Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4164
|
2008-11-22
Újra itt vagyok! Megint egy nem túl vidám bejegyzéssel. Nov. 22.-e. Ez minden évben egy szomorú nap. Minden évben leülök és elgondolkodom rajta, de egy pár éve már nem csak a szomorúság van ebben benne.
Csak leülök és eltűnődöm, nosztalgiázom, de sokszor már nem érzek szomorúságot, inkább csak olyan ürességet. Úristen, ma pont 15 éve hogy apu meghalt! El sem hiszem, hogy már ilyen régen volt, úgy látom magam előtt azt a napot, mintha csak tegnap történt volna. Bár a fájdalom már közel sem olyan erős, ürességet hagyott maga után. Már nem jut eszembe minden nap, de gyakran elgondolkodom azon, milyennek látna, mit szólna ahhoz, amilyen lettem, mit gondolna rólam, az izlésemről, a barátaimról..vagy épp Andrisról.
Anyu is egészen másmilyen lenne, ha apu még élne. Úgy látom anyu a maga módján "ünnepli" meg ezt a napot:S Siralmas! Már nem tudom, mit csináljak, csak végignézem, ahogy tönkreteszi magát. Sokszor mondom, hogy leszarom, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Már csak ő maradt nekem, és szeretem még ha néha utálom is, leszarni nem tudnám. Ő viszont úgy tűnik nem szeret annyira, hogy 15 év után már végre összekapja magát, és ne akarja, hogy teljesen elárvuljak. Pedig ez vár rám, méghozzá hamarosan. Majdnem minden nap eszembe jut, hogy talán az lesz az utolsó, és mogyorónyira rándul össze a gyomrom. Borzalmas! Különösen most, hogy már szinte minden a végletekig stresszel: a szakdoga, az államvizsga, a jövőm, a családom, a bunkó emberek...minden, de szó szerint. Mikor gyógyulok már ebből ki? Most kicsit jobb lett az utolsó pár hónapban, de ki tudja mikor sokallok be újra, és hónapokig ki sem dugom majd az orrom a szobámból, eltűnök a világ szeme elől, és talán magam elől is.
Aztán még itt van a dalszöveges oldalam is, na ott aztán nincs hiány bunkókból, de még birom csinálni, aztán bezárom az oldalt és kész. Apropó dalszövegek. Most azt tervezem, hogy saját dalszövegeket fogok írni. Kettő már van, szerintem ebből kb. az egyik használható, a másik gáz. De van pár ötlet a fejemben. Jó lenne, ha lenne hozzá jó zene.
Barátnőm hívott, hogy énekeljek a zenekarában. Ízlelgetem a dolgot, de valahogy nem fűzök ehhez a zenekarhoz nagy reményeket. Nem vagyok egy nagy zeneértő, de a többiek sem, úgy nehéz lesz. Azt hittem, legalább egyvalaki lesz a zenekarban aki tudja is mit csinál. De itt a zeneelmélet senkinek sem az erőssége. Na mindegy, meglátjuk. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, negatívan állok hozzá. Rajtam tényleg nem fog múlni a dolog.
Egy kis update a régebbi bejegyzésekhez: ex-barátnőm azóta sem hozta vissza a Lestat könyvem. Írtam neki vagy 4 üzenetet az elmúlt két hétben iwiw-en, az első 2 még nagyon kedves volt, aztán már inkább szarkasztikus. Tudom, hogy elolvasta, mert minden nap bejelentkezik, de szarik rá, nem reagál. Elég szemét dolog. Nem kenyerem a fenyegetés, de megtalálom a módját, hogy kiszedjem belőle. Ami a záróvizsga gyakorlatomat illeti, elég jól sikerült, nehéz belegondolni, hogy már egy éve volt. Jól esett előadást tartani, rájöttem, hogy nekem való dolog ez.
Érdekes álmaim vannak mostanában, gőzerővel dolgozik biztos a tudatalattim. A legfurább álmom úgy 3 hónapja volt. Ha lesz időm, majd lehet, hogy leírom részletesen, nem is lenne baj, ha emlékeznék rá, még jól jöhet. Régen vezettem álom-naplót. Annak is a lustaság vetett véget. Óóó, az a fránya lustaság!
Múlt héten leadtam a szakdolgozatom. Még semmivel nem szenvedtem ennyit, és nem is leszek nyugodt, amig meg nem tudom az eredményt. Ha nagyon őszinte akarok lenni, nem vagyok vele maradéktalanul elégedett, de lehet, hogy megint csak én vagyok túl kritikus. Ki tudja...
Amire most leginkább vágyom, az egy forró fürdő. Karácsonyra normális vízmelegítőt és meleg vizet kérek, aminek szabályozható a hőmérséklete és nem folyik benne áram. Olyan rohadt nagy kérés ez a 21. században???
Gyújtottam egy mécsest apuért. Anyuval már nem tudok mit kezdeni. Sajnálom, apu! Sajnálom, hogy nem voltam ott, és sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, biztosan valamiért így volt a jó. De nem csak én nem tudtam hatni rá, már a maminak sem ment. Ha most láttok minket, biztos nem vagyok túl büszkék. Remélem rám azok lehettek majd januárban/februárban. Ígéretet tettem, és azt be is tartom, csak figyelj...
"Nor no one
Will i go to hell
For no one.
I ain't going to hell
For no one.
For no one...for no one."
/Zap Mama - For No One/
|
