Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46330
|
2005. március 11.
hát végre ez a nap is eljött...annyira vártam már, hogy nem is gondoltam volna hogy ilyen szar lesz. most olyan nem is tudom milyen...kívülről szemlélem a világot, annyira, hogy nevetek sok dolgon...és magamon is. mintha nem én lennék. csak egy test vagyok, aki megy arra, amerre mozgatja a világ. és hol vagyok én? valahol lógok a levegőben. ez is vicces...sokszor kívántam hogy ebben a köztes állapotban legyek, magamat idézve jó lenne a föld és az ég között lenni valahol... na most így érzem magam. az égben felhők közt nem vagyok, a földön pedig nevetségesnek érzem magam. mintha nem illenék bele a kirakós játékba. abba, ami milliárdnyi kis dologból áll...és amit olyan irónikusan tudok szemlélni mint semmi mást. néha egy filmnek látom az egészet, amiben én vagyok a groteszk főszereplő, aki semmire sem képes, aki semmit nem visz véghez, aki kisszerű, nyomorult életével már szinte komikus...és undorodom sokszor attól amit látok. az érzéseimtől, a gondolataimtól, a tettektől, sokszor mindentől. és kisszerűnek látom a többi szereplőt is, a kis nyamvadt problémáikkal foglalkoznak, mint én, dőlnek ide-oda, amerre lökik őket. dehát miből áll a világ? a szépre törekszünk, és hogy megtaláljuk a boldogságot. képzavar, illúzió, semmi más. és boldogok vagyunk. nevetségesen ragaszkodunk mert anélkül nem megy, egyedül nem megy, egyedül mit sem ér az ember.- gondolja mindenki, és elvész az igazi cél. amire senki nem jön rá, csak amikor már késő. nincs több pénz, az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. "fáj a világ" és ezt nem csillapítja semmi.a remény halott, a lelkesedés kiveszett a lélek sejtelmes legmélyéből. nincs tartalék, nincs erő. fáj minden, még a puha érintés is, fáj a hang, és fáj a csönd. fáj minden nesz, fáj minden szó, minden kis apró mozdulat. minden kép, minden szín és minden sötétség. a gondolatok egyre hangosabbak, elnyomják még a legfelsőbb hatalmat is. irányíthatatlanok, befogni őket nem lehet. pedig elégetném. tűzre dobnék minden egyes részletet, és újra boldogan néznék a derűs égre. üres fejjel, tiszta szívvel.
|
