Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/308089
|
2010-01-25
„Azt hiszem, hogy az álmodozó szó illene most leginkább rám. Az én álmaim vége mindig boldogak. De gondolom ezzel nem csak én vagyok így egyedül. Mindenkinek vannak titkos álmai. Az a jó bennük, hogy senki sem tud róluk csak aki megálmodja. Viszont az a rossz, hogy sosem válhatnak valóra... De végül is ki tudja. Az élet tele van meglepetésekkel...”
„Csak tudnám minek töröm magam annyira, azért hogy szeress. Mindenemet odaadnám, ha egyszer kinyögnéd nekem, hogy szeretsz. De nem tudom miért. Nem nekem kéne utánad koslatnom, hanem neked utánam.”
„Azt hiszem jobban vitatkoznál, ha a
lábam a szádban lenne.”
„Feminista vagyok, de héé: nem arról van szó hogy utálom a férfiakat.Szerintem a pasik nagyszerűek.. csak azt gondolom, hogy a nők még jobbak.”
„Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam..vártam valakire, aki már azthiszem soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem, hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és ő fog ott állni. Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az ajtóra. Fájdalommal a szívemben és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem, hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól,egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat és nem reméltem már, hogy te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt, megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló ajtót, és azt, hogy te állsz mögötte. Eljöttem hát, de a szívem egy része még mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál.”
|
