Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/229550
|
Nehéz a szívem...
Harcos Katalin:Nehéz a szívem…
Nehéz a szívem, mert magam vagyok.
A magány kőkolonca mélybe húz…
a sötét éjben némán ballagok,
s úgy érzem, e nagy teher összezúz.
A sápadt holdfény itt ül vállamon,
s míg az utam járom, elandalít…
Hogy szeress, többé már nem akarom.
Maradj magadnak, ha ez boldogít!
Nézem a hó alatt szendergőket:
tujám, bokraim, s a vén diófát…
és búcsúztatom az elmenőket:
téged… s a megfagyott sárga rózsát.
Csendesen sírnak mind a csillagok…
könnyük vállamon sziporkázó permet.
Mintha mind tudnák azt, hogy gyászolok:
a meghalt reményt, s egy múlt szerelmet.
Nehéz a szívem, mert magam vagyok.
A magány kőkolonca mélybe húz.
A bús éjben zokogva ballagok…
s úgy érzem, e nagy teher összezúz.
AHOGY ÁTÖLELSZ…
Lépted koppan… egyre közelebb…
érzem, amint karod körém fonod.
Tarkóm csiklandozza leheleted,
míg üdvözlésed fülembe súgod.
Ahogy átölelsz… mindez csak álom.
Az érintésedet sosem érzem.
Körülvesz titkos mesevilágom,
s hogy megtörténik, már nem remélem.
Múlnak a napok, hetek, hónapok,
s nem adatik meg, hogy veled legyek…
Sivár utamon magam ballagok,
hiába vágyva, hogy öleljelek.
Perzselő vágyak, szerelmes csókok…
minden éjjel mesékkel andalít.
Ahogy átölelsz… sosem csalódok…
illó boldogság ölel hajnalig.
Mondd, szabad-e?
Mondd, szabad-e álmodni, ha fáj,
hogy színes álom csak, amit szeretnék?
Ha bármint fáj, megértenem muszáj,
hogy többre vágyom, mint amit tehetnék...
Mondd, szabad-e engedni a vágyat
beférkőzni mélyen a szívembe,
ha eszem tudja, hogy nem is várhat
majd változást, akármit szeretne?
Mondd, szabadna-e megszeretni téged,
érezve és tudva: mást szeretsz,
és álmodni gyönyörű meséket,
amiket te meg úgysem tehetsz?
Mondd, szabad-e így, verseket írva
kergetni ily csalfa ábrándokat,
s éjjel, arcom a párnámba fúrva
zokogva irigyelni másokat?
|
