Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/308089
|
2010-01-25
„És még nagyobb ostobaság elhagyni valakit, aki iránt ilyen erős érzelmeid vannak. Elhagyni, ráadásul anélkül, hogy harcolnál érte. Ezt én is elkövettem egyszer. És nagyon megbántam.” <|3
„Túlteszem magam rajta, ahogy mindenen, de a szívem többet nem kapja meg senki sem.”
„Minden olyan, mint rég azon a képen,csak már nem beszélünk annyit,csak már nem neked mondom,nem rólad szól és nem ér annyit az egész..”
„Mindig felbukkansz, de eltűnsz, állandóan fájdalmat okozol. Te ilyen vagy, tudom. De akkor sem bírom nélküled. Miért csinálod ezt? Miért nem tudsz egyszer komolyan viselkedni? Újra és újra azon kapom magam, hogy veled vagyok. De miért? Miért szeretlek még ezek után is? Mindig én szenvedek, te meg továbblépsz...”
„Nem tudok mit mondani, csak azt, hogy szeretIek, Nem tudok mást kérni, csak azt, hogy keress meg, és súgd bágyadt testemnek: ha kellek, szerezz meg!”
„Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak.
Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak.
Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni,
mit jelent forrón, őszintén szeretni.”
„Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!”
„Ennyire még sosem fájt,
hogy nem én vagyok az a lány.”
|
