Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/229550
|
2007-01-18
"Ha visszanézek a múltba, és meggondolom, mennyi elprédált idő! Mennyi veszett el tévelygésben, gyarlóságban, semmittevésben, élni nem tudásban; mennyire nem ismertem az értékét, hányszor vitettem szívem, értelmem ellen - a szívem vérzik.
Az élet - ajándék! - boldogság, minden perc örök boldogság lehetett volna. Most, hogy életet cserélek, új formában születek újjá. Esküszöm neked, hogy nem veszítem el a reményt, és megőrzöm szellemem és szívem tisztaságát. Jobb emberré születek. Ez minden reményem, ez minden vigasztalásom. "(Dosztojevszkij)
"Gőgös vagyok,önimádó vagyok,szeretem,ha figyelnek rám,dicsőséget akarok,azt akarom,hogy menny és pokol engem akarjon,akarom,akarom,akarom!" /Lestat/
"Én vagyok minden rémálom, amelyet valaha teremtés álmodott. Én vagyok a gyilkosság és az árulás, a félelem és a vágy és a trágárság és az erőszak sötét gondolata. Én vagyok a metsző szó, mely megöli a lelket és a véres kés, mely megöli a testet. Én vagyok a méreg a pohár alján, a hurok a tolvaj nyakán, az áldozat kiáltása, a szenvedők sikolya. Én vagyok a hazugság. Én vagyok az őröltség fekete gödre. Én vagyok a halál és a mégrosszabb......."
"Az a baj, hogy nincs szabadulás...sosem. Mindig csak egy személy az, akihez kötődünk....hiába van mellettünk más. Azt olvastam vhol, hogy olyan ez, mintha ő lenne a szemtanú az életünkben....mindent neki teszünk, minden miatta történik...és ő nem csinál mást, csak figyel... "
|
