Mahóka naplója
Bogaram [174279 AL], gazdája Mahóka
2005. április 29.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/174279
|
2005. április 29.
ZALÁN TIBOR Avarba ejtett fénykép
kevéske vér mondhatni vércsepp vércsöpp mondhatni kevésnyi vér a sorrend fontos lenne itt most a veszteséget számba véve (legyen ha bár még vér se volt csak vér érzetében tetszelgőség) elmondható a fájdalomról hogy együtt jár a vérzetével még akkor is ha nem jár együtt
hogy mennyi a kevéske és hogy a vércsöpp mennyinél végződik mikortól lesz folt és mikortól válik tócsává terjengősen az nyilván nem csak nézőponttól függő ingát lendít a bánat mi szintén összehozható az említett vérrel ám de ekkor szó sincs foltokról pocsolyákról
a jel fontos még akkor is ha mögötte nincsen semmi mert az üresség ráfed önmagára nincs benne vér se szétszivárgás vegytisztán eltüntethető az érzés maradnak emlék-árnyak az önfeladás lefedés kis ravaszkás mágiája ébred s a színházunk küszöbén állunk
te úgy hogy átcibáltalak már a szenvedély torzító poklán remény-hamun és ígérettel telített órák roncsain és szeretkezések csarnokain hol lávafüstben tántorogtunk egymástól mérgezetten végleg megértve azt hogy nincs kettőnknek elég világ hogy együtt éljünk
nem élni mégsem egyszerű most a taktikára rátalálni amellyel még túlélhető a bevallhatatlan veszteség is a napra nap jön rossz feladványt fogadni élettervként – ócska mosollyal mely mint önsajnálat az undorral lesz így határos nos élni ezt hiszen tudod nem a nem-látás hiába kínja takarja szét a belső látás elől mi volt és azt hogy még mi lehetne hogyha más lehetne lehetne hogy ha más nem lenne feltételes módban az élet csak szánalommal visszanevet magára és üresség támad nyomában így a lélek nincs – volt
a rába-parti éj sötétje beissza léptem mintha úsznék sötét vérben vagy vércsöppben – nézd nekem mindegy hogy mely arányok között válik hullává nullává létem csak nézem fönt az égben mennyi csillagkép játszik tündökölve talán megtévedt boldogságom talán halálom tévedt el fönt
igen most egy szót szólni kéne e szót hiába váró őszben avarba ejtett fényképen az arcot kivenni és ujjbeggyel csak annyi érintéssel lenni ahogy megérint most a semmi vörös boros pohárból pár csepp villányit inni érintésül s a száj szélén a könnyű két csepp
nem tudható még sejthető sem hogy élt egy ember hol volt nem volt nem látta senki pusztulását nem vette észre rajta senki hogy rég nem él csak élt könnyelmű közegben hogy nevezzem élet kevéske vér mondhatni vércsepp maradt utána – annyi sem tán vércsöpp mondhatni kevésnyi vér
|
Problémás tartalom jelzése
|