Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/161624
|
2011-08-20
Kicsi módosítanom kellett az adatlapom, mert elérte a karakterszám a 3000 maximumot..és még akartam írni hozzá.. a weboldalak átka. :D Ezért jobban szeretek írni a könyvembe, mint internetes naplót írni. A könyvemben sok minden van már..elég vastag, és van benne még hely bőven :) Ide nem is tudom miért írok igazából. :D Majdnem ugyan ezeket a könyvben is leírom. Nem túl jó a memóriám...sokszor érte már ütés a fejem :D Néha jó beleolvasgatni, bár nem igen szoktam felhánytorgatni az emlékeket. Véres oldalakat pedig sosem olvasok vissza. Akkor volt mikor vadásztak rám és kést dobtak a lábamba. A táskámon keresztül véres lett a könyvjelzőm, ami szövet volt..és az a pár lap is véres lett ahol volt. Írtam bele akkor véres kézzel végrendeletet meg hasonlókat azokra az oldalakra...az volt életemben az az időszak amikor azt hittem biztosan meghalok, elvérzek vagy ilyesmi. Csupa kosz a könyv, kemény valami bőr szerű a borítója, fém csatokkal, lakattal(ami mondjuk nem gazán működik) A csatjai is rozsdásak, meg a borító is sérült, karcolgattam bele mintákat is régen. A lapok elég strapabíróak benne, nem tudom miből van de nem sima papír. Megsárgultak, de nem szakadnak. :)
Régen még kiskoromban, a nevelő szüleimnél találtam a padláson, amikor abba a házba költöztünk. Egyszer oda menekültem előlük a padlásra. Ott voltak könyvek. Ugyan az iskolába tanultam meg a betűket és a számokat, de még nem jártam ki az első osztályt teljesen mikor a nevelő szüleim kivettek az iskolából, mert dolgoznom kellett a ház körül. Ha aludtak vagy nem voltak otthon, vagy elmenekültem előlük, akkor a padláson voltam és olvasgattam a könyveket. Ott tanultam meg igazán írni olvasni. Tankönyvek, amik már ki voltak töltve, Mesekönyvek, Állatos könyvek, műszaki könyvek(amiket ma sem értek igazán) Számolni sose sikerült megtanulnom rendesen. Még vannak olyan oldalak a könyvem elején ahol csak rajzolgattam a betűket, meg rajzok voltak benne. Már akkor elkezdtem írni mik történtek velem. Amikor találtam akkor szép fehér lapjai voltak, mind üres. Újszerű volt, lehet, hogy az előző lakók hagyták ott. Olyan nehéz volt hogy alig bírtam el. :D Egyszer nevelőapám megtalálta, és leverte róla a lakatokat(akkor még működtek) hogy elolvassa mi van benne. Kidobták, nehogy valaki rájöjjön hogy bánnak velem. De sikerült vissza szereznem, és mindig jól elrejtettem előlük, emlékszek hogy kint a kerítés mögött csináltam neki rejtekhelyet, ahol nem éri eső meg fagy. Nem akartam a "szobámban" tartani mert ha kutakodnak megtalálnák...Kint meg a fene sem keresné :P. Mindig este tudtam bele írni, nehogy észre vegyenek. Az ablakomon rács volt, de nekem volt csavarhúzóm. :P Minden este kiszöktem írogatni, bár párszor leestem, ugyan is a padláson laktam és esős időben csúszott a tető. Kimentem a könyvért, visszamásztam, írtam bele, majd visszavittem. Volt pár eset mikor nem volt időm visszavinni mert feljöttek...majdnem lebuktam. De szerencsére valahogy mindig sikerült gyorsan elrejtenem. A lapok szélére mindig rajzolgattam. :D Amikor jött értem a "kaszás" (bérgyilkos akit a nevelőim béreltek fel, de ez egy külön történet.. :D) Amikor elengedett, egy ideig bolyongtam az erdőben céltalanul de fogtam magam és éjjel visszamentem a könyvért. Elég magas volt a kerítés, ezért is nem tudtam megszökni korábban. Kívülről sikerült bemásznom, megszereztem a könyvet, de kifelé már nehezebb volt jönni. Oda hordtam pár farönköt, és fel tudtam kapaszkodni. Akkor majdnem észre vettek, mert amikor a fák elborultak az hangos volt. Sikerült kimásznom és elszaladtam. Eléggé lehúzta a táskámat a könyv amit kaptam a "kaszástól". Volt benne egy kevés kaja, túlélő kés, meg hasonló dolgok, meg akkor már a könyv is.. na akkor elindultam, az erdőbe..akkoriban nem sokat írtam bele, három tollam volt és spóroltam a tintával. Sok kalandot át éltünk már együtt. El sem tudnám képzelni az életem nélküle. :D Ma is írok mindig bele, teljesen hozzám nőtt. Hogy így vissza olvasom.. nem is unalmas az életem :D Egyszer Csövi beleolvasott volna..csak hát..nem tudta elolvasni az írásom. :D Tudok írni, helyes írásommal semmi gond...csak ahogy kinéz. :P Senkinek nem hagyom, hogy beleolvasson, a múltam egyedül rám tartozik. :P
No ezért szeretem a könyvem..lehet bele bármennyit írni(bár határ a lapok száma :P) A vér és a könnycseppek nyomai is megmaradnak rajta, meg a kosz ami az idők során rárakódott, jelzi merre jártam. De internetes napló, aminek az oldalai mindig szép tiszták, a betűk egyformák és a max karakter száma 3000 naponta...nem sokat ér :)
Ez kicsit hosszúra sikerült de megrohantak az emlékek na.. :P
|
