Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/117130
|
2005. november 6.
Majdnem 21 évem volt eddig arra, hogy azon gondolkodjak, vajon miért létezem. Mivel a kérdésre nagyon nem tudtam válaszolni, kénytelen voltam elfogadni, hogy be vagyok zárva Veled együtt egy társadalmi korlátok közé szorult világba, amihez igazodnunk kell. Itt nem érvényesül a megszoksz, vagy megszöksz variáció, mert ha megpróbálsz megszökni, idővel úgy is visszatérsz (reinkarnáció, meg lélek massza, meg ilyenek, ki hogy gondolja). Tehát felesleges. Ezért megpróbáltam megtalálni azt a fogalmat, amiért valóban érdemes létezni, és ami biztosan egész életemen át kísérni fog. Ez nem más, mint a Barátság. Egy hozzám közelálló személy szavait idézném, miszerint a modernkori kapcsolatokban megjelenő szerelemnek csúfolt lelki állapot, minden esetben véges. Nem tart örökké. A barátság azonban igen. Utóbbiban azért nincs kivétel, mert ha a "barátok" cserbenhagyják egymást (legyen a kezdeményező bármelyik fél), akkor így utólag az egész fogalmat a két fél között csak "haverságnak" lehetne nevezni. Az igazi barátságban mondanom sem kell, hogy feltétel nélküli bizalom, és megértés van, valamint az egy hullámhosszon lét szükséges, nem utolsó sorban pedig az, hogy bármikor számíthat a másikra az ember, és hogy ez visszafelé is így legyen. Ezért a fogalomért érdemes küzdeni ebben a "kalitkában", hamár úgy sem tudunk kijutni. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy azt mondom; így még nagyobb esélyed van életed párjának (és nem a Nagy Ő-nek) megtalálására, mert sok, tapasztalt felnőtt szerint ilyen ember, hogy Nagy Ő, nincsen, csak olyan, akivel végül összekerülsz, hogy együtt öregedj meg és akivel közösen gyerkőcöket nevelhetsz. Egy szó mint száz, barátság mindenekelőtt, de a kapcsolatok és a szerelem teszi teljessé az embert ebben a világban. Bár a szerelmet a maga "égető" érzése miatt is csupán hormonális testi reakciónak vélem, mégis szüksége van annak ismeretére, megtapasztalására mindenkinek, főleg ennyi idősen, hogy később, amikor majd jön a gyűrű, és utána, vagy előtte a gyerek, tisztában legyen mindenki a cselekedeteinek helyességével. Egy biztos. A barátaink még ekkor is mellettünk lesznek, és segítenek jótanáccsal, vagy ha kell, leszúrással. Hiszen sosem szabad elfelejteni: Akkor szeresd a másikat igazán, mikor a legkevésbé érdemli meg...
A kép még 1990-ben készült. :)
|
