Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4164
|
2006-09-21
Nah, megint csak úgy tudom kezdeni, hogy jó rég írtam már ide. Pedig egy kedves ismerős buzdított, hogy írjak.
Ma olyan rossz kedvem volt, mert egy-két hete rémálmok gyötörnek, és egyre rosszabbak.
Ráadásul ma először éreztem úgy, hogy az iskolával kapcsolatban túlvállalom magam, és már nem bírom a tempót. De az is lehet az oka, hogy a rémálmok miatt mostanában nem alszom jól, és csak egyszerűen fáradt vagyok.
De most inkább ezt nem részletezem, mert most viszont hihetetlenül boldog vagyok. A boldogságom oka egy fiú, aki kb. fél órával ezelőtt visszaadta a hitem, hogy az interneten is vannak még kedves, önzetlen emberek. Mostanság ugyanis azt tapasztalom, hogy iszonyatos üzletelés folyik a neten a videókkal és zenékkel.
Mindenki magából indul ki: ha nekem van valamim, azt szívesen osztom meg a kevésbé szerencsésekkel. Pl. már hetek óta kajtatok 3 musical videót. Az egyiket különösen szerettem volna megszerezni, mert az egyik kedvencem játszik benne. Ma vettem a bátorságot és írtam egy srácnak, aki ennek a musicalnak nagy rajongója a websiteja tanúsága szerint, és kérdeztem megvan-e neki az a verzió amit én keresek. A válasz pedig nemcsak az volt, hogy megvan neki, hanem az is, hogyha nem adom tovább, akkor le is tölthetem tőle.
Ez egyszerűen annyira boldoggá tett, hogy sírni tudtam volna. Írtam neki, hogy mindenképpen szeretném, ezt viszonozni valamivel, és ajánlgattam neki, pár dolgot, hátha érdeklődik. Azóta nem válaszol. Ez egy kicsit elszomorít, de sebaj. Azért nagyon hálás vagyok neki, és ha holnapig nem válaszol, akkor egyszerűen megírom ezt neki. Ha én nem is, majd a sors biztos meghálálja neki valahogy. Legalábbis kívánom neki.
Most már abszolut nem vagyok fáradt, és bár imádom a magányos éjszakákat, most valahogy annyira társaságra vágynék, hogy a boldogságomat megosszam valakivel. Azt hiszem ma sem sokat fogok aludni, de sebaj, mert holnap nem megyek suliba.
Azért ha belegondolok, kicsit furcsa, hogy ilyen apróságok is ekkora örömet tudnak okozni. Néha azt kívánom, mindíg így tudnék örülni az apróságoknak, hisz ezek teszik szebbé az életünket.
Egyszerűen nem érdekel mi folyik kint az utcán, egy jó zene nekem többet jelent.
Annyira szerencsés ember vagyok, mert mindenem megvan. Iskolába járhatok és vannak akik szeretnek. Tudom, ezt már részleteztem egy korábbi bejegyzésemben, de akkor is, jó újra és újra tudatosítani. A gondok sosem lehetnek nagyobbak, mint az érzés, hogy igenis, van miért boldognak lenni. És most nem a mai estére gondolok, hanem úgy általában. Mindig van ok az optimizmusra, hiszen a felhők felett mindig kék az ég. Bármennyire elcsépelt is ez a mondás, nagyon igaz, ha az ember csak egyszer is igazán át tudja ezt érezni.
Pár hete is ezt éreztem, amikor kiálltam az erkélyre és olyan csodálatod szivárványt láttam, hogy azt elmondani sem lehet szavakkal. Pontosan a fekete felhők mellett jelent meg, mintha csak azt mondaná, mindig van remény.
Nem hiszem, hogy ez a napló sokakat érdekel, de nagyon bízom benne, hogyha valaki olvassa e sorokat, azt megérinti az optimizmusom, és egy kicsit talán másképp néz szét a világban. Csak örülni kell, hogy süt a nap, örülni kell a viharnak, mert csodálatos, amikor a természet megmutatja a hatalmát, örülni kell egy nyíló, csodaszép virágnak, egy kedves mosolynak, egy baráti szónak és máris szebb lesz az életünk.
"She was a Lady On Broadway, she said: 'Take a good look, I am playing a scene from your life. You could be a mother, a lover or somebody's wife.'"
|
