Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106123
|
1utsó konci és vége
Hm, nagyon úgy nézem h az előbbi naplóbejegyzésemet nem folytattam so far, és a szó szoros értelmében már nem is fogom, közbejött ez-az, pl. berlini látogatás, de a leglényegesebb elem az h időközben volt még 1eu kiadó konci, és ezúttal inkább erről írnék. Nah, szal Pirivel megint ránk jött a populáris ezotéria iránti vágyakozás (annak ellenére h időközben már Pirzó is diszkós lett, ami igen jól is sikerült neki, meg is kaptuk h úgy nézünk ki, mint aki a toxicra nyomul a dizsiben - Piró, nem ég le a pofádról a bőr h épp kacsában bulizol? menjé inkább zenitbe, oda még tán én is elkísérlek, he-he), és mivel vmi olyan baljós megjegyzés is elhangzott a koncert kapcsán h 1ideig ez lesz az utsó, így kénytelenek vtunk családostól fölkerekedni (hm, és vajh mér nem azt írom h felkerekedni?), és ellátogatni a gödörbe m már olyan régen láttunk Jenci&co-t, kb. 3hete, de ugye a legjobból a legtöbb kell... ismét beköszöntöttek az ismert logisztikai nehézségek, váratlanul felbukkanó "megállni tilos" táblák, ill. az erzsébet tér közepén álló poszeidón-szobor, na de végül rájöttünk h jókor jó helyen vagyunk, és némi frugo-ízű vadász elfogyasztása után (Piri azt állította h még életében nem ivott ilyen szart, de azt azér nem engedte h megigyam az övét - sic) hirtelen a színpad szélén ücsörögve találtam magam, hátam mögött a billentyűkön ügyködő Másik Jánossal. Tehát mindenki ott volt, aki nem elég bátor, kezdődhetett a buli - márpedig buli volt a javából! Pirivel az első sorban üvöltöttük h "kicsit félek, ordít rólam, DE ilyen boldog még sosem voltam", "egyetlenegyszer örökre", "olyan szép, mint másik hét", "gyönyörűszép kozmikus kék szemek, meglehet még az, ami elveszett", na meg a többi örök igazságot (meg az ilyen kígyógyík, katapultok a zsebemben és szerelem szele-féle Piri-interpretációkat, meg a 3évesek másznak). Jenci meg ugye hozta a formáját, ordibált, hülye fejeket vágott, és mégis annyira aranyos volt h a végén többen kifejezték azon kívánságukat h vegye le a pólóját - amikor erre meg ő fejezte ki azon kívánságát h akkor vetkőzzön a közönség, annak nem volt túl nagy sikere. Meg persze egész végig cigizett (hm, bigatanárom mondta h a cigizés az nyilvános maszturbáció, remélem ezt nem fogják innen kicenzúrázni), csak a tüze fogyott el félúton - erre anyu előreadta az öngyújtóját, és Piri adott neki tüzet (ezt az illetékes - nem Jenci - kifejezett kérésére írtam ide). Meg anyunak még más jó húzásai is vtak az este folyamán: összehaverkodott a dobos barátnőjével (NB.anyunak minden koncert után 3szorosára nő az ismeretségi köre), aki be akarta vinni backstage, de ugye nem nekünk lennének a legjobb szüleink a világon, ha erre nem azt mondta vna h inkább minket vigyen be - ismét némi logisztika, melynek eredményeképp az ez a várost már a szinpad mögül hallgathattuk, Piri legnagyobb bánatára. Na, de ezután megjelent ott körülöttünk a zkr, fantasztikus élmény volt ilyen "életszerűen" látni őket, bár a fényképezkedés során hat Piri eine ihrer Illusionen verloren (ich noch nicht h vmi jót is mondjak), de ezt tökéletesen ellensúlyozta az az eszméletlenül aranyos viselkedés, amit Jenci tanúsított. Annak ellenére h meg lett mondva h maradjunk csöndben, beszélgetett velünk pár mondatot (Pirinek hála még azt is megtudtuk h megkapta a bárányos itt kísértünkös izét), és nyoma sem volt benne semmi nagyképűségnek, pedig aki ilyen szövegeket tud írni, igazán büszke lehet magára...mindenesetre kár h visszamegy usába, megint 1normális emberrel kevesebb marad az országban:( (bár ki tudja, lehet h nem érte el a gépét, amennyire elhúzták a koncit...) szóval, készült rólunk pár sztárfotó, de aztán menni kellett, ráadásul "minden hiába, ennyi az ára", kiszorultunk az 1.sorból, de aztán visszaverekedtük magunkat - persze még nem tudtuk, mire vállalkozunk, uis a 2.sz. helló bébi során a hátulról jött pogó-hullámnak köszönhetően váratlanul félig a színpadon fekve találtuk magunkat, szal aznapi elég katasztrofális állapotom mellé még pár kék-zöld foltot is beszereztem.De megérte. Kivételesen mé g a bon bon si bon is tetszett, Jenci nagy lelkesedésében már majdnem beesett a közönség közé - és amikor a végső búcsú előtt megkérdezte h "azt akarják, hogy most sírjak", tleg csillogott a szeme... szóval, igazán nagy buli volt, különleges helyzetekkel, és sajnálom h nem fedeztem föl előbb ezt a kitűnő együttest m akkor több ilyen élményben lehetett vna részem. Most sajna úgy tűnik h 1időre "elmentek a fiúk, de itt maradt az idő..." na igen, az idő az marad, sőt néha meg is áll, csak sosem akkor, amikor kéne. Na, de ne legyünk telhetetlenek, "lesz ami lesz", még akkor is, ha nem volt az itt kísértünk. Mindenesetre mi ott kísértettük, és nagyon jól tettük!!!
|
