Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/229550
|
Vallomás
Te őrzöd bennem a múltból
Amit még óvni érdemes.
Te adsz megnyugvást és hitet:
Vágyni reménnyel a hajnalt,
Vállalni a kétes jövőt.
Alku
Nem kell, hogy a minden legyél.
Légy az egészből egy elem,
ezzel mindenestül enyém –,
és ezt így megkövetelem.
Egy ajtót szándékaid falán,
amit szívem szerint csukok.
Ezt kegyetlennek érzed talán,
de hidd el, jobbat én sem tudok.
Végül add még bocsánatodat,
ettől testvérekké válunk,
és egy erő lesz az akarat –,
így készen áll az Alkotmányunk.
Vallomás
Neked türkiz szárnyaid vannak,
Benned évszakok hajolnak
hozzám, Tőled puha szavakkal
jövök egy marokkal.
Rád-gondolok hamar illatok
szőtte bölcs ölelést,
Nálad bűvös karmazsinnal és
suta sárgával játszhatok.
Előtted előtted vagyok,
lábadnál fényes csillagok
születnek. Érted hosszú árnyakat
gondolok életre a fák alatt.
Márvány éjszakám Belőled fakad,
Miattad kelnek táncra a lapok,
talpaddal a világot simogatod,
mert mezítláb jársz az ég alatt.
Hozzád szégyenlősen érek,
és harcaidba beleférek,
holnap a kozmoszt kutatom Veled,
ahol a sóhajok Téged rejtenek.
Hozzád és tőled
Mikor utoljára engedted látni magad
(belefáradtam, hosszan zsaroltalak),
éreztem hatalmad és tudtad, hogy érzem,
új birodalmad epedve néztem.
Megmutattál mindent búcsúzóul,
s nevettél rajta, hogy a világ fordul.
Láttam a szobát, mi új bérlőt kapott,
láttam a lerombolt templomot,
és szóhoz nem jutva azon merengtem,
hogy kitoloncolt polgára lettem
házadnak, s az új határon nekem
már érvénytelen az útlevelem.
Visszafelé rám tört a remegés.
Rettegve néztem szemedbe és
míg a Soroksári úton jött buszunk,
néhányan azt hitték, összetartozunk.
/Szeitz János/
|
