Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/73869
|
Micimackó és Malacka vadászni me
3.rész
– Úgy gondolom... – mondta Malacka, aki szintén megnyalta az orra hegyét, de ez nem könnyített a lelkén –, úgy gondolom... vagyis... Ejnye csak, most jut eszembe! Most jut eszembe, tegnap elfelejtettem valamit, amit holnap már nem végezhetek el! Sajnos, úgy látszik, kénytelen leszek hazamenni és elintézni.
– Majd elintézed délután, és én segítek – mondta Micimackó.
– Nem olyan munkáról van szó, amit délután el lehet intézni – vágott közbe Malacka gyorsan. – Tudod, délután a hivatalok is zárva vannak... Ez egy különleges reggeli munka, amit kizáróan reggel lehet csinálni, úgy körülbelül nyolc és izé között... Hány óra lehet most?
– Tizenkettő – mondta Mackó, és a napra nézett.
– No igen... Ahogy mondtam... Tizenkettő... és izé... Tizenkettő és fél tizenhárom között... Vagyis... Tehát, édes öregem, megbocsátasz, ugye?... Mi az? Hová bámulsz?
Mackó az égre bámult, és amikor újra hallotta a füttyentést, arra kapta a fejét, és egy nagy tölgyfa ágai között megpillantotta barátját.
– Róbert Gida ! – kiáltott fel örömmel.
– No hisz akkor rendben van – könnyebbült meg Malacka –, akkor biztonságban vagy. Rohanok. – És már futott is haza, nagyon megnyugodva, hogy túl van a veszélyen.
Róbert Gida lemászott a fáról.
– Csacsi öreg medvém – mondta –, hát mit csináltál? Előbb kétszer egymás után megkerülted a cserjét, aztán Malacka utánad szaladt, aztán megint kétszer megkerültétek, s éppen a negyedik körbe fogtatok bele...
– Várj csak – mondta Micimackó, és mancsai közé fogta a fejét.
Leült, gondolkodott, nagyon erősen gondolkodott. Aztán beillesztette talpát az egyik lábnyomba, kétszer megdörgölte az orrát, és felállt.
– Úgy van – mondta Micimackó. – Most már világos – tette még hozzá. – Nyilvánvaló, hogy félre voltam vezetve. Meg fogom vizsgáltatni az agyvelőmet. Úgy látszik, ráment az influenza.
– Te a legédesebb és legjobb Mackó vagy a világon – mondta Róbert Gida vigasztalóan.
– Ugye? – mondta Mackó reménykedve. És aztán hirtelen felragyogott. – Agyvelő ide, agyvelő oda – mondta –, már kész van az ebéd.
Ebben megegyezve hazamentek.
Vége
|
