Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/174279
|
2005. július 13.
Assisi Szent Ferenc
(1182-1226)
A teremtmények éneke
Magasságos, mindenható, jóságos Isten,
dicső neved magasztalja, tiszteli és áldja minden.
Urunk Te vagy, ó Magasságos,
nem méltó arra senki, hogy néven nevezzen.
Légy áldva és Veled minden teremtmény,
mindenekelőtt bátyánk: Napfivérünk,
hisz virradatot hozva ránkragyog,
szépséges ő, magas tündöklésében élünk,
tenfényességedet mutatja meg minékünk.
Magasztaljon Hold-nővérünk s a csillag-miriád is,
mind-mind Tőled való s kedved szerint világít.
Magasztaljon öcsénk, a Szél örökkön,
a lég, a felleg - bárminő idő jön:
javunkra válik általad a Földön.
Magasztaljon a Víz, amelynek selymes
hulláma hasznos, tiszta s nékünk engedelmes.
Magasztaljon másik öcsénk, a Tűz is,
mely megvilágítja az éjszakákat,
szépséges ő, vidám, erős - hatalma óriásnagy.
Magasztaljon, Uram, a Föld, mely nővérünk s anyánk is,
mert ő mindannyiunkat gondoz, hordoz, magán visz,
ajándékai: fű, fa, gyümölcs s a sok-sok színpompás virág is.
Magasztaljon, Uram, kit szereteted bocsánatra hajlít,
s kit kín gyötör, ki tűr sokféle bajt itt.
Boldog, aki megnyugvást lel Tebenned
és méltó lészen arra, hogy felemeljed.
Magasztaljon, Uram, nénénk: a test Halála,
melynek próbáját halandó ki nem állja.
Jaj annak, akit bűnben ér el majd a vége!
S boldog, ki megbékélve tér elédbe,
mert nem ítéled második halálra.
Magasztaljátok s áldjátok Urunkat hálatelten,
s szolgáljátok nagy alázattal egyben.
|
