Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/30620
|
2009-11-13
(L)Gergő(L). mert kiírhatom :P
<3333333
Ma nem volt suliba... Mert orvosnál volt aztán meg beoltották.
Pocsék egy nap volt. A hangulatom ... Fancsinak úgy fogalmaztam meg, hogy "olyan, mintha fulladoznék. Mintha nem kapnék levegőt."
És aztán mentünk a Láthatatlan kiállításra.
És akkor beszéltem a Fancsimmal meg a Kecskémmel, és egyszer csak átnézek a lépcső felett és ott jött. Anyja hozta. Eszméletlen kabát. Először nem realizáltam, hogy ő az, csak láttam, de nem láttam meg. És mikor elnéztem akkor jöttem rá, hogy TEJÓÉG, EZ Ő. És akkor már minden más volt, az addigi félhomály és köd helyébe világosság és napfény került... Minden kétség és aggodalom megszűnt...
Csak Kecskémék azzal piszkáltak folyton,hogy menjek oda és hívjam el sétálni (mindez még mielőtt bementünk a kiállításra, mert ott előtte egy igen kiváló erdőrész szerűség van) .
Megkérdezte, milyen napom volt a suliban... Azt feleltem, hogy hát nem annyira jó. Valójában tényleg hozzátettem volna, hogy nélküled szörnyű... de végül nem tettem hozzá, magam sem tudom, miért. Bent is egy csomót beszélgettünk, mielőtt bementünk a sötét részre. Viszont akkor a Kecske háromszor megpróbált nekilökni. Ezért jött nekem 30 puszival :D . Meg is kaptam :) Ettől függetlenül még egyszer meg fogom fojtani. :) De azért szeretem a Kecskét ♥
Aztán bementünk, de 3 tízfős csoport volt, és Ő a másodikban volt, én az utolsóban. Azt hittem, hogy együtt megyünk, vagy utána találkozunk valahogy... de nem. Mikor bement a második csoport, csak 7en mentek be, szóval 3 embernek mennie kellett, és a Szecsiék berángatták Őt is.
Aztán végül mi is bementünk. Szerencsére csak lányokkal kerültem egy csoportba, fura is lett volna vaksötétben (mert tényleg az volt ,nuku fény) az illedelmes osztálytársaink között... Az a -Te ki vagy?? - miközbe véletlenül hozzáérek valakihez, és akkor kiderül hogy mondjuk a Csöcs az. Na az úgy nem pálya. Aki körbevezetett minket, egy vak ember volt, Elemérnek hívták, és igencsak szimpatikus volt mindannyiunknak. De a sötétben egyfolytában azon rettegtem, hogy most már mindig ilyen sötét lesz, és soha sem láthatom az arcát...
És együtt éreztem Elemérrel, hiszen ő már nem láthatja azoknak az embereknek az arcát, akiket szeret... Ennél rosszabbat nem tudok elképzelni.
Fancsival egymás kezét szorongattuk végig, tényleg nagyon fura érzés volt. De azt bírtam, mikor Rékus beleesett a talicskába :D
De... aztán ők sokkal előbb kiértek, és elmentek, és most itt a hétvége.... Áh. :S
De most már elég legyen a lelkizésemből. Különben is mennem kell ..........
when life is soo not fair.
szóval
puszi :*
|
