e? "
" A sebeket már ki tudjuk égetni, de arra a bajra, amit egy mondat okoz, még nem találtunk orvosságot. "
" Ha szerelmünk kissé sokáig plátói, tönkretesz. "
" Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most most csak érezni tudom. "
" Egy szerelmes óra egy egész élettel felér. "
" Az ember semmit nem visel el olyan nehezen, mint a szánalmat, különösen ha megérdemli. "
" A szerelem vallás, kultusza alighanem többe kerül minden más vallásnál; gyorsan elillan, és akár a vásott gyerkőc, pusztítással jelzi útját. "
" Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott. "
" Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás. "
" Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát. "
" A szerelem olyan, mint a szél. Az ember sohasem tudja, hogy honnan támad rá. "
" Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat. "
" A nagy válságokban a szív vagy megszakad, vagy megacélozódik. "
" A világ nem egyéb, mint megcsaltak és csalók közössége. "
" Az erős és alkotó lélek nagy titka a feledni tudás. "
" A szerelem minden harmónia között a legdallamosabb: érzése velünk született. "
" Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt. "
/Honoré de Balzac idézetek/
EGYÉBKÉNT...
Ennyit talán az életbe nem változtam - főleg nem ilyen gyorsan -, mint az elmúlt fél évben.
Ennek az az oka, hogy igyekszem minél emberibb viselkedésre szert tenni. Nem igazán jó ez a depressziós, sírdogálós, panaszkodós maszlag.. Bár az ember lelke képlékeny, és formálható, azért összegyúrni nem tudom.
Most is vannak rossz napjaim, mikor néha sikítani tudnék, és remegő lábakkal elfutni, minden elől. A rossz elől, vagy épp a jó elől.
De lényeg a lényeg. Alakítgattam magam, próbáltam alkalmazkodni - ami lássuk be, nem az én műfajom. :)
Többnyire fogjuk rá, hogy sikerült is. Azért egy egyéniséget nem lehet csak úgy eltüntetni, max. apró morzsákat lehet belőle lecsipegetni. Fájdalmas mozzanat, s sokáig tart. De azt hiszem, megéri. :)
Jobb embernek lenni mindig megéri, és olyas valakivé válni, akit jobban szeretnek az emberek.
Ezt a változást azt hiszem egy barátságnak köszönhetem.
Mielőtt nem volt, nem néztem kiben mit hagyok. Nem figyeltem másra, inkább próbáltam "túlélni".
Most van egy rózsám. És én is egy rózsa lettem. Megszelídítettük egymást, és innentől nem kérdés a kérdés.
Jó lenne annak a tudatában élni, hogy ez a barátság örökké tart majd, s egyre csak jobb lesz. De becsapnám magam, és az meg mire jó? :)
Meg kell tanulnom elfogadni, hogy semmi sem tart örökké, és az Élet kiszámíthatatlan.
Nem láncolhatok valaki magam mellé, hogy az én utamat járja, ha az nem úgy van elrendelve.
Becsülni és tisztelni a másikat nagyon fontos. És mellette állni mindenben, még ha az az én nézeteimmel ütközik is.
Abban viszont bízom, hogy képes így elfogadni. A hibáimmal együtt. A változás óta is van bennem bőven, nem kis hibák. De talán ettől vagyok egyedi, és mindenki más. Meg kell tanulni elfogadni így a másikat. Ha meg nem megy.. Hát, akkor nem kell erőltetni.
Én úgy érzem, elfogadtam őt úgy, ahogy van. Bár, néha elborul az agyam, és kieresztem magamból az indulatokat, sosem haragudtam rá igazán. Nem lehet rá. Ha szeretsz egy embert, őszintén, és elfogadod őt olyannak, amilyen, akkor onnantól nincs jogod számon kérni a hibáit. Rajtunk áll, mit választunk. Én ezt választottam. Megbánni nem fogom, mert már így is sokat tanultam ebből az egészből.
Emléknek nagyszerű lenne ez a barátság. De jelennek még jobb. :) Ha netán egyszer erre tévedsz, tudd, boldog vagyok, hogy megismerhettelek, köszönök mindent, amit adtál - csak hasznomra vált-, és sosem foglak elfelejteni!
Amúgy minden OK velem, kicsit bugyuta vagyok, és sokszor bunkó, meg "gáz". De héé, ember! Én ez vagyok.
Mondhatnám, hogy nem direkt, de valamivel nekem is védekeznem kell, ha már Isten nem áldott meg tüskével, páncéllal, vagy egy acélszívvel. :)
Bár, ha acélszívem lenne, nehézkesen dobbanna. Olyan üres, és néma dobbanások lennének azok. Élettelenül, és magányosan dobbanna. Pfejj.. Kinek kéne olyan élet? :)
Inkább hömpölyögjön a vérem, s nyalogassam minden éjjel az ágyikómban, pár könnycseppel vegyítve, mint hogy ne tudjam, milyen a szeretet..
**Szénceruz@**
|
