Mahóka naplója
Bogaram [174279 AL], gazdája Mahóka
2005. augusztus 18.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/174279
|
2005. augusztus 18.
Szabó Barna: NEM A CSILLAGOK
A bágyadt őszi délután vagyok. A botló nap. Az is bennem sajog. Meg idelent a gömbölyű kavics, szikra-kemény kő – Konok magam is.
Amint a nap a hegy mögé merül, anyám arca kél, fénye szétterül, messzebb látsz bennem. Nem a csillagok, a végtelen, mi bennem felragyog.
............................................. Orbán János Dénes: NULLADIK SZONETT
miként is nyújtsam át szonettemet - tizennégy sort, száznegyven szótagot, ezen rövid meg hosszú lépteket -, hogy megtudd: önmagamnál több vagyok? Téli virágként nőjenek ki tán papíromból a mondatok, szavak, hogy téged, kit a lelkem úgy kíván, e virágokkal elborítsalak? Vagy inkább tetszik, minden sor ha rács, s a vers kalitka, melyben átadom - hisz bármi fényes, úgyis csak harács, egy más világban van a nagy vagyon - a lelkem, mely a rácson át ha jár, az széthajlik, de mindig visszaáll?
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: Mikó András (Látom, napok óta...)
Látom, napok óta rám figyelsz. De mindezt csak akkor látom, mikor rád figyelek.
És napok óta úgy gondolok rád, hogy azt mondom magamban: "Ma sem gondolok rád." * a lényegtelen ideát merevíti döbbent, megtörhetetlen csendbe a túlvilági ideát * mezítláb, véres-végtelenül tapos a végtelen lényegbe a vers
felold, átmos átment magába
- van ennyire kedve(r)s * talán hallgatni kellene...
gondolat-mentesen magány-magunk csend-mélyén
talán hallgatni kellene...
így élni át, szótlan döbbenetben, fagyos-megmeredten utolsó átélnivalónkat: halálunkat * arca van a sebén és nem arcán a seb
állandó mosoly lelkén már nem lebeg
ne tartsd ide Dide! * akár a rohanva leejtett lopott dinnye-cafatok a sárban lapulunk, félünk várjuk a szent szétnyomódást a fájdalmas kereket
|
Problémás tartalom jelzése
|