Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/229550
|
Ha nem tudnád...
"S most mondok neked valamit, ha nem tudnád: a szerelem, ha igazi, mindig halálos.
Úgy értem nem célja a boldogság, az idill, a kéz a
kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng.
Ez az élet, de nem ez a szerelem.
Komorabb láng ez, vészesebb.
Egy napon eljön az életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar semmit megtartani magának, nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is.
Később jön ez, sokan nem ismerik meg ezt az érzést,
soha. Mmnden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül.
Nem hiszek a szerelmekben , melyek
úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben.
A szenvedély nem ünnepel.
Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az
egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál.
Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt."
|
