Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/174279
|
2007
Elkezdődött és szép.... (mint a hajnal első sugarai, kezdete egy napnak, amiről nem tudjuk még, hogy mit hoz...)
"Az életem, eleitől kezdve, tele volt vadrózsaágakkal. Néha a dér megcsípte vagy a fagy elcsípte ezeknek az ágaknak a rügyeit, de volt úgy, hogy a rózsaszín virágok pillangók módjára teleülték, s majd bogyókkal is kedveskedtek.
Ennek a vadrózsás életnek gyermekkori színeit s majd ifjúkori döccenéseit ennek az “Áron könyvé”-nek két megelőző részében jórészt megírtam. Így most a szellők szárnyára kelt szirmokról szeretnék írni, s a bogyók sorsáról, melyeknek egy részét a madarak széthordták.
Mint a bolhának, egy nagy ugrással kell nekem is kezdenem."
Tamási Áron Vadrózsa ága című műve kezdődhetne-e ennél csodásabban?
..kezdetek
...nagyobb félelemmel töltenek el a szép kezdetek. Kezembe veszek egy könyvet, elkezdem olvasni a sorokat, tetszik, szép, gyönyörködtet, aztán elkezdek félni attól, hogy csalódni fogok a folytatásban. Az is előfordult már, hogy abbahagytam egy könyv olvasását, mert ettől féltem, és csak évekkel utána sikerült végigolvasnom. És valóban csalódtam benne.
Meggyújtasz egy gyertyát. Lángja frissen, pajkosan játszik, fénye a falon, árnyékod is hozzásimul, lengedezik, hullámzik vele. Ez így szép. Aztán füstöl is, már nem tiszta a fénye, elunod csodálni. Már nem szép.
Elkezdesz olvasni egy verset, az első két sorból kibontakozik egy fajta tartalom, téma, amiről szerinted szólhat... és az tetszik, aztán továbbolvasod és kiderül, hogy a költő valami teljesen másra gondolt, ami abban a pillanatban, abban a hangulatban éppen nem tetszik. Csalódtál.
Elkezdődik az év, sok mosollyal, vidámsággal, a múlt évből átmenekített hiányaid hirtelen és időleges felszámolásával, fogadkoznál is, mindenre, Mindenre, ami még kell, amire lehet, ami még szükségszerű ahhoz, hogy jobb legyen, Neked, másnak.. de elmaradnak az ígéretek is, a fogadalmak is, mert nem szeretnél csalódni magadban, nem szeretnéd megcsalni az ígéretek betartásának elmulasztásával a másikat, végülis kieggyezel.. és valami elkezdődik. Szépen. Örömben. Vidámságban. Hangulatod színe finom és puha bársonytapintású világos bordó – ha van ilyen. És fölötted szürkés-kék az ég. A hó nem varázsolta hófehérre a tájat, mint ahogy magadban sem tudod elengedni a meg nem valósított vágyakat, s nem lesz tiszta a lelkiismereted, csalódottság kapcsolódik a befejezéshez... pedig milyen szépen indult. Egy éve is volt pezsgő, volt kacaj, volt hó is, voltak fogadalmak és még Bendécske szemeiben is láthattam Székelyudvarhelyen a jövő ígéretét. Az a tekintet viszont tiszta volt, gyermeki ....
...kis csodákhoz kapcsolhatjuk azt a hitet, amit így mégis megőrzünk magunkban, amiből a folytatáshoz is erőt merítünk, s ami magában hordozza annak lehetőségét, hogy továbbra is szép legyen minden kezdet. Legalább a kezdet...
|
